Noel beszél

Noel már régóta beszél hozzánk, egy ideje azonban összetett mondatokat is használ. Hogy milyen nyelven? A nevét nem ismerem, de a passzív szókincsem egyre bővül :-) ...és fejlődőképes vagyok, de persze megvannak a magam határai: például nem mindig tudom hogy a gakkum és a vakkum között mi a különbség. De ha valamit félreértenék, Noel rögtön segít.

Néhány szó Noel szótárából:
fefe=porszívó
kakkm=katicabogárka
gakku=virág
kakku=könyv, vajaskenyér
gaggu=na itt bajban vagyok, szerintem ez amolyan töltelékszó, az izé megfelelője lehet :)
tis=azt ott
sis=kés (habár néha tisztán mondja, hogy kés)

Hogy mikor mondja, hogy anya? Nem tudom, a gakkm-ok mellett olyan egyszerűnek tűnne kimondani, hogy anya... De gyönyörűen mondja, hogy apa, mama, papa, baba, fa. Nem akarom siettetni, meg elégedetlen sem vagyok, csak nagyon várom, hogy az édes csengő hangján anyának szólítson.
Lehet anyák napjára tartogatja?? Szép ajándék lenne!

Sétálunk

Kellemes, tavaszias idő volt ma, Noel végre sokat lehet a szabadban. Már nagyon vártuk mindhárman, hogy vége legyen a télnek. Persze gyönyörű volt a hatalmas hó (ennyi már régen esett), de ilyenkorra szerintem minden ember kicsit "lemerül", és várja a napsütést.
Noel meglepően sokat tud már sétálni. Egész nagyfiús, ahogy tipeg mellettünk. Nem mondom, hogy a kívánt úticélt hamar elérjük, mivel minden egyes kis télviselte fűcsomó nagyon izgalmas! A kutyákról és egyéb állatokról nem is beszélve. Néha kedve támad mászni, szóval a kirándulás végére igazi hegymászónak tűnik ;-) Kedvenc sétálóhelyünk a közelben van, az Apáti-szikla környékén. Gyönyörű a kilátás, szép, gondozott erdős rész.

Az első bejegyzés

Hát ez a nap is eljött. Már régóta terveztem, hogy az abbamaradt naplóírást folytatom egy blog-formájában. Hogy mennyire leszek kitartó, az majd elválik.
Hol is kezdjem?Talán bele a közepébe.

Anya lettem, immár 53o napja (igen, a nulla az egy o betű, Noel szedte ki a billentyűt, a jelek szerint mégsem tudtam visszatenni rendesen).
És ha már zárójeleknél tartunk: fura, de valahogy mindig vonzott a naplóírás. Mégsem olvasom vissza soha egyetlen naplóbejegyzésemet se. Lehet csak épp a nehéz időket választottam arra, hogy "kiírjam" magamból a gondolataimat?
Ciki, úgyhogy véget kell vetni ennek a rossz-barátnős szindrómának. Ja, zárójel bezárva.
Noel itt ül mellettem, épp a morzsaporszívót merítette le, most a montessori tornyát építi, nehezített formában. Fejre állítja, belefűzi, óvatosan visszafordítja, majd halad tovább a többivel. Úgy látszik az eredeti túl snassz... Most bedig a morzsaporszívóval együtt búgva kiporszívózza vele a nagy porszívó oldalát. Hiába, rend a lelke mindennek...