2011. november 9., szerda

neszemeszem

- Anya, azt hitted kikentem az összeset? Ne butáskodj. Csak egy kicsit kentem.
Van még anya! De vaaaaan, nézd meg, nem vettem ki az összeset. Csak kicsit bekenem, hogy ne legyen száraz a bőröm. Akkor jóillatú leszek... Nagyon szép ajándékot kaptál.
én: Noel az igazából az úszós neszesszerem, nem ajándék van benne.
Noel: neszemeszed? (kis szünet) anyuszi, csodálatos ajándékokat kaptál. Ne félj, nem használom ki mindet.

2011. november 8., kedd

eszelős

Szóval levágattam a hajamat.
Jóóóóóóó, rövidre.
Hogy mikor jutottam e merész elhatározásra?
Úgy a megtörténte előtt 2 órával.
Ültem az autóban az uszoda felé tartva, ordított a zene, és arra gondoltam, hogy van egy csomó dolog, ami nyomaszt, és hogy olyanok is, amikkel sajnos nem tudok mit kezdeni. Mert ott vannak, és csak mardossák az embert. 
És rájöttem, hogy itt az idő valami jó kis változásra. Talán megittam volna két felest, ha épp nem növesztek egy kis gombolyagot a hasamban. Ja és ha épp nem vezetés közben kap el a harci láz...
Szóval bevillant a nővérem, hogy majd őőőőő megment...
Meg eszembe jutott egy régi kép, ahol rövid vörös hajam volt, és hogy mennyire szerettem.
Aztán elképzeltem Mátét ahogy tátva marad a szája..
Szóval: a megmentés megtörtént, az eredmény csatolva.
Máté szerint eszelős a tekintetem ezen a képen, úgyhogy mondhatni külön alkalomhoz illő!

2011. november 7., hétfő

Noel apokaliptikus hangulatban

Noel újra felfedezte a saját szappanbirondalmát (az elmúlt néhány hónapban ugyanis leginkább az enyémmel volt elfoglalva). Nővéremtől iziben el is kuncsorgott egy "kéket", mert hogy olyan árnyalatú még nincs. Hazafelé az autóban azonban - a gondos szorongatás ellenére - lepottyant a szappan a gyerekülés alá. Mivel én a vezetéssel foglalatoskodtam, és nem volt kedvem félrehúzódni a kicsit sem kivilágított 10-es út mentén, azt mertem javasolni, hogy majd ha hazaértünk megkapja. 
Először csak egész halkan, majd egyre kivehetőbben kezdett morogni. Vagy inkább panaszkodni?
- nincs szappanom... eltűnt...nincs semmi...se szülinap nem lesz, se játék, meg tűzoltó autó, se vijjám mcqueen...nem jön a télapó se. És karácsonyfa se lesz...

2011. november 6., vasárnap

Szülinapos

Noel 3 éves nagyfiú lett. 
Elhatároztam, hogy kivételesen nem érzelgős bejegyzést írok ennek örömére, hanem csak annyit, hogy 
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSI NOEL!



<3<3<3

2011. november 2., szerda

Csitt-csett

 Noel hídon átkelőset játszik. A székről az ágyra helyezett lábam a híd. Persze próbálom lebeszélni róla, hogy ez nem az a lazulós pozíció, amit így a 3. trimeszterben ajánlanak a kismamáknak, de ő kitart álláspontja mellett, miszerint nekem:
1. ez nem fáj
2. a kistestvérre nagyon vigyáz. Ez utóbbi igaz is, és alapvetően is, de ettől függetlenül egy óvatlan pillanatban az amúgy nagyon is kéznél levő hasamba kapaszkodik. Persze nagyon sajnálja a dolgot:
- jajjj, anya bóócsánat... nem fáj, ugye? Ugye nem sír a kistestvér? - majd odabújik a hasamhoz:
- kistestvér, ugye nem fájt?
Noel vékony hangon: - nem fájt, nincs semmi baj...
Noel normális hangon: anya, mondtam, hogy nem fájt neki!


***
 Noel: anya, királyfi vagy?
én: Noel, lány vagyok, hidd el, maximum királylány lehetnék.
Noel: akkor királyfi lány vagy? 

Mit is mondhatnék erre? Néha igen, néha nem...
***

Noel pisilt, a szokásos teendők elvégzése után kicsit elakadtunk a wc-ben. A rutint ugyanis megzavarta, hogy Noel nem tudott kézmosás után csak úgy kislisszanni, mert beleütközött a hasamba. Erre elkezd nevetni:
- anyaaaaaaaa, beleütköztem a gömböc hasadba (és nevet, majd elszalad...)

***

Noel csúnyán beszél. Biztos az ovi miatt. Mert mi ugye nem. 
Szerencsére még csak egy-két frappáns kifejezésre korlátozódik a szókincse, de azokat előszeretettel használja, főként játék közben. Kedvence az "idimóták" és a "jojatt vadkány". 
Egyiket se tőlem tanulta. Eskü.