Kukucs

Maus Maus, komm heraus

Amint a mellékellt ábra is mutatja, Noel végül megbékélt az egérkés jelmezzel, sőt alig lehetett róla levenni a farsang előtti estén. Rohangált a lakásban, és azt kiabálta "miau-miau". 

Ahhoz túl gyorsan szaladt, hogy utolérjem, és elmondjam neki: az egerek cincognak, nem nyávognak. De persze lehet skizo-egereset játszott, aki egyben macska is volt, így önmagát üldözte..

Szóval készültünk a farsangi ünnepségre, volt már sajtgyertya is a kelléktárban, no meg egy kis karika Noel szeme alatt. Mondtuk neki, hogy az nem szükséges a jelmeztárba, de meg se hallotta. Mi meg legyintettünk. Aztán másnap délben - úgy 4 órával a farsangi mulatság kezdete előtt telefonáltak az oviból, hogy Noel belázasodott. 38.5. Máté sietett is, gyorsan hazahozta, aztán kezdődött az influenzás mulatság. Előbb Noel, aztán Máté, majd én is megbetegedtem. 

Mérhetetlenül elegem van a betegségekből. Mi, akik nem ismerték a gyógyszer fogalmát Noel 3 éves koráig, az ovival együtt köszönthetjük az ilyenkor szokásos betegségek korát is. Tudom, ez normális. Csak annyira rossz érzés látni, hogy beteg, és nem igazán tudok neki segíteni. Szívesen átvállalnám a betegségét, ha lehetne... 

De azért szépen felgyógyult 2 nap alatt, a 3.-at már a nagyszülőkkel töltötte. Aztán este megint belázasodott. 40 fokos lázzal ő az ágyban, én meg mindenhol sírtam. A legnehezebb az volt, hogy mi is betegek voltunk, és iszonyatosan fáradtak + végig azon izgultunk, hogy Nadin - aki már egy köhögős megfázást elkapott Noeltől pár héttel korábban- nehogy elkapja. Noel hamar felgyógyult, csak a köhögés maradt. Viszont a doktornő -elővigyázatosságból - azt mondta szeparáljuk a gyerekeket. Akinek van gyereke, vagy némi képzelőereje, az gondolhatja, hogy ez mekkora tortúrát jelentett. Kijelölni a demarkációs vonalakat, és FENNTARTANI azokat. Szerencsére túl vagyunk a nehezén, de azért ez a tél még tartogathat néhány kellemetlenséget. 

Nagyon de nagyon várom már a tavaszt, a friss levegőt, a virágillatot. Azt olvastam a nők egyötödét érinti a szülés utáni depresszió. Én baby blues helyett rózsaszín ködfelhőben úsztam az első hónapban, de azt hiszem most értem testi-lelki mélypontjára a télnek. Mivel vagy óriási hó van, vagy iszonyat hideg, nem igazán mehetünk Nadinnal sehová, a lakásban kiteljesedős énem meg nem az igazi. Persze tündéri-csodásak ezek a gyerekek, egyszerűen arról van szó, hogy nem tudok rendesen működni négy fal között. 

Gyümölcsfákat akarok ültetni, és megmutatni Nadinnak milyen csodálatosak a tavaszi virágok. Meg sok-sok napfényt, nagy sétákat szeretnék. És egy kipihent, egészséges családot.

Turné

Ahogy bővült a család, úgy újabb fogalmak épültek a családi fogalomtárba. 

Többek között a turné fogalma. Másnéven: többirányú éjszakai bolyongás. Résztvevői: Judit, Máté, Nadin és Noel. (résztvevői gyakoriság szerint)

Van először is a hálószoba-gyerekszoba kör. Ezt mostanában éjszakánként úgy 3x-4x kell megtenni. Ha csak Noel ébredt fel, az a jobbik eset, ilyenkor mellébújok, és kb. 1 századmásodperc alatt elalszom, és ő is. Én olykor még útközben. 

De Nadin is szeret többször felébredni éjszakánként, ilyenkor nagyon ritkán sír, inkább csak enni kér. 

Sokat. 

