Álmodtam...

...a tengerpartról. 

Gyönyörűen sütött a nap, sehol egy gyerek, koszos pelenka... csak a tenger meg én. Máté, te is ott voltál...Szóval a tenger meg mi.

Basszus, de akkor a gyereket meg csak úgy otthon hagytuk? Milyen szülők vagyunk már? Máté, akkor inkább lehet mégsem voltál ott. Néha azért bizonytalan vagyok az álmaimban. :D (még jó, hogy az ember tényleg azt ír a saját blogjába, amit akar :D). 

Szóval a tenger meg én, szikrázó napsütés, gyönyörű színek... Aztán egyszercsak a Plitvicei tavaknál vagyok... Najó, Máté inkább gyere te is, nélküled unalmas.
De akkor már hozd Noelt is, mert hiányozna, meg rossz érzés lenne...tudod hogy van ez. Szóval sétálunk azoknál a gyönyörű patakoknál, vízeséseknél, és egyszercsak álmomban elkezdek azon gondolkodni, hogy ez csak egy álom, de milyen jó lenne tényleg ott sétálni. És már el is kezdtem szervezni az utazást. Álmomban! Találtam egy tuti szállást a booking.com-on. Álmomban!!! Könyörgöm, miért nem tudok csak úgy sétálni???!!