Így alszunk mi

Most arról fogok írni, hogyan mennek a dolgok mifelénk alvás téren.

Mielőtt Noel megszületett, azt gondoltam, hogy annyira helyes kiságya van, biztosan szeretni fogja. Tulajdonképpen szereti is, hiszen izgalmas belemászni*, ott van a maci, meg a bébiőr, a csacsikról nem is beszélve. Ha alvásra kerül a sor, azonban KIZÁRT, hogy csak úgy szépen lefeküdjön, és elaludjon. Még a kiságy környékét is messze elkerüli. Inkább valami társas összejövetelnek tekinti az alvást. Anyához bújik, és hangosan kiabál, hogy Apa!Apa!, ha észreveszi, hogy Máté épp szökni próbál.

Idővel aztán persze elalszik, és ekkor következik a manőver.

Lépésekben:

- anya reménykedik, hogy gyermeke a bal oldalára fordulva aludt el. Ha jobbra fordul, netalántán hanyatt fekszik, reménytelen a kiságyba helyezés, ugyanis csak két másodpercig tart, amíg NEM kel fel, ha ezt akár egy századmásodperccel is túllépem... na hagyjuk...

- sikertelen behelyezés esetén a fent említett gyermek felkel: felugrik! az ágyban, és az altatási folyamat előlről kezdődik...

Egy idő után azonban eljutunk oda, hogy elalszik. A kiságyában alszik egészen hajnalig, (jó, túlzok, kb. 2-ig). Ez után valamilyen rejtélyes úton-módon Noel a nagyágyba fészkeli magát. Innen már egyenes út vezet a  Ezt  H-formáció felvételéhez. Vagyis: 

- gyermek középen, keresztbe fekve alszik

- egyik szülő az egyik oldalon, másik a másikon.

A szülőknek fejenként 20 cm széles hely jut, így a (feleslegesnek tűnő) különböző testrészeket ágyról lelógatva illetve az éjjeliszekrényen javasolt pihentetni.

Reggelente olyan is előfordult már, hogy egy gyerek volt a fejemen...

Hogy miért nem érnek a szemem alatti táskák a térdemig? 

a válasz egy csodálatos természeti lelemény: KÁVÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ

...ami ezáltal családunk tiszteletbeli tagja lett.

*van két kivehető rácseleme, így be- és ki is tud mászni.

Úton-útfélen

Igen, kicsit lemaradtam. 

Persze, mihez képest... A márciusi 21 bejegyzéshez képest? Valószínű... amúgy nem arról van szó, hogy csappant volna a lelkesedésem a blogírás iránt! Tök jó, hogy várjátok az újabb bejegyzéseket, csak valahogy keveset vagyunk itthon, ha meg itthon vagyunk sok a dolog...

Jó, ez sem teljesen igaz, mert lett volna időm, csak mindig mással szöszmötöltem. De eredményeként virágba borult az erkély, Noel megtanult igazán motorozni, és megdöntöttem a river raid rekordomat* (párszor). 

Pénteken elindultunk nagyszülő látogatóba, és vasárnap késő estig haza se jöttünk. Nem így terveztük, de nagyon jól éreztük magunkat. Volt vonatozás, kirándulás, újabb kirándulás, szalonnasütés**Szüleimnél ott volt az egész család, és jó volt együtt lenni. Noel nagyon bírta a tempót , rendíthetetlenül motorozott még este 9-kor is, dugiban etette a kutyát szalonnával, míg háttérmuzsikaként 1 éves kis pajtása hintázás közben énekelte a hinta-palintát...

Kell ennél több?***

*kb. egy hete jutott eszembe ez a régi játék, amit még a régi commodore 64-es első! gépünkön játszottam gyerekkoromban. Joystick-kal, írtó izgi volt. Javíthatatlan nosztalgistaként pedig rákattantam :D Hatalmas intellektuális kihívás, miiiii? :D Azért nem kell megijedni, adok néha enni a gyereknek.

**hogy mi a jó egy vegetáriánusnak a szalonnasütésben? izéé, tudtátok, hogy a szalonna nem hús? 8) Viccet félretéve, a nővérem képviselőfánkjával sikerült minden búmat feledtetni... és amiből még kérek!

***ez költői kérdés volt, nekem is van listám...

Rajtakapva...

Noel apázik

Noel máris tud zavarbaejtő lenni. Eddig azt hittem, az óvodás kor sajátossága, hogy mindenféle ciki dolgokat mondanak el a csemeték szüleikről, de úgy tűnik tévedtem. Vegyük példának Noel apaképét. Noel nagyon szereti Mátét, ami nagyon is jól van így. Ha feltűnik a királyfi a Süsü mesében, vagy más mesekönyvben, Noel lelkesen mondja, hogy apa-apa!* Azonban egy-két dolog még nem világos számára:

- pl. hogy nem minden magas ember az apukája.

- és az, ha mondjuk négy férfi körbe áll minket, akkor kifejezetten kellemetlen, ha a "Hol van apa?" kérdésre KÖRBEMUTAT.

A végén persze megállapodik a kis ujjacskája az "igazi apun", de addigra már mindenki röhög.

Azt hiszem ez még csak a bemelegítő, és lesznek még cikibb dolgok is. Például elmeséli majd, hogy rendszeresen fogyaszt alkoholt, vagy hogy anya nem tud vezetni, és olyankor mindig nagyon félnek az autóban :D

*igen, azt is mondja, hogy anya, de nem, nem én vagyok a sárkány!!! :D

pécsi nosztalgia-túra II.

