Úgy alakultak a dolgok, hogy 2 éjszakát "pihenés" címszóval Pécsett töltöttünk. Valójában engem is meglepetésként ért a dolog, mert nem hittem, hogy Máté tényleg el tud szabadulni a munkahelyéről. Mivel mégis így történt, fél óra alatt összepakoltunk*, és irány a virágzó tulipánfák városa!
Bevallom az első nap kicsit zavarban voltam.
Hogy miért?
Na nem azért, mert a férjemmel kellett lenni :-)) Az így 10 év magaslatában már nem olyan zavarbaejtő. Az viszont annál is inkább, hogy a régóta dédelgetett pihenős-lazítós, úszós-szaunázós nosztalgiatúránk már rögtön az első nap némi újraértelmezésre késztetett.
Kezdem az érkezéssel. Noel nagyon kedves kisfiú, de a kedves kisfiúk is iszonyat büdöset tudnak kakálni. Noelnak ez épp leérkezésünk pillanatában vált esedékessé. Na de nem valami szolid formában, hanem olyan tetőtől-talpig átöltöztetős változatban. Autóban gyereket tisztálni (főleg kakisat), NAGYON nehéz. Főleg ha közben mindenáron előre akar mászni, merthogy vezetni, aaazt nagyon szeret.. Na nem részletezem, lényeg, hogy ezzel nem is próbálkoztunk, hanem becsavartuk a gyereket egy takaróba, és így csekkoltunk be a hotelba. A recepciós néninek azért néhányszor könnybe lábadt a szeme, amíg kitöltöttük a szükséges papírokat, de sikerrel vettük az akadályokat, és felértünk a szobánkba.
Szóval már itt gyanút fogtam, hogy aktív nagyon is aktív pihenésben lesz részünk.
Gyanúm pedig már a következő 10 percben beigazolódott: Noel autózást tettetve cipőápolónak igazolt. Gyors és precíz munkát végzett, szó se róla.
...majd fel is próbálta az ily módon készült remekművet:
Folyt.köv.
*igen, profik vagyunk! Mivel gyakorlatilag egész életünkben úton vagyunk. És nem (csak) valami taoista szellem jegyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése