...amikor beborul az ég

Ez az év tényleg borongós. Jönnek-mennek a viharok, valahogy nem akar úgy igazán kisütni a nap. Pedig már megtehetné. És főleg arréb vonulhatna az a hülye felhő a családom felől. 

Anyukám betegségéből épp hogy kicsit fellélegezhettnünk volna, amikor kiderült, hogy a keresztpapám is nagyon beteg. Még nem is sikerült feldolgozni mindezt, amikor jön egy értelmetlen baleset. Elég egy csúszós gumicsizma, és egy rossz mozdulat, és már zuhan is az ember. Négy métert. 

Az apukámról van szó, aki most csigolyatöréssel és bokatöréssel fekszik a kórházban. Miközben mi semmit sem tehetünk, csak annyit, hogy tördeljük a kezünket, és csak arra gondolunk, hogy "ugye nem kell műteni, ugye minden rendben lesz?". 

Remélem, reméljük. 

Olyan törékeny az emberi lét, annyi mindentől függ a boldogságunk. 

Nekem például nagyban függ a családomtól, akiket nagyon szeretek. És akikre szükségem van, egytől-egyig. És a kisfiamnak is. Hogy még sok-sok éven át kiabálhassa, hogy PAPA és MAMA!

Úgyhogy nincs mese apukám, hamar meg kell gyógyulnod.

Még dologidő van!

Szépüljünk Noellal - második jelenet

Ismét egy olyan fotót teszek fel, ami miatt Noel lehet, hogy utálni fog, ha felnő. Már most bocsánatot kérek tőle. Egyszerűen csak nem tudom kihagyni, annyira édes! 

Ha már egyszer hétvége van, és az ember férje záróvizsgára készül, a legjobb alkalom, hogy szépítkezésbe fogjunk. Ami engem illet, a lakás ragyog, a finom ebédet elfogyasztottuk, úgyhogy tényleg jöhet a szépítkezés. Noel azonban beelőzött. 

Az epilátorral.

Mert hogy az van a kezében
...és brümmög hozzá.

Ami néhány kérdést azonban felvet, az az, hogy nem a lábán kezdte.
Mert ő annál sokkal alaposabb.

Hogy hol???

...

a talpán!!!!!!!!

ESKÜSZÖM NEM TŐLEM LÁTTA!!!

Szépüljünk Noellal!

Noel nagyon igényes mostanában. Például  gyakran előfordul, hogy kizárólag gombos pólót, nadrágot stb. hajlandó felvenni, nem kis gondot okozva a mosónőnek, aki a korábbi felhívás sikertelensége miatt továbbra is  én vagyok Mivel problémamegoldásból is kiváló vagyok, mindig van a szekrényben legalább egy gombos póló*.
Az is előfordul, hogy megválogatja a ruhadarabjait, mert éppen a kantáros nadrágos vagy a kötött pulcsis időszakát éli. De szerencsére hasonló az ízlésünk, így többnyire rám bízza ezt a fontos feladatot.

Emellett nagyon szereti ápolni a bőrét, különféle készítményekkel (például fogkrémmel, hajápolóval és persze bármilyen krémmel). A popsikrémről is igen jó véleménye lehet, mert azt is sokoldalúan használja (láb- és arcápolóként, a korábban dokumentált cipőápolásról nem is beszélve). A fésülködésre is nagyon odafigyel, ez is a napi "toalett" részét képezi.

Ami még hozzátartozik a rendszeres szépségápolásához, az a borotválkozás. Amikor én a lábamat szépítem, - és itt jön a lényeg - ő is kér borotvát (ami egy borotvamentes borotvanyél vagymi), és ő is borotválkozni kezd.

De nem a lábát kéremszépen, HANEM AZ ARCÁT. 

Hát ilyen férfiakkal vagyok én körülvéve :-)))

*sértésnek venném, ha azt gondolnátok, hogy esetleg RÁVARRTAM gombokat bizonyos ruhadarabokra. Neeeeem olyan családból származom, hogy ennyire jó barátságban legyek a varrótűvel. Habár a jelek szerint én vagyok a "legvarrékonyabb",(anyukám és két nővérem között) azért minimalizáltam a varrást évenkénti 1-2 alkalomra. És még csak május van, hova sietnék.