Ha nem tartja elegendőnek a mennyiséget, akkor veszekszik. És morog. 

Szóval probléma csak akkor adódik, ha egyszerre ébred a két csemete. Ilyenkor Mátét is be kell vonni a bolyongós játékba. 

Az övé a lakáskör. Szintén félálomban, Nadint ringatva köröz a lakásban. Néha egész gyorsan, talán azt reméli akkor hamarabb elalszik.

Édes az a pillanat, amikor beroskadunk egymás mellé az ágyba - ha épp nagy ágybaborulásunk közepette újra fel nem ébred valamelyik. 

Ha úgy alakulna, hogy mindketten jól alszanak, akkor a konyha-hálószoba kör is beiktatódik. 

Ha Nadin sokat alszik, akkor kevesebbet eszik. Ebből adódóan túl sok lesz a tej, amit le kell fejni. Különben fáj, és begyulladhat a mell. Ami nem egy leányálom.

Szóval a tejtöbblettől meg kell szabadulni. Praktukusan a mellszívóval. Talán egyszerűnek hangzik a dolog, de korántsem az. Amúgy maga a folyamat 5 percet vesz igénybe. A lefertőtlenített cuccot össze kell szerelni, nyomkodni kell a pumpát, és már dől is a tej. De nem. Összeszerelem, és hiába nyomkodom, nem jön. Nem működik. Tudom, hogy jól raktam össze az ezernyi kis bizbaszt, mégiscsak gyakorlott anyuka vagyok. Vagymi. A biztonság kedvéért még egyszer szétszerelem. 

Még mindig nem megy. Már azt érzem közben, hogy leszakadnak a melleim, de még mindiiiig nem tudom használni. Felkelthetném Mátét, de azzal egyértelműen beismerném, hogy béna vagyok. Azt meg azért nem. Inkább szenvedek. Előveszem a másik mellszívót. Tökugyanolyan mint az előző. Azzal sem megy. 

Anyázok. 

Csak halkan, nehogy felébredjenek. Ezt a példányt is szétszerelem, majd újra össze. Közben arra gondolok, van aki kézzel is le tudja fejni a mellét. Én nem. Talán mert valami boci-képzettel társul a fejemben. De nem megy. Újra visszatérek az első szerkezethez, és amikor épp feladnám, egyszercsak elkezd a pohárkába csurogni a tej. Majd miután végeztem, elégedetten visszabújok az ágyba, hogy kinyújtóztassam tagjaimat arra a 10 percre, amíg Nadin is alszik. 

True story.

11

Boldog 11. évfordulót nekünk

 még-méég-mééég sokat és boldogat 

<3<3<3

Noel kis világa

Készülünk a farsangra. Gondos anyukaként, már hetekkel korábban megvarrtam megvettem Noelnak a jelmezt.
Szóval Noel egérke lesz.
Vagyis nem, mert megtagadta, ő VERDA szeretne lenni.

Néha aztán sikerül puhítani őt, ilyenkor azt mondja oroszlán lesz. Az egérjelmezből talán még összehozhatunk egy oroszlánt. Na de egy verdát??!

***

Noel szerint Nadin hörcsög. És ki kell szívni az orrát az orrszívóval.  

***

Noel megfenyegetett. Történt ugyanis egy óvatlan pillanatban, hogy a csodálatos, gondosan felépített vasútpályájába csak úgy bele találtam rúgni. (nem szolgálhatott mentségemre az sem, hogy Nadinnal és 10 kilónyi ruhával a kezemben, félig vakon érkeztem a szobába, ahol komoly infrastrukturális beruházások zajlottak, így minden négyzetcentiméteren vasútpálya fut.) Noel tehát nem volt elnéző, és azt mondta "anya, ha méééég egyszer, ha méééég egyszer leborítod a hidat, én soha de soha "soja de soja" nem alszom többet a gyerekszobában." 

Mondanom se kell, hogy azóta megtanultam repülni...

***

Noel kedvenc filmje a "Leestek az istenek a fejükre"*. Annyira édes-nagyfiús, amikor beköltözik közénk a nagyágyba, és várja az esti filmnézést. Egész furcsa érzés, hogy ilyen nagy fiunk van már... 