Ahogy azt már korábban is említettem, az üdülés, vakációzás, nyaralás, pihenés fogalmak egészen új jelentéssel bővültek számunkra, mióta Noel megszületett.  Ezt eddig is tudtam, most mégis beleestem abba a csapdába, hogy elhittem: két napig csak a pihenésnek szenteljük az időt. OK., az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem agyaltam rajta túl sokat... 

Mindenesetre nagyon érdekes élmény volt újra legszebb egyetemi éveink helyeszíneit felkeresni, a nem túl kedvelt egyetemen sétálgatni a KISFIAMMAL és a FÉRJEMMEL. Noelt is levette a lábáról a hangulat, és nemcsak a kötött pulcsijáhot* köthető "mi mind összetartozunk"-érzés miatt, hanem mert a főbejáraton egy csokival várták. Aminek nagyon örült. 

Amúgy BTK-sok nem változnak, ugyanolyan érzés volt ott lenni, mint mondjuk 6 éve, sőt még egy-két régi csoporttárssal is összefutottunk. Na őket kicsit sem irigylem. 

Természetesen elmentünk a kedvenc éttermünkbe is, az Olivába. Nos, mint utólag kiderült, ez is kicsit álmodj királylány-hangulatúra sikerült. Merthogy nem szoktunk étterembe járni, mióta Noel megszületett, és kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, amikor rádöbbentünk: itt bizony nem lesz nyugis vacsorázás. Noel nem egy nyugodt gyerek, amit nem bánok egyáltalán, de amikor ott illatozik a tányéromon az a csodás sajtos-tejfölös-gombás lepény, és ő folyton kirohan az étteremből, na egy percre azért könnybe lábad a szemem. De csak a képszerűség kedvéért, ilyesmire nem nagyon volt időm. 

Egy biztos, sok új tapasztalatot szereztünk. Például:

- az Oliva pizzériában nagyon gyorsan kiszolgálják az embert. 

-ha véletlenül leteszed a villádat, még gyorsabban tudtodra adják, hogy bizony szívesen be is csomagolják az isteni mannát.

- már nem kérdezik meg, hogy finom volt-e. Biztos mert tudják, hogy finom.

-a Mecsek a legjobb helyek egyike, és medvehagymát szedni a legcsodálatosabb dolog a világon.

-Tulajdonképpen 10 perc infraszaunázásnál nem kell több, a gyerek mellett is lehet izzadni eleget.

-BTK-ra járni jó, mert kap az ember csokit. És a gyereke is. 

 -Az isteni olívás lepény NEM finom másnap, főleg ha nem teszi az ember hűtőbe.

Szóval élménygazdag kirándulás volt, igazából mindannyian élveztük. De vajon ki élvezte legjobban? :-))

*jó-jó, tudom, hogy az eggyel korábbi generáció sajátos magá(n)viselete volt a kötött pulcsi, de tök viccesnek tartom, azért hozom fel mindig.

pécsi nosztalgia-túra I.

Úgy alakultak a dolgok, hogy 2 éjszakát "pihenés" címszóval Pécsett töltöttünk. Valójában engem is meglepetésként ért a dolog, mert nem hittem, hogy Máté tényleg el tud szabadulni a munkahelyéről. Mivel mégis így történt, fél óra alatt összepakoltunk*, és irány a virágzó tulipánfák városa!

Bevallom az első nap kicsit zavarban voltam.

Hogy miért?

Na nem azért, mert a férjemmel kellett lenni :-)) Az  így 10 év magaslatában már nem olyan zavarbaejtő. Az viszont annál is inkább, hogy a régóta dédelgetett pihenős-lazítós, úszós-szaunázós nosztalgiatúránk már rögtön az első nap némi újraértelmezésre késztetett.

Kezdem az érkezéssel. Noel nagyon kedves kisfiú, de a kedves kisfiúk is iszonyat büdöset tudnak kakálni. Noelnak ez épp leérkezésünk pillanatában vált esedékessé. Na de nem valami szolid formában, hanem olyan tetőtől-talpig átöltöztetős változatban. Autóban gyereket tisztálni (főleg kakisat), NAGYON nehéz. Főleg ha közben mindenáron előre akar mászni, merthogy vezetni, aaazt nagyon szeret.. Na nem részletezem, lényeg, hogy ezzel nem is próbálkoztunk, hanem becsavartuk a gyereket egy takaróba, és így csekkoltunk be a hotelba. A recepciós néninek azért néhányszor könnybe lábadt a szeme, amíg kitöltöttük a szükséges papírokat, de sikerrel vettük az akadályokat, és felértünk a szobánkba.

Szóval már itt gyanút fogtam, hogy aktív nagyon is aktív pihenésben lesz részünk.

Gyanúm pedig már a következő 10 percben beigazolódott: Noel autózást tettetve cipőápolónak igazolt. Gyors és precíz munkát végzett, szó se róla.

...majd fel is próbálta az ily módon készült remekművet:

Folyt.köv.

*igen, profik vagyunk! Mivel gyakorlatilag egész életünkben úton vagyunk. És nem (csak) valami taoista szellem jegyében.

Noel, a kreatív

Noel szeret motorozni, de csak némi segítséggel tud ráülni a járgányra. Jobban mondva eddig még csak fordítva sikerült neki a mutatvány. Azonban ez az aprócska tény egyáltalán nem akadályozza meg őt abban, hogy motorozzon...