2011. szeptember 20., kedd

miért...

Noel naaagy, szomorú és könnyes szemekkel fogja az egyik esküvői fényképünket. Anyuszi királyfi volt szerinte, mert nagyon szép. Majd némi váddal a hangjában kérdőre von, hogy őt hol hagytuk. Nem lehetett kielégítő számára a válasz, miszerint még nem született meg.
- anyaaa, a pocakodban voltam?
- nem Noel, még nem voltál a pocakomban.
- de anya, miért nem? Miért? - kérdezi már-már sírva

2011. szeptember 18., vasárnap

Míg Noel ebédel...

ülök az óvoda előterében, várom, hogy befejezze.  Hallom a hangját a többi csicsergő gyerek  között:
"én is kérek még diót. Nagyon-nagyon finom ez a tészta! Itt a pojaram, igen kérek még teát"

Aztán nézegetem a csodaszép festményét a falon, rajta a jelével. És miközben mosolygok, édesen kalimpálni kezd a kicsi a hasamban. 
És már megint kapar a torkom.  Nem, nem, most nem olyan volt, mint hét elején, amikor bevittem a Noelt az óvodába, hánytam egyet, aztán eljöttem.* Ez most szimpla torokkaparós-meghatódós volt.
Az első hét után elmondhatom, hogy Noel egyszer sem sírt az oviban, kivéve, amikor haza indultunk.** Mindenből eszik, szól ha pisilnie kell, nem verekszik, és mindennek örül.
Hazafelé végig csacsog, és többször is elmondja, hogy mennyire jó óvodásnak lenni.

Én meg arra gondolok, hogy anyának lenni ennél is sokkal-sokkal jobb...

* hogy miért történt, fogalmam sincs... ok, lehet a leánygyermek az oka. De annyira hirtelen jött, hogy nagyon nagy szerencse, hogy épp a felnőtt wc ajtaja előtt beszélgettem az óvónővel.
**szerintem az óvónők már fontolgatják, hogy bevonják a családvédelmiseket is =) 

U.I.: aztán, hogy ne legyen túl idilli a kép,  délután Noel összetörte egy laza mozdulattal a legjobb parfümömet, az egyetlent, aminek elviseltem az illatát a terhesség alatt. De mióta üvegnyi töménységében lengedezi körbe a lakást, rájöttem, hogy talán mégsem fog annyira hiányozni...

2011. szeptember 17., szombat

Hétvége Belgiumban

Hétvégén céges összejövetel volt Belgiumban, így Noel átélhette első repülős utazását. Persze nagyon izgatott volt, és "Bálgium" mellett leginkább a repülés keltette fel az érdeklődését. Előző nap kapott egy óriási lufi-helikoptert a nagyszüleitől, és persze közölte, hogy ő azzal jön. Annyira tántoríthatatlan volt az elhatározásában, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült lebeszélnünk a tervéről.

 
Az egész utazás éppen olyan volt, amilyenre számítottam. Kicsit fárasztó, hiszen egy gyerekkel nyilván minden kicsit fárasztóbb, de a szokásos fáradságon kívül minden nagyon szuper volt. Noel nagy izgalmában a felszállást követően azonnal elaludt, és édesen végigszunyókálta az egész utat. Utána az autóbérlés is zökkenőmentesen ment, és ahhoz képest, hogy szinte egész nap az autóban kellett ülnie, Noel jól viselte az utat.
Gyönyörű helyen voltunk, Vielsalm-ban egy tóparti hotelt bérelt ki a cég. Azt viszont megállapítottam nem sokkal az érkezés után, hogy amolyan hétvégi együtt örülünk-együtt dőzsölünk típusú találkáról van szó, ami nem minden tekintetben kismamabarát.
Az alkohol nyilván nem kérdés, amúgy sem iszom. De első nap az  érkezésünkkor óriási sajttálakkal vártak minket, a legjobb falatokkal rajta. Egy pillanatra meg is lepődtem a "furcsa" illategyüttesre, amikor beléptem a közös terembe. De szerencsére hamar megnyugtattak, hogy itt is szoktak fürdeni, és csak a sok-sok finomabbnál finomabb sajtfalat eregeti sajátos illatát. Próbáltam a lágysajtokat mellőzni, azért így is jutott finom falat bőven. A terhesség során nem ajánlják amúgy a kismamáknak a lágy sajtokat, a liszteriózis veszélye miatt.
Noel az első pillanatban összebarátkozott Noá-val, aki néhány hónappal idősebb , és Máté szavaival élve, már egy kartörésnyivel tapasztaltabb volt nála.
Kergetőztek, játszottak, "elkaplak, te kis rosszcsont" - ez lehetett Noel hétvégi jelmondata.
Másnap kirándulással egybekötött játék volt, a gyerekek kincset kerestek, mi pedig örültünk a kincsünknek, aki a szokásos "gyerünk, csináljuk, ez a legjobb dolog a világon"-temperamentumával vetette bele magát minden játékba. A kirándulás is jó volt, habár sikerült az egyetlen napos és egyben legmelegebb hétvégét kifognunk Belgiumban, így a végére kicsit elfáradtunk. Na jó, csak én. A fiúk hősök.
Az estét barbecue-partyval ünnepeltük, azért itt is akadt rengeteg finom falat, volt néhány igazán remek fogás. Sajnos nem készült túl sok és túl jó kép, de ami van, azt közre adom - elraktározom =)

