Félidőben

Betöltöttük a 20. hetet!

Van némi mosolyognivaló ezen a 40 hetes számítási rendszeren, mert ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy szűz lány is kéthetes terhesnek számít a nagy napon, ha épp termékeny időszakban van, és úgy esik, hogy megesik... =)

Szeretem az egyre gömbölyödő hasamat. Minden reggel amikor felébredek az az első, hogy megsimogatom, tényleg ott van-e, és nem csak álmodtam. Azt hittem a 2. terhesség nem lesz olyan varázslatos, de persze tévedtem: ugyanolyan megható, és szívmelengető érzés az egész. Amikor először kezd rugdosni a baba, az első ultrahang...és éppúgy idegeskedek minden orvoslátogatás előtt. Kicsit későn értünk meg az elhatározásra (bár ez inkább rám vonatkozik), hogy belefogjunk a második babaprojektbe. Valahogy azt éreztem korábban, hogy nem lenne rá energiám, és hogy annyi csodálatos élménytől fosztanám meg magunkat és Noelt is, ha túl korán jönne a kistesó. De ahogy egyre nagyobb lett, egyértelmű lett mindkettőnknek, hogy kell neki egy testvér. Annyi szeretet van benne, ahogy puszilja a kis unokaöccsét...és ahogy beszél a még meg sem született kistestvéréről. Én pedig várom, hogy milyen lesz belenőni a feladatba, és kétgyermekes anyaként folytatni a szeretett és óvott kis családi életünket.

Most annyira boldoggá tesz ez a terhesség, hogy akár egy 3. babát is bevállalnék. Persze ahhoz nagyobb lakás kéne, és mégtöbb-mégtöbb szabadidő. Szóval nem vagyok telhetetlen, megelégszem két kis bogárkával is. És persze tudom, hogy szülés után jó ideig eszembe sem fog jutni ilyesmi. Úgy látszik ebből a szempontból későn érő típus vagyok, ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam a szülés traumáját és csodáját. De mostanra ez annyira sikerült, hogy minden félelem nélkül gondolok a szülésre. Úgyhogy összességében ismét beigazolódni látszik az az alapvetésem, hogy jó dolog, ha az ember a megérzéseire hagyatkozik.

Újabb kontrollvizsgálaton vagyunk túl, a kicsi lány szopizta az ujját, és édesen icergett-mocorgott. Az orvos szerint minden rendben van, a vérképem tökéletes lett. Meg is kaptam az igazolást, hogy járhatok kismamatornára. Ha valaki tud a II. kerület közelében jó helyet, írja meg legyen szíves! És uszodát is keresek, ahová kismamák is mehetnek...

Annyi minden történik most, hogy felkeltem fél ötkor, és nem bírtam visszaaludni, mert mindenfelé jártak a gondolataim. Ma megyünk óvodát keresni Noelnak, aki - úgy tűnik  - mégis óvodás lesz már szeptembertől. Ezenkívül Máté munkájában is változások lesznek, emellett újra tanulni fog szeptembertől. Szerintem ez a terhesség mintha valami pavlovi reflexet váltott volna ki belőle: lehet nem tudja elképzelni, hogy úgy fogjon meg egy csecsemőt, hogy közben nincs tankönyv a másik kezében :)) Olyan jó látni, mennyire lelkesíti a dolog! Néha még én is kedvet kapok, hogy gyors befejezzem a két diplomamunkámat (végre) és valami értelmeset is tanuljak. De azért ettől még óvom magam =) Ami viszont engem illet: szeptembertől teljes munkaidőben dolgozni fogok, és már most könnybe lábad olykor a szemem ha arra gondolok Noel nem velem lesz egész nap. Annyira szép volt ez az időszak! De azt hiszem minden okom megvan arra, hogy bízzak abban: az előttünk álló hónapok és évek hasonló csodákat rejtegetnek.