Huszonhét

Ez az éveim száma. Mától.

Hát nem vagyok már tini, az egyszer biztos. Azt hiszem a 22 volt a bűvös határ, amikor még az ember fiatal lánynak számít, aztán átlép a fiatal nők sorába...

Semmi melankolikus hangvétel, csupán konstatálom a tényeket. Igazából nem félek az öregedéstől, és bevallom nem tartom túl egészségesnek a társadalmunkat, ahol az emberek ennyire kapaszkodnak a fiatalságukba. Mintha a nő csak attól lenne nő, mert fiatal.

A legszebb bók, amit a férjemtől valaha kaptam, az az volt, amikor teljes magabiztossággal állította, hogy szerinte öregen is szép leszek, mert jól fognak állni a ráncok. Ez annyira kedves volt és megható, hogy gyorsan feleségül is mentem hozzá :)))

Hogy mit is kívánok magamnak erre az évre?
hát először is boldogságot...aztán
...két befejezett szakdolgozatot, majd hozzá két diplomát
...kicsit több szabadidőt
...sok utazást
A gyertyafújós kívánságot meg ugye nem szabad elmondani, úgyhogy azt megtartom magamnak ;) 

Most megyek és iszom az egészségetekre... 

egy jóóóóóó bögre zöldteát. Mézzel. 

Cheers!