2011. szeptember 12., hétfő

kényeztetés kismama módra

Biztos a legtöbb kismama egyet ért azzal, hogy a terhesség egy nagyon érzékeny periódus minden nő életében. Részben a tomboló hormonok, részben az esemény grandiózus (hehe szó szerint) jellege miatt szerintem nincs emberlánya, aki ne válna érzékenyebbé. Mégis csak egy kis élet növekszik a szívünk alatt.
A terhesség elején jelentkező hányós-émelygős indulatok csillapodtával némileg ijedten állapítottam meg, hogy őrülten fáj a derekam. Annyira fájt, hogy az egyik kertészkedős -egész nap rohangálós-nap után nem bírtam lábra állni. Iszonyat ijesztő érzés.
Utánaolvasva kiderült, hogy nagyon gyakori jelenségről van szó, hiszen a kismamáknál a szövetek mellett az ízületek mindenféle szalagok is felkészülnek a szülésre.  Ez a nyúlási folyamat okozhat fájdalmat, nem is enyhét. Mivel ilyen erős fájdalommal azt hiszem még soha nem kellett megküzdenem (jó, a szülés óráit kivéve), tényleg megijedtem. A következő napok és azutáni 2-3 hét során próbáltam többet pihenni. Ez azt hiszem a lehető legrosszabb volt, amit csak kitalálhattam. Nyilván nem tudhattam, csak azt tapasztaltam a hetek múlásával, hogy egyre rosszabb a kedvem, és iszonyatosan érzem magam a bőrömben. Tudjátok, terhességi bálna-effektus.
Mivel nem vagyok egy túl depresszív alkat, ezért nem hagytam magam sokáig legyűrni a hormonok és egyéb testi jelenségek által, úgyhogy feltápászkodva (képletesen értve), kitaláltam egy tervet. Ami főleg a kellemes közérzetről szól. Ehhez nálam hozzátartozik, hogy mozgás is legyen benne. Gimiben éveken át fél ötkor keltem, és úszni jártam az órák előtt. 
Imádtam, de tényleg.
Arra gondoltam újra kezdem, és lányok, kismamák figyelem: ez a legeslegjobb sport, amit csak egy kismama csinálhat! Egyrészt ha valaki szereti a vizet, az az egyik legmegnyugtatóbb közeg. A hullámaival valahogy mintha elcsitítaná az érzelmi hullámokat, és helyette valami hihetetlen nyugalmat érez az ember. Egy órát úszom heti háromszor, de azt komolyan véve, nem lubickolással töltve. 
Egy uszoda amúgy sem az a lubickolós hely. 
Mielőtt belefogtam, persze kikértem az orvosom véleményét a dologgal kapcsolatban, amit így lehetne összegezni:
Ha problémamentes a terhesség (zárt méhszáj, nincs vérzés, nincs görcsölés), és ha valaki nem hajlamos a fertőzésekre, akkor egy tiszta! uszoda a lehető legjobb választás! Nyilván mindenki maga érzi, hogy hol vannak a határai, és mi tölti el jó érzéssel. Ez a bejegyzés leginkább arról kívánt szólni, hogy ha valaki derékfájást tapasztal, akkor nem kell rögtön megijedni, és ágyba bújni, hanem épp egyfajta jelzést küld a szervezet, hogy több mozgásra, (nyilván kímélő fajtára), erősítésre van szüksége. Legalábbis ez az én tapasztalatom.
De térjünk át a kényeztetés többi részére.
 - illatok
Amúgy is nagyon érzékeny vagyok az illatokra, de így a terhesség során néha már kutyának érzem magam. Szó szerint rosszul leszek a legtöbb tucatparfümtől. Ami viszont igazán jól tud esni, azok a természetes illatok és kozmetikumok. 
Amúgy  is szeretem ezeket a termékeket, de most igazi kincset ér egy-egy lush tömb, vagy egy L'occitane parfüm. Az illóolajokkal csak csínján bánok, a túl erős illatok - bármilyen kellemesek is legyenek - szintén nagyon zavaróak tudnak lenni. 
Terhességi csíkok ellen nagyon jó a Therapy testápoló tömb. organikus sheavajjal, kakaóvajjal) Igaz, ennél vannak sokkal jobb illatú testápolóik is, de ezt a terméket kifejezetten kismamáknak ajánlják. Ami nekem mindig "bejön", az a "The Olive Branch" tusfürdő. Azt hiszem, hogy ez az egyik legmegnyugtatóbb illat a világon.
 - 18+
Nyilván erről is problémamentes terhesség esetén lehet beszélni, de akkor meg nagyon is kell. Na nem beszélni =) Szóval igen, az egyre növekvő "has" is jelen van a dolgoknál, ami olykor vicces helyzeteket teremt, de itt is elmondható, hogy mivel ilyenkor sokkal érzékenyebb egy nő, a szex is hasznot láthat belőle. Meg a férj. Meg a feleség. Arról nem is beszélve, hogy ami jó a mamának... Ehh, mondjuk nem erre szoktam gondolni, mert azért mégiscsak fura, hogy egy harmadik fél is jelen van =)
- eeeennivalóóóóóó
Enni jó, nagyon is. Eddig igaz, csak 4,5 kilót szedtem fel, de nem akarom elbízni magam, még hol van a vége...Szóval étkezések. Nem kell kettő helyett, az baromság, bár a mai nők már nem is így gondolkodnak(talán). Viszont kettő nevében kell. Vagyis értékes tápanyagokra, az elegendő mennyiségű folyadék bevitelére figyelni kell.
Persze azért néha bűnözni is jó. Ha megkívánok egy doboz kólát, nem szoktam eltörni utána a kezemet, és még a Máté sem. 
Csak ha nem adok neki. 
De azért persze igaz az valamelyest, hogy amit eszel, azzá leszel, vagyis a táplálék egy része a részeddé válik, és ha folyamatosan egészségtelenül eszik valaki, akkor egy idő után egész valószínű, hogy rosszul kezdi magát érezni. Testileg vagy lelkileg vagy egyaránt.
Az alkoholról annyit, hogy találtunk egy gyöngyszemet: light live - cabernet sauvignon. Ez az első olyan alkoholmentes bor, aminek valóban íze is, sőt mi több bor íze van. Erőteljes, finom száraz vörösbor. ..a legjobb egy kis lazításhoz. Tényleg érdemes kipróbálni!

