2011. december 28., szerda

Várakozós hangulatban

Panaszra nincs okom, igazán rendes gyerekeim vannak. Szépen kivárják a 9 hónapot, amíg nagyjából lecsendesednek körülöttünk  a dolgok, és akkor indulnak el nagy útjukra. Arra gondoltam, hogy terhelt terhesség ide vagy oda, inkább kiélvezem az utolsó napokat/órákat? így 2in1. 
Néha persze elfog az izgalom, hogy annyira megismerkednék már ezzel az édes kis csomaggal, de nyilván tudja mikor jön el az ő napja. Vicces, hogy bármikor telefonálok bárkinek, azt hiszi szülni megyünk. 
Igen, persze aludni nem nagyon tudok. Minden egyes moccanásnál felébredek, néha egészen zombi módban vagyok napközben. A folyamatos pisilhetnékről nem is beszélve....
De tudjátok mit? Tök jó éjjelente többször is felkelni arra, hogy odabent két icipici kéz matat, és kezd ismerkedni a még igencsak szűkös környezetével. És azt sem bánom, hogy folyton azt érzem nem kapok elég levegőt, mert minden szervem - így a tüdőm is - össze van préselve. Máté még mindig minden egyes sóhajtásnál azt hiszi valami bánatom van, pedig csak levegőt veszek... Akár hogy is nézem, valószínű utoljára tapasztalom a babavárás varázsát, és habár nagyon várom már, hogy a karjaimban tarthassam a kislányomat, hiányozni fog ez a kiteljesedett, misztikus érzés, amit a botor köznyelv terhességnek hív.
Noel minden nap kérdezgeti, hogy mikor bújik már ki a kistestvére. Hát...már nagyon várjuk, az biztos!

2011. december 19., hétfő

Mi történik??!!

Noel az ágy alatt.
Az ágya alatt. 
Valahogy elfelejtettünk ágyneműtartót rendelni az ágyához, így az autói és egyéb játékai rendszerint az ágy alatt landolnak. De leleményes, és kihalássza őket. Vagy bemászik értük. 
Most viszont valami hiba csúszott a rendszerbe.
Noel:
"Hát megvan a legó, itt van. Csak én meg nagy vagyok. A kistestvér meg kicsi, de nem tud mászni. Meg anya pocakjában van." -szünet.
"Hát nem megy." - nyög egyet. 
" Most mi történik?" - néhány másodperces csönd. 
"Öhhhh..." - újabb nyögés. 
"Nagy vagyok én már. Ovis." - újabb szünet.
"Most mi történik?"
És ekkor közbeavatkoztam volna, hogy kimentsem a gyermeket az ágy alól, de épp sikerült megküzdenie a feladattal.

2011. december 16., péntek

Lopakodunk...

Este van, 10 óra körül. 
Mint már korábban is említettem, nem vagyunk a szabályok megszállottjai. Mivel Noel decemberben nem jár oviba, a korai fekvés sem indokolt. Szerinte.
Mert hogy az este a legeslegjobb része a napnak, amikor együtt a család, és mindenféle jót csinálunk. Ebből kiindulva a délutáni alvását is úgy intézi a gyermek, hogy minél később ébred, annál jobb. Hiszen annál kipihentebb lesz az éjszakai bulihoz. Persze ilyenkor a keménykezű szülő közbeavatkozik, és csendre inti a gyermekét. 
Mi inkább örülünk a 11 órai buliknak, és élvezzük még néhány hétig (napig), hogy Noel körül forog minden. Mégiscsak éves szabadságát tölti