3

Már a harmadik, hihetetlen. 

Annyira gyorsan repül az idő. 

Tudom, sokat mondogatom ezt mostanában... úgy látszik öregszem. (bár ha jobban meggondolom, az kizárt).

Szóval már három éve, hogy ott álltunk meghatottan, szeretteinkkel körülvéve, és igent mondtunk egymásnak. Hogy őszinte legyek, nem éreztem a házasságkötésünket valami hatalmas sorsfordulónak. Az már megtörtént pontosan 9 évvel és 1 nap híján 3 hónappal korábban. 

Azon a zimankós téli estén, ott a Margitszigeten. 

Azon a bizonyos padon.  

Na ahogy ismerlek titeket, már tuti valami perverz dologra gondoltok, pedig távol áll tőlem az ilyesmi !!!!! 8) Első  randevúnk volt ott és akkor. Aztán évekkel később eljött a romantikus lánykérés napja is, ami szintén mesébe illő volt (csak most  nem volt pad). És aztán elkezdtünk készülődni, a részletekkel bíbelődni, és közben a további közös jövőnkről álmodozni. (OK valószínű, hogy Máté nem rózsaszín ködbe burkolózva járt-kelt akkoriban, de talán ez nem is baj).

Egyetlen pillanatig sem bántam meg, sőt semmilyen félelmem nem volt az egész eseménnyel kapcsolatban (már ami a kettőnk közös jövőjét illeti). Ez azért lehet, mert igazán nagyszerű férjem van, akinél jobb, nemesebb lelkű, okosabb és jóképűbbet még nem láttam.* Na szóval itt ez a szerelmi vallomás, amit - kedves Máté  - jegyezz meg jól, mert akkor is ezt gondolom, ha épp kiállhatatlan vagyok.**

Jó melletted királylánynak lenni.

*pedig nézem én folyton... :-)))

**de ez szerencsére sose szokott előfordulni