Ágyjelenetek

...neeem, nem "azokról" lesz szó. Amúgy sem lenne találó az elnevezés, mert  az ágyat egy jó ideje (úgy két éve, 5 hónapja és néhány napja) teljesen kisajátította a csemeténk, így a helyszín megválasztásában némi kreativitást kell gyakorolnunk.  Az meg ugye sosem árt. Mármint a gyakorlás. 

Na de abba is hagyom.

Szóval altatásról lesz szó, két felvonásban. 

1. jelenet:

Noel szereti, ha mesélek neki elalvás előtt. Ehhez nagyon ragaszkodik, és ahhoz is, hogy minden lefekvés előtt legalább egyszer (de inkább 4x, 5x, 10x) elénekeljem neki József Attila Altatóját. A mese már egy ideje spontán alakuló történet, aminek ő határozza meg a témáját. (pl. fűnyírós, versenyautós stb.) Ez azért is jó, mert az izgalmasabb részeket kis kerülővel "tompítani" lehet, hogy a drámai csúcsponthoz érve a gyermek ne kezdjen el kiugrálni az ágyból nagy izgalmában. (Értsd: dögunalmas meséket mesélek, aminek a végén mindig  iszonyatosan álmos lesz a főhős, és aludni megy).

A minap azonban én is nagyon fáradtan roskadtam az ágyba, de Noel természetesen követelte a meseadagját.

- Noel, ma anya fáradt, nincs kedved inkább neked mesélni? - vetettem fel naivan (az ötletem többszörösen is nyerőnek tűnt abban a pillanatban, mivel egyike a legszórakoztatóbb dolgoknak, amikor egy kétéves mesél). Mire Noel:

- Amaaaa!!! Én nem tudok! Még piszi vagyok! Nézd meg milyen piszi a kezem is (és mutatja). 

=)

2. jelenet

Noel alszik, sötét van a szobában, próbálok lábujjhegyen, lélegzetvisszafojtva kisettenkedni a szobából. Hogy aztán átszellemült arccal, játékos mosollyal a szám körül belevethessem magamat az éjszakai életbe. 

Ekkor egy édes-álmos hang megszólal mögülem:

- Ó-óóóóóó! Ama! Nem mész ki!

...és milyen igaza lett!

Tapsifülek

a két leglelkesebb nyúl-rajongó:

Boldog Húsvétot Nektek is! :)

Néhány szösszenet

Néhány pillanatkép napjainkból:

 

én: Noel, mossuk meg a fogadat. Gyere!

Noel: ó-ó! Ama, nem szabad, az veszélyes. Jön a rendőrbácsi és megbüntet.

Kicsit később, amikor - néhány perces titkolt kacarászás után - újra előmerészkedtem:

én: Noel, most már tényleg mossunk fogat!

Noel: nem szabad anya, nem szabad! Nem érted??!!

Azt hiszem már értem.

***

Noel: Anya, szomjas vagyok, kérek szörpillát.

***

délután Noel és apukája beszélgetnek. Én a szobából hallgatózom.

Máté: Noel, és mit csináltál ma?

Noel: ...játszottam.

Máté: Noel, és anya mit csinált?

Noel: ööööö.... rosszalkodott.

Máté: Miért, mit csinált?

Noel: kicsuktam az erkélyre.

Máté: miért, csinált valami furát ma?

Noel: iggeen! Dolgozott is.

Azt hiszem ez amolyan családi örökzöld lesz XD

***

Noelt épp próbálom rábeszélni, hogy vegyen fel egy pulcsit. Heves ellenállásba ütközik az indítványom. Olyannyira heves ellenállásba, amely tettlegességig fajult. A gyermek részéről. Mire rászólok a gyermekre, aki angyali szemeit nagyra nyitva ezt feleli:

- Méhecske volt. Lecsaptam.

Mona pupus

Ő Mona pupus*, a legédesebb vizsla messzeföldön. 

Nemrég ünnepeltük kispajtásunk, Bercike 2 éves születésnapját, és úgy alakult, hogy egy-két kellékért el kellett mennem a szüleimhez, akik már mind az ünnepségen voltak.  Ahogy indultam volna, Mona úgy döntött velem tart. Annyira eltántoríthatatlanul ragaszkodott ehhez az elhatározásához, hogy nem bírtam kiszedni az autóból. 

Biztos nem akart kimaradni a buliból.

*by Noel

 Annyira szeretnivaló egy jószág.

Telekjelentés

Rájöttem, hogy a spontán döntésekből születnek a legremekebb dolgok. Meg kell hagyni, Mátéval mindig mindent igen hamar el szoktunk tudni dönteni, ismerve a kondíciókat, egymást és a lehetőségeinket. Nem mondom, van ennek a tulajdonságnak egy olyan ismérve is, amit "vakrepülésnek" lehetne nevezni, mert nyilván a néhány perces-órás-napos mérlegelés nem helyettesíti azt, amikor valaki fél éven át beleássa magát a részletekbe egy komolyabb döntés meghozatala előtt.

De azt figyeltem meg, hogy minél többet rágódik az ember egy-egy lépés előtt, annál nehezebb lesz meglépni. Mert az ördög tényleg a részletekben van. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy sor elhamarkodott rossz döntést kell hozni, kikerülve a nemkívánatos morfondírozást. Hanem csak arról, hogy minél gyorsabban összegyűjteni a szükséges infókat és érveket egy-egy döntés előtt, és még a lelkesedés hevében dönteni. Tényleg be szokott válni.

Szóval telekjelentés: túl vagyok életem első tapétázásán, festésén. Tök jó buli mindkettő. Persze kell egy jó csapat hozzá, de abból sem volt hiány ; ). Így ha minden igaz, Máté születésnapját nagy telek-avató bulival egybekötve fogjuk megünnepelni. Egyelőre még csak kevés kép van, majd hétvégén tényleg csinálok már többet. A lelkes családnak köszönhetően az ablakokat is felújítottuk, a konyhabútort sem kellett kidobni, a veteményeskertben pedig már kikandikáltak az első hajtások.

Ez az egész annyira kedves-romantikus, és tényleg valami olyasmi, aminek nagyon lehet örülni. Szerintem már az összes barkácsáruházban ismernek "a csaj, aki időről-időre megjelenik, hülyeségeket kérdez, kóvályog egy órán át, majd vesz 30 csomag virágmagot".