Apropó esti filmnézés. 

Gondoltam egyik este, és a két sóvárgó, édességre áhítozó szempárt megszánva, kreativitásom teljében "meglepetést" készítettem. Vaniliapudingos-birsalmakekváros reszelt almát. Bezárkóztam a konyhába, de persze Noel rögtön kiszimatolta (ne szó szerint értsd), hogy itt valami készül. 

Noel: - Mit csinálsz, anya?

én: - meglepetést, Noel.

Noel: -iiiiiigeeeeeeeeeeen? Kisautó lesz?

én: nem, Noel, finomság lesz

Noel: chips?

én: fujj, hogy képzeled??!!       =)

Noel: akkor biztos kisautó....

....és visszamegy a szobába.

Érdekes kép lehet a fejében a kisautógyárakról...

*Istenek a fejükre estek

Noel

Bevallom, volt bennem némi félsz, hogy milyenek lesznek az első napok így "nagycsaládosan". Hogy tudunk berendezkedni az új közös életünkbe négyesben, milyenek lesznek az éjszakáink stb. 

Először is: Noel hihetetlenül édesen és jól kezelte/kezeli az új helyzetet.

A legelső nap azért megcsillant valami kétségbeesés-féle a szemében, amikor összeállt a kép a fejében.

Hogy itt most eggyel többen lettünk. 

De azóta nagyon figyelmesen és szeretnivalóan viselkedik Nadinnal. Nem mondom, hogy mindig könnyű a kétgyerekes anyukák és a nagytestvérek élete, de nem is gondoltam soha, hogy az lenne.

Még a terhesség elején fel akartak vértezni mindenféle könyvekkel és irányelvekkel a testvérféltékenységgel kapcsolatban, mert hogy "húúú, az aztán nehéz helyzet lesz". És nem mondom, tényleg nem egyszerű, de két kulcsa van a dolognak tapasztalataim szerint: türelem és türelem. 

Alapvetően szerintem pozitív eseményként élik meg a "nagyok" egy kisebb csalágtag érkezését. Noel is sokszor odaszalad a bölcsőhöz, hogy megsimogassa a kistestvért, és megfogni is szereti őt. Persze ha sír, akkor legtöbbször menekül. Amit őszintén szólva meg is értek, mivel amilyen pici ez a lányka, olyan erős a hangja. =)

 Mindjárt a második itthoni napon történt, hogy Nadin ébredezett (nyöszörgött), és Noel előbb ért oda hozzá az ágyikóhoz, így hallgatózni kezdtem. Simogatta, és nyugtatta a kicsit..

"Naaaaa....nem kell sírni, naaaaa hát itt vagyok...."

 Több se kellett és

... szívem az anyai szeretettel, a szemeim meg a könnyektől már túl is csordultak...

 

Így egy hónap távlatában is elmondhatom, hogy Noel nagyon ragaszkodik a kishúgához, és jártában-keltében sokszor odaszalad hozzá, megsimogatja (a fülét szereti a legjobban simogatni, mert aaaaaannyira puha). Beszélgetni is szokott Nadinnal. Persze.

És hát 3 éves energikus temperamentumával mindent kommentál: "anya, a Nadin még nem ehet répát, mert nincs fogacskája, igaz? Van fogacskája? (ezt kb. minden étkezésnél, minden étellel eljátszuk :D)

Mivel a születés előtt próbáltam felkészíteni, hogy majd nagyon kell vigyázni a kistestvérre, mert nagyon pici lesz, úgy látszik megszívlelte a jótanácsot, mert többször is kérdezte már:

- Anya, a Nadint még ugye nem lehet bántani?

=) hát...még nem.

--Breaking news --

Mosolyog! 

Mosolyog!

Mosolyog! 

Már nem csak álmában, hanem ébren is! 

Gyönyörűűű...

Igaz, hogy egyelőre csak néhány növényt tüntet ki mosolyával, de már gyakorlom az orchideás nézést. =)