Igen, eltűntem

De igazából mégsem. Csak annyi minden van. 

Anyu betegsége miatt nem sok energiám marad a nap végére. Nem is tudok mit kezdeni ezzel az egésszel. Néha azt érzem el tudom fogadni a sors tombolását. Máskor meg kimondhatatlan düh feszít belülről. 

Mert még annyira szükségem lenne rá. 

Aztán persze érzem, hogy ez nem más, mint színtiszta önsajnálat. De abba belegondolni, hogy szenved, és még ki tudja mi vár rá, attól nem tudok nem kétségbe esni.. 

Az sokszor segít, hogy tudom biztosan létezik - kell hogy létezzen - valami oka a történéseknek. Talán el is tudom fogadni ezt a rám - ránk - mért megpróbáltatást. De ez nem jelenti azt, hogy ne érezném lépten nyomon, hogy egy sűrű dzsungelben kell utat vágnom magamnak. Teli veszélyes és félelmetes dolgokkal, szúrós növényekkel. Persze látom, hogy ugyanaz a dzsungel ad helyet egy csodálatos orchideának is, vagy egy pici madárfiókának. Csak most a tüskés szakaszhoz értem, amikor minden lépésnél felhasad a bőr.

Meg kellett bírkózni tíz nap Mátétlansággal is. Méltatlanságnak olvastad? Hát az volt, méltatlan állapot =) Mindig újra és újra rájövök, hogy mennyire szoros ez a szál, ami összeköt minket. Annyira jól esett összebújni, fellélegezni kicsit, amikor hazaért. Hogy ezt is túléltük. Minden elismerésem azoké a nőké, akik szinte - vagy teljesen - egyedül nevelik gyerekeiket. 

Annak persze örülök, hogy rengeteg tapasztalatot szerzett, és bepillanthatott egy távoli és nagyon érdekes világba. Már gondolatban meg is írtuk a levelet a télapónak, jézuskának, nyuszinak, hogy 1-2 év múlva egyhetes gyerekvigyázást kérünk ajiba a nagy és becses családtól =)

És hogy ne csak a rossz dolgokról legyen szó, hát írok erről a két csodás kölökről. Egyszerűen imádnivalóak. Noel a "mindig ellentmond, mindent akar" korszakában nem mindig egyszerű eset, de ha teli a türelemtarsolyom, akkor minden rendben van. Emellett igazi tündérbogár, aki imádja Nadint, és rajong minden egyes mütyürért, amit ajándékba kap. Nagyon izgalmas és jó játékokat  talál ki, emellett Bercivel (a kis unokatestvérével) igazi jóbarátok lettek.

Nadin királylány szépen cseperedik, habár kínosan figyel a testtömegindexére =) Talán a stressz, talán más miatt, de kevesebb a tejcsi mint Noelnál, így egy hónapja kb. kiegészítést kap tápszer formájában. Azóta nagyon kiegyensúlyozott és nyugodt lett. Sajnálom, hogy így alakult (Noelt alig lehetett lebeszélni a cicizésről), de azt hiszem mindent megtettem, amit megtehettem. Szerencsére a mostani tápszerek már nagyon jó minőségűek, és ha minden igaz - az orvos és a védőnő javaslatára - ma elkezdjük az almapürézést. Kíváncsi vagyok hogy fog tetszeni neki. Hát dióhéjban ennyit.