A szobarózsákkal kapcsolatban mindig vegyes érzelmeim voltak. Mivel gyönyörűek - talán az egyik legkedvesebb virágfajtám - de eddig nem volt szerencsém velük. "Hazaérkezve" hamar elkezdték hullajtani a leveleiket, elsárgult, esetleg tetves lett az egész növény. Nagyon nem szeretek növényt kidobálni, márpedig az eddig szerzett/ajándékba kapott szobarózsák mind erre a sorsra jutottak.
Ezidáig. Mert ki gondolta volna, hogy a szoba rózsa, az valójában "ne tedd a szobába - rózsa". Tényleg.
Kitettem az erkélyre, és láss csodát, az icipici tőből ilyen csodás virág lett:
Néha bezavarnak ezek az elnevezések, na! A növény titka a rendszeres öntözés és permetezés valamint a metszés: amint elhal egy bimbó, azonnal vissza kell metszeni, hogy újra virágozzon. Tényleg működik. És át is teleltethető, ami a lehető legjobb kombináció: nem kerül sokba, ám csodálatos. Jó, igényel némi törődést, az igaz. De meghálálja, ahogy azt a fenti kép is mutatja.
Amúgy ezt az egész rózsa-témát nem a vészesen közelgő névnapom miatt hozom fel (a kedves ismeretlen olvasóimnak csak annyit árulhatok el, hogy nem Amália a nevem, és nem is Xénia :D... habár ez utóbbi...) :D
Szóval ne gondoljátok, csak úgy eszembe jutott :)))
A fénykép nem sikerült túl jól, de kikandikál mögötte két amarilisz-bimbó. Már-már családtagnak tekinthető: lévén 9 hónap leforgása alatt 3x hozott virágot, ami nem kevés, mivel évente jó estben egyszer szoktak virágozni. Hogy mire föl ez a lelkesedés, én sem értem, mert ahogy elvirágzik, kiszárítom a hagymáját, és leviszem a garázsba. Ahol se fényt, se vizet nem kap. Negyedévenként pedig azt vesszük észre, hogy a garázs polcról kikandikál valami (szépnek semmiképp nem nevezhető) nyúlvány. Fehér színű, mivel szegény tényleg nem tud sötétben fotoszintetizálni. Aztán gyorsan felmenekítem, és pikk-pakk bezöldül. Tényleg hihetetlen.
A fénykép nem sikerült túl jól, de kikandikál mögötte két amarilisz-bimbó. Már-már családtagnak tekinthető: lévén 9 hónap leforgása alatt 3x hozott virágot, ami nem kevés, mivel évente jó estben egyszer szoktak virágozni. Hogy mire föl ez a lelkesedés, én sem értem, mert ahogy elvirágzik, kiszárítom a hagymáját, és leviszem a garázsba. Ahol se fényt, se vizet nem kap. Negyedévenként pedig azt vesszük észre, hogy a garázs polcról kikandikál valami (szépnek semmiképp nem nevezhető) nyúlvány. Fehér színű, mivel szegény tényleg nem tud sötétben fotoszintetizálni. Aztán gyorsan felmenekítem, és pikk-pakk bezöldül. Tényleg hihetetlen.
Hasonlóképp jártam a nagymamám kertjébe szomorúan "eltemetett" szobarózsáimmal: nagymamámnak azóta rózsalugasa van :D Szerintem nincs is olyan, hogy szobarózsa, ezek a kerti rózsák miniatűrjei -- de a vágyaikat nem sikerült megtörni :D A szabadba vágynak, meg arra a rengeteg dédelgetésre.
VálaszTörlés:)igen, hatalmas bokorrá tudnak nőni, úgyhogy az erkély sem az igazi otthonuk, az biztos. De jobb, mint a szoba, úh. legalább fejlődőképes vagyok :)) amúgy ha egyszer lesz kertem, csak befüvesítem, és reeengeteg rózsával ültetem tele. Meg levendulával. És néhány tavaszi virággal. És.. :)))
VálaszTörlés