Hazaértünk, épségben, (fél)*egészségben....
Meglehetősen kalandosra sikerült a nyaralás, és kalandos alatt nem a megpróbáltatásokat kell érteni, amiben helyt kellett volna állnunk, hanem valóban: szép utunk volt. Hiába terveztem előre néhány programot, persze egészen mást csináltunk. Nem azért, mert otthon hagytam az összes kinyomtatott útitervet, hanem mert így alakult**
Elöljáróban annyit, hogy Noel az egy hetes utazás alatt bebizonyította, hogy igazán jó fiú. Szófogadó volt, kedves, és mindenekfelett élvezte az egész nyaralást, bármit is csináltunk. A kedves külföldi járókelők legtöbbször csak egy mosolyogva elviharzó porfelhőbe burkolt kisfiút láttak. Persze a nap végére legtöbbször annyira elfáradt, hogy reggel 10-ig fel sem kelt.
Legalább mi is kialudhattuk magunkat végre.
Hogy merre is jártunk?
Először Ausztriába mentünk, terveim szerint a Salzburg környéki tavakat megtekintendő/be-és átkirándulandó, de végül úgy alakult, hogy egy tó kivételével inkább a hegyeket választottuk. Az egyik legszebb élményünk a Hochalpenstrasse volt. Ez egy hosszú út az Alpokban, gyönyörű kilátókkal, játszóterekkel, szóval igazi paradicsom egy kisgyerekes családnak. Igaz, nem a legjobb időt fogtuk ki, de szerencsére a hegy túloldalára érve kitisztult az idő, és még némi napsütésben is volt részünk a télies zimankó után. Hogy mennyire nem vagyunk előrelátóak, mi sem bizonyítja jobban mint ez a kép: mert hogy "ki gondolta volna, hogy hideg van 3000 egynéhányszáz méter magason???" De üsse kő, legyen ez a spontaneitás ára.
Ausztriának ez a része gyönyörű! Virágos mezők, legelésző tehenek, vízesések... és persze a gyönyörű Alpok, kristálytiszta vizű tavaival.
3 nap után aztán tovább álltunk. Az eredeti terv, miszerint éjszaka vezetünk Svájcba, ismét felülíródott, mert rájöttünk, hogy öregszünk. Vagyis a Máté jött rá. Hogy ő öregszik. (én nem szerencsére)
Lényeg, hogy így Németországban is töltöttünk egy napot, aminek szintén megvannak a tanulságai. Az ember lánya ódzkodik a sztereotípiák felemlegetésétől, de hát tényleg olyan "németesre" sikerült ez a kiruccanás. Kezdve a szállással: az, hogy a fürdőszobában volt néhány felirat, mit hogyan csináljunk, azt még az ember úgy elnézi, itthon is találkozhatunk ilyennel. De kedves szállásadóink gyakorlatilag mindent teletűzdeltek hasznos utasításokkal (pl. hova tegyük a poharat, és hova ne milyen szögben parkoljunk, hogyan fogjuk a távirányítót stb). Van bennem némi vonzalom a németes rendszeretet iránt, de ez kifejezetten feszélyező volt. Úgyhogy gyorsan tovább is álltunk, a szépséges Svájc felé.
Bevallom először némi csalódottságot éreztem Genf miatt.Nagyon vártam az utazás ezen részét, és valahogy nem erre számítottam....valahogy sokkal természetközelibbnek képzeltem. Persze én vagyok hülye, hiszen egy városról van szó. Ott vannak a csodás parkok, a kristálytiszta vizű tó, de valahogy máshogy képzeltem. Általában ez van, ha valamiről sokat olvasok, rendszerint csalódok. Például fürdeni csak egy már-már nevetséges kis szakaszon lehet. Szóval picit varázslatosabbnak képzeltem. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, nagyon hangulatos kis város. Ami a legjobban tetszett, az az, hogy tényleg világváros. Rengeteg helyről származó emberrel, akik késő este is nyüzsögnek a parton, az utcákon. A fekete bőrűek egyáltalán nem képeznek "kivételt", sem a muszlimok.
A tömegközlekedési eszközök gyönyörű tiszták, az emberek készségesek. Hangulatával sincs semmi baj, tényleg olyan, mint egy üdülőváros, sokfelől zene szól, ott a tó, a sok turista...Kár, hogy nem tölthettünk ott több időt, azt hiszem több hegyi kirándulással sokkal maradandóbb lett volna az élmény.
Hogy hogy jutottunk Franciaországba? Hát úgy, hogy utaztunk fél órát Svájcból, és szinte észrevétlenül franciaföldön találtuk magunkat. Ez igazán szép lezárása volt az utunknak. Yvoire-ba érkeztünk, ami egy régi-régi kis falu a tó partján. Szép várral, csodaszép kerttel, amit 5 érzék kertjének neveztek el. Nem túl nehéz elképzelni, hogy ez a kert az 5 érzék mindegyikét kielégítő szépségével fogadja az arra járókat. A tapintás kertjében érdekes mintázatú leveleket, virágokat lehet találni. Egy másik részén bódító illatú virágokat ültettek, megint máshol ehető gyümölcsök és gyógynövények voltak. Mindeközben pedig tényleg szemet gyönyörködtető az egész.
Majd visszafelé sétáltunk egy jót a parton, Noel pedig fagyit KÉRT. Igen, odaállt a pulthoz, és elmagyarázta, hogy neki kell fagyi. Ellenkezést nem tűrő hangsúllyal Habár Noel a fagyiból a tölcsért szereti leginkább, ez a fagyi aaaannyira finom volt, hogy ezúttal kivételt tett:
Másnap aztán esküvőre voltunk hivatalosak, amire Noel is lázasan készülődött:
megszerezte a stólámat, majd kivonult a szálloda folyosójára, és liftet hívott.
A kedves ifjú párnak ezúton is gratulálunk ;))
*a család teljes létszámából két (férfi)személy köhög. Igaz, az ifjabb közülük valószínű csak figyelemfelkeltésből teszi
**hogy otthon hagytam minden kinyomtatott útitervet :D
