Turné

Ahogy bővült a család, úgy újabb fogalmak épültek a családi fogalomtárba. 

Többek között a turné fogalma. Másnéven: többirányú éjszakai bolyongás. Résztvevői: Judit, Máté, Nadin és Noel. (résztvevői gyakoriság szerint)

Van először is a hálószoba-gyerekszoba kör. Ezt mostanában éjszakánként úgy 3x-4x kell megtenni. Ha csak Noel ébredt fel, az a jobbik eset, ilyenkor mellébújok, és kb. 1 századmásodperc alatt elalszom, és ő is. Én olykor még útközben. 

De Nadin is szeret többször felébredni éjszakánként, ilyenkor nagyon ritkán sír, inkább csak enni kér. 

Sokat. 

Ha nem tartja elegendőnek a mennyiséget, akkor veszekszik. És morog. 

Szóval probléma csak akkor adódik, ha egyszerre ébred a két csemete. Ilyenkor Mátét is be kell vonni a bolyongós játékba. 

Az övé a lakáskör. Szintén félálomban, Nadint ringatva köröz a lakásban. Néha egész gyorsan, talán azt reméli akkor hamarabb elalszik.

Édes az a pillanat, amikor beroskadunk egymás mellé az ágyba - ha épp nagy ágybaborulásunk közepette újra fel nem ébred valamelyik. 

Ha úgy alakulna, hogy mindketten jól alszanak, akkor a konyha-hálószoba kör is beiktatódik. 

Ha Nadin sokat alszik, akkor kevesebbet eszik. Ebből adódóan túl sok lesz a tej, amit le kell fejni. Különben fáj, és begyulladhat a mell. Ami nem egy leányálom.

Szóval a tejtöbblettől meg kell szabadulni. Praktukusan a mellszívóval. Talán egyszerűnek hangzik a dolog, de korántsem az. Amúgy maga a folyamat 5 percet vesz igénybe. A lefertőtlenített cuccot össze kell szerelni, nyomkodni kell a pumpát, és már dől is a tej. De nem. Összeszerelem, és hiába nyomkodom, nem jön. Nem működik. Tudom, hogy jól raktam össze az ezernyi kis bizbaszt, mégiscsak gyakorlott anyuka vagyok. Vagymi. A biztonság kedvéért még egyszer szétszerelem. 

Még mindig nem megy. Már azt érzem közben, hogy leszakadnak a melleim, de még mindiiiig nem tudom használni. Felkelthetném Mátét, de azzal egyértelműen beismerném, hogy béna vagyok. Azt meg azért nem. Inkább szenvedek. Előveszem a másik mellszívót. Tökugyanolyan mint az előző. Azzal sem megy. 

Anyázok. 

Csak halkan, nehogy felébredjenek. Ezt a példányt is szétszerelem, majd újra össze. Közben arra gondolok, van aki kézzel is le tudja fejni a mellét. Én nem. Talán mert valami boci-képzettel társul a fejemben. De nem megy. Újra visszatérek az első szerkezethez, és amikor épp feladnám, egyszercsak elkezd a pohárkába csurogni a tej. Majd miután végeztem, elégedetten visszabújok az ágyba, hogy kinyújtóztassam tagjaimat arra a 10 percre, amíg Nadin is alszik. 

True story.