És ha már ennyi szó esett a terhességi  érzékenységről, akkor le kell írnom azt a vicces-furcsa élményt is, ami a zenéket illeti. Még a terhesség első harmadában történt, hogy egy többórás autóúton voltunk külföldön. Nagyon nehezen viseltem a kanyargós utakat, bármilyen szépek is voltak, végig küzdöttem az émelygéssel. Máté csinált egy zeneválogatást, rajta a kedvenc zenéimmel, és az út során 2-3x biztosan meghallgattuk. Úgy látszik annyira összefonódott bennem az utazás, a zene és az émelygés élménye, hogy a napokban, amikor a kezem ügyébe került a CD, és betettem a lejátszóba, felkavarodott a gyomrom. Annyira, hogy le kellett húzni az ablakot, és meg kellett állnom néhány percre =)

Szóval kedves kismami olvasóim, szerintem érdemes extra energiát szánni ebben az életszakaszban is, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb módját annak, hogyan érezhetjük jól magunkat. Biztos vagyok benne, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog mama a legjobb a babának ;)


2011. szeptember 8., csütörtök

Első nap az oviban

Íme az óvodás Noel:



Noel sírt, amikor haza kellett jönni. Az óvónéni csak annyit mondott: hihetetlen, hogy mindig mosolyog. Én pedig bemutattam a hormonoknak, hogy már megint sírok...

2011. szeptember 7., szerda

28

Jó kis(?) páros. 
Szépek így egymás mellett...
Szeretek szemforgatva telefoncsörgésre kelni ezen a napon rendszerint hajnalok hajnalán, amikor a szüleim  még mindig elsőnek akarnak köszönteni. És olyan jó, hogy megelőzi őket Máté reggeli rekedtes-álmos-mosolygós hangja, hogy Boldog Szülinapoot!, aztán átölel, de csak félig, mert Noel a színen van, és mosolyogva hozzám bújik, és megkezdi szokásos reggeli arcsimogatását. 
Már jó ideje rászokott, hogy úgy 20 percen át simogatja reggelente az arcomat az édes kezeivel. Szóval a ráncoktól nem kell tartanom...
Megnéztem a tavalyi bejegyzést a születésnapom körül, és örömmel nyugtáztam, hogy a vágyaim - a gyertyafújósat is beleértve - mind teljesültek. Ok, a diplomamunkák még átgondolás alatt vannak. De jó munkához idő kell, nem igaz? Nagyon jó munkához pedig még több.
Íme az idei kívánságlista:
- egy gyönyörű, egészséges baba, aki szép és harmonikus úton jön a világra a maga idejében.
- sok-sok alvás januárig
- aztán rengeteg energia a kétgyermekes időszámításon túl (is)
- romantikus hétvége ősszel (két személy részére ;) jó ehhez nem ragaszkodom
- egy boldog óvodás gyerek
- egy boldog-édes férj
Az utóbbiakhoz viszont nagyon is! Node most keltkalácsra fel!
Egészségetekre!

UI.: épp most telefonáltak, hogy elkészültek a gyerekbútorok. Juhéééé!