Rájöttem...

...hogy mostanában folyton arról írok, hogy Noel mennyi rosszaságot művel. 

És ezen elgondolkodtam...

...és rájöttem, hogy én mindig is rossz gyerekről álmodoztam. Persze a jó értelemben vett rossz gyerekről.
Követtek, ugye?
Úgyhogy én igazából  örülök, hogy Noel ilyen. Hogy folyton pakol, és néha eltör dolgokat, és mindig másfelé akar sétálni mint én. És azt sem bánom, hogy ha rászólok, hogy "Noel ne edd a földet", akkor gyorsan még egy marékkal a szájába töm. Mert pont ilyen gyerekre vágytam mindig is!

...és amint így gondolkodóba estem, rájöttem, előítéleteim vannak, mert Noel ma például kifejezetten jó fiú volt.

Erre a következtetésre jutottam, az alábbi bizonyítékok alapján
: 

- csak 3x dobálta szét az összes könyvét.

- az összehúzott szemetet NEM kotorta szét a kezével*, amíg én a lapátért siettem.

- a wc-be szökve csak illedelmesen bekukkantott a wc-be, és NEM akarta mindenáron megszerezni a wc-kefét.

- evett! Ami az utóbbi napokban nagy szó, mert még a vajas kenyeret is mellőzte. 

- NEM dobálózott a játékaival. 

- tornyot építve a díszpárnákból NEM akarta mindenáron leemelni a képeket a falról.

- NEM sírt fogmosás közben

- csak nagyon kevés fogkrémet nyomott a fürdővizébe amíg egy pillanatra nem figyeltem.

- kézmosást imitálva NEM kente be a lábát az arckrémemmel

-  a virágültetés végeztével NEM tépkedte le a virágokat a szobarózsáról

- nem rejtett el szőlő- vagy eperszemeket a plüssállatai közé

- nem csinált semmi nagyon veszélyeset**

Nem is folytatom, mert nekem is csak kerekedik a szemem, hogy MENNYIRE JÓ KISFIAM VAN!

*jó, egyszer belelépett, de az nem számít.

**ok, kicsit motorozott a kanapén... de attól talán most eltekinthetünk!!!

Bukfenckirályfi

Beszélgetünk

Noel: avva fő! (és felfelé mutat)
én: Noel, vegyelek FEL és menjünk ARRA?
(Noel lelkesen bólogat, és kikalauzol a konyhába, majd lefelé mutat)
Noel: avva
én: letegyelek?
(Noel mosolyogva bólogat, majd kinyitja a mélyhűtőt, és elővesz egy csomag fagyasztott kenyeret).
Noel: hamm
én: Noel éhes vagy?
Noel bólogatva: vaai, saj hamm
én: Noel, szeretnél vajaskenyeret sajttal?
Noel fülig érő mosollyal bólogat, majd elkészítem a tízórait, és odaadom neki. Az étkezőasztal helyett azonban az íróasztalomhoz vonul a zsákmánnyal, és kényelembe helyezi magát a laptop előtt.
Noel: aaaaaanyaaaaaaaa!!! Fakku! Aaaaanya, fakkum!
én: Noel, esetleg Frakkot kívánsz nézni a tízóraidhoz?
Noel lelkesen bólogat.

Hát így megy ez mifelénk...
Hogy ki a főnök a családban? Ugye nem kérdéses, hogy én????
Vagy???

