Újra itt

Kicsit sok minden történik mostanában, ezért a nagy elmaradás. 

Annyi mindenről szeretnék írni (és remélem fogok is), de legelőször a változatosság kedvéért Noelről...

és az ő kedves kis pajtásairól. 

Már többször írtam, hogy Berci és Noel között csupán 5 hónap és néhány könnyen (és igen gyakran) megtett kilométer van. Mindig nevetek magamban, ha Máté arról beszél, milyen remek, hogy mindössze 10 percnyire lakunk a munkahelyétől...khrrmm munkahelyünktől. Mivel ezután (vagy előtt, esetleg közben) rendszerint autóba ülünk egy családlátogatás erejéig, úgy 35 km-rel odébb. 

Nem tudom, valahogy ott van a család szíve.

Ők ketten, mármint Berci és Noel, igazán sokban különböznek egymástól, de leginkább temperamentumukat tekintve. Berci a csöndesebb, megfontoltabb, aki hihetetlenül hegyezi a fülét minden apró részletre, míg Noel az, akiből rendszerint csak egy porfelhőt, egy kacagást, vagy egy széles mosolyt lehet látni. Talán ebből a különbözőségből is adódik, hogy ők ketten egészen idáig nem nagyon találtak egymásra. 

Egészen idáig. 

Azt hiszem Noel rávezette Bercit arra, ami az ő ars poeticája is lehetne. Röviden ennyi: "rossznak lenni jó, jónak lenni rossz." Amihez Berci valószínűleg könnyen adta magát. Ez vezethetett ahhoz a könnyfakasztóan vicces jelenethez, ami nemrégiben a szüleim házából kilépve a kertben fogadott minket:

két gyermek áll az udvaron egymás mellett, az egyik kezében egy óriási lapát (hólapátszerű), míg a másikéban egy nálánál nagyobb csákány Igen, csákány. 

Találták.

***

Azt hiszem Noel kezd óvodaérett lenni. Több jel is erre mutat, habár a pelust még mindig mindenhová visszük magunkkal. 

Keresi a gyerekek társaságát, és szívesen barátkozik. De tény, hogy a saját birodalmát nagyon védi. Hogy kistesó-érett-e már, azt hiszem a napokban arra is választ kaptam.

Egy kedves barátunk látogatott meg minket Hollandiából kisfiával, Eliannal. Noelnak néhány nappal előtte beharangoztam az eseményt, amire persze nagyon készült. Óránként mondta, hogy "mindjárt jön az Emese az iszipiszi babájával" (és a két kicsi ujját egymáshoz közelítve mutatta milyen pici is lesz a baba). De legnagyobb meglepetésére Elian nem is volt olyan iszipiszi, sőt, igazán benne volt minden jó mókában.

Úgyhogy barátság volt első látásra. 

<3 <3 <3