HÁZVEZETŐNŐ KERESTETIK

Munkakör leírása: általános házvezetőnői tevékenységek gondos és szakszerű elvégzése

Úgymint:

- naponta felgyülemlő kb. 6 tonnányi szennyes ruha foltmentesítő tisztítása, szárítása, hajtogatása

- szintén naponta összegyűlő kb. 2 tonnányi vasalnivaló szakszerű  "ügyintézése". Öltönynadrágot vasalni tudók előnyben!*

- mosogatógép kezelése

- naponta hatszori söprés, és legalább kétszeri felmosás a gyermek bizonyos tevékenységeit követően (úgymint: étel- italfogyasztás, virágszirom tépkedés, földkiszórás,

- elrejtett ételdarabkák felfedezése és eltakarítása

- a lakásban fellelhető 29.876 db játék napi háromszori újrarendezése, és visszapakolása

- erkélykarbantartási munkálatok: naponta 5-10 (baba)maréknyi föld újrahasznosítása

- a 725 db növény locsolása (sárga levelek leszedegetése) beszélgetni nem kell velük! 

A részletes munkaköri leírást a szerződés tartalmazza! 

Amit kínálunk: 

Versenyképes jövedelem: megegyezés szerint. A béralku felső határa 1 órára nettó 60 perc!

Előléptetés: 2 évenként  (főházvezetőnői és főfőházvezetőnői posztok betöltésére)

Túlóra: minden nap, csak hogy lefekvéskor mindig kb. 48 órásnak érezze az ember a munkanapot. 

Kellemes légkör, barátságos munkatársak. 

Hogy mindeddig én mit csinálok?

HÁTRADŐLÖK, és beveszem a régóta áhított Leszarom Tablettát. Egyelőre egy felet, mert a gyerek kilocsolta a cumisüvegéből az innivalót.

*ezzel Mátét szeretném kímélni, hogy ha tárgyalásra megy, ne kelljen mindig kioldalaznia, vagy szó szerint kihátrálnia, mert dupla él van hátul a nadrágján.

izééé

...jajj, a gyerekről megfeledkeztem :-)))))

Nem, nem maradt a boltban, csak arról van szó, hogy:

BOLDOG NÉVNAPOT KICSI NOEL!!!

Hogy mennyire figyelmes vagyok, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő: Noel születése előtt eldöntöttük, hogy nem Karácsonykor ünnepeljük a névnapját (mert az kicseszés), hanem tavasszal. Valamikor májusban. Aztán megnéztem, hogy május 13-án van Noel nap, és megörültem a szép tavaszi dátumnak. És arra gondoltam, hogy hmm, valószínű nem fogom megjegyezni, mert a dátumokkal nagy bajban vagyok, ezért be is jegyeztem a naptárba. Ekkor még nem fogtam gyanút.

Aztán egy napon - már Noel születése után - gondoltam egyet, és bejegyeztem a házassági évfordulónkat is. 

És RÁJÖTTEM!!! Egyedül!!! Hogy bizony a kettő egy napra esik!!!

3

Már a harmadik, hihetetlen. 

Annyira gyorsan repül az idő. 

Tudom, sokat mondogatom ezt mostanában... úgy látszik öregszem. (bár ha jobban meggondolom, az kizárt).

Szóval már három éve, hogy ott álltunk meghatottan, szeretteinkkel körülvéve, és igent mondtunk egymásnak. Hogy őszinte legyek, nem éreztem a házasságkötésünket valami hatalmas sorsfordulónak. Az már megtörtént pontosan 9 évvel és 1 nap híján 3 hónappal korábban. 

Azon a zimankós téli estén, ott a Margitszigeten. 

Azon a bizonyos padon.  

Na ahogy ismerlek titeket, már tuti valami perverz dologra gondoltok, pedig távol áll tőlem az ilyesmi !!!!! 8) Első  randevúnk volt ott és akkor. Aztán évekkel később eljött a romantikus lánykérés napja is, ami szintén mesébe illő volt (csak most  nem volt pad). És aztán elkezdtünk készülődni, a részletekkel bíbelődni, és közben a további közös jövőnkről álmodozni. (OK valószínű, hogy Máté nem rózsaszín ködbe burkolózva járt-kelt akkoriban, de talán ez nem is baj).

Egyetlen pillanatig sem bántam meg, sőt semmilyen félelmem nem volt az egész eseménnyel kapcsolatban (már ami a kettőnk közös jövőjét illeti). Ez azért lehet, mert igazán nagyszerű férjem van, akinél jobb, nemesebb lelkű, okosabb és jóképűbbet még nem láttam.* Na szóval itt ez a szerelmi vallomás, amit - kedves Máté  - jegyezz meg jól, mert akkor is ezt gondolom, ha épp kiállhatatlan vagyok.**

Jó melletted királylánynak lenni.

*pedig nézem én folyton... :-)))

**de ez szerencsére sose szokott előfordulni

Süsü, Frakk, miegymás

Noel újabban rákapott a mesenézésre. 

Kicsit zavarban is vagyok ezzel kapcsolatban, lévén még akkor elterveztem,  hogy nem nevelek tévégyereket az utódaimból, amikor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer anya leszek. Ezt - és sok mást - megelőzendő, nincs is a háztartásunkban tévé. 

Igen tudom, kicsit különcség így a XXI. században, de hogy őszinte legyek idegesít a tévé. Nincsenek nagy elveim, vagy ilyesmi, mert biztosan vannak érdekes és színvonalas műsorok is, csak arról van szó, hogy nem hiányzik. Szeretem a csöndet - mármint azt a 10 percet, amíg egy másfél éves mellett csend lehet. Filmet nézni pedig kiválóan lehet számítógépről is. Ez is biztos furcsának tűnhet, de mi így szoktuk meg. Szerencsére Mátéval egyetértünk ebben, így nem kellett küzdenem egy percig sem, amikor összeköltöztünk.

Summa summárum, nem számítottam, hogy találkozom a mennyit is üljön a gyerek a mese előtt?- kérdéssel, főleg nem másfél évesen.* 

Noelt viszont teljesen lenyűgözik a mesék. A Süsü mellett újabb kedvencei a Frakk, a 101 kiskutya és a Vuk. Minden reggel mesenézés közben fogyasztja el a reggelijét (ami azóta is szigorúan vajaskenyér - ha lehet kenyér nélkül), és ehhez nagyon ragaszkodik. 

Igazából nem tudom, hogy ez baj-e, mármint hogy mesét néz. Nem igazán passzív befogadó, mert teljesen beleéli magát. Mosolyog a vicces részeknél, és szomorúan mondja, hogy "vauva sí", amikor sír a kutya.  Néha meg csak felkiált, hogy "nem! nem!" - ezt nem mindig tudom mire vélni. 

Persze szoktam neki mesélni is, de leginkább csak este, elalváskor. Azt nagyon szereti, amúgy meg képeskönyveket nézegetünk, de az nem igazán mesélés. Igen, beszigoríthatnék, és mondhatnám, hogy csak x percet nézheti. Azért nem egész nap ül a mese előtt, ne gondoljátok. De volt már olyan, hogy 1, másfél órát nézte. Őszíntén nem tudom, hogy jót teszek-e, ha hagyom. Amúgy nagyon eleven baba, folyton kitalál valami új játékot, szóval nem egy sarokban ülős típus. Egyszer próbáltam megszámolni hányszor szaladja körbe naponta a lakást, de elszédültem és abbahagytam :D 

Szóval ha van véleményetek ezzel kapcsolatban, vagy valami jó könyv, ami ezzel foglalkozik, annak örülnék, ha megírnátok.

*mármint a gyerek másfél éves 8)

U.I.: Tudjátok-e hogy hívja Noel a Frakkot? 

FAKK

Ez van.

A nap kérdése

"Miért van az, hogy a rég eltűnt szemceruzáimat sorra FOGKRÉMES TUBUSOKBAN találom meg?"

...amelyben molylepkékről, villamosokról és takonyról elmélkedik a szerző

Pszichológiai egyszeregy, hogy életünk tapasztalatok sorozatából áll. Ebben nincs is semmi különleges, szeretjük látni és érezni a körülöttünk lévő világot, amiről aztán gondolatokat alkotunk, véleményt nyílvánítunk. Én most meg is ragadnám az alkalmat. Mármint a véleménynyílvánításra.

- Jó, hogy illatoznak a fák (az ember csak kinyitja az ablakot így tavasszal, és örül beáramló friss levegőnek, a madárcsicsergésnek). Viszont a bepofátlankodó molylepkéknek kifejezetten NEM örülök!!! Kb. fél éve, hogy megszabadultunk tőlük, de most újra ott vannak. MINDENHOL. Ezek "rendesek", nem a ruháinkat bántják, hanem allattomos módon beköltöznek a spejzba, és minden apró zugot kihasználnak arra, hogy megtelepedjenek. Gusztustalan kukacaikat is látni olykor. Igen, nagyon undorító. Egyetlen védekezési mód, ha az ember mindent jól záró dobozba vagy üvegbe tesz, még a teásfiltereket is!!!* Iszonyat nagy kárt tudnak okozni, minden le nem zárt élelmiszert ki kellett dobnunk az előző "látogatásuk" alkalmával. De most nem lesznek ilyen szívesen látott vendégek, felveszem a kesztyűt, és szétcsapom mindet, esküszöm**

- Utazni jó, tömegközlekedni NEM. Sose élveztem, talán mert mindig is ott volt a mizantrópia csírája bennem. Sok emberrel összezárva, levegőtlen villamoson/buszon gyerekkel lenni NEM JÓ. Konkrétan a 4/6-osra gondolok. Noel nevében is szólhatok azt hiszem, mert ő sem komálta a helyzetet. Bele is kente a banánját egy csúnya öreg nénibe. Aki persze előtte "leszidott", hogy 3 táskával, és egy másfél éves gyerekkel miért is nem adom át a helyemet neki. Már Noel is szeret véleményt nyilvánítani, ami ezúttal nagy örömömre szolgált.

- A megfázás rossz dolog, ezzel szerintem mindenki egyetért. De talán abba még nem gondoltatok bele - és most főleg a kedves még nemgyerekes olvasókra gondolok -, hogy ha a gyerek megfázik,  az ember lánya naponta akár bizony 5x is átöltözik. Merthogy a takony bizony nem fán terem, hanem a gyermek orrában, és egészen váratlan helyzetekben tud kicsurranni. És valahogy mindig rajtam landol. Persze finom puha ruhákat szeretek hordani, úgyhogy az is lehet, hogy csak az orra kisebesedésétől tart a gyermek.***

*Na, kit hívhatok meg egy fincsi teára???

**csak a drámai hangzás miatt esküdöztem, hátha olvasnak suttyomban, és megijednek a dögök!!!

***persze ezt nem rosszalóan írom. De tényleg. Igazából örülök is neki. Na nem a takonynak a ruhámon, hanem annak, hogy kijön. Csak jobb kint mint bent. Méghogy nem vagyok pozitív gondolkodású!!!

A fenti kép csak az olvasottakkal szembeni kontrasztot kívánja erősíteni. Mert hogy a kép vonaton készült, ahol volt helyünk, sőt mi több sok szabad hely volt, amit (ki nem találnátok, hogyNoel javaslatára) mind ki is próbáltunk. Vagy százszor.

Másfél

Nem érzem úgy, hogy tegnap volt a napja, hogy Noel megszületett. De mégis, annyira gyorsan elrepült ez a másfél év. Talán azért, mert eddigi életem legboldogabb másfél éve volt. Szeretek vele lenni, gondoskodni róla, játszani vele, és csodálni őt. Mindig szerettem csodálni a gyerekeket. Főleg az egészen piciket... még van valami a tekintetükben, amit talán  messzebbről hoztak. Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor először néztem Noel szemébe. Valahogy meglepődtem, mert egy védtelen kis csomagra számítottam, aki hangosan fog sírni és kapálózni a kezemben. Ezzel szemben Noel alig sírt, épp csak egy pillanatra, és már abba is hagyta. De nem volt ijesztő, ne gondoljátok. Csak csendben figyelt minket. Tudom, hogy nem láthatott túl sokat, de az a tekintet leírhatatlan. 

Szerelem volt első látásra - már ami engem illet :) Az első esetlen anyai mozdulatok után egészen hamar "összerázódtunk", és azóta is egészen jól kijövünk egymással. De minek is ragozzam tovább: 

ISTEN ÉLTESSEN KICSI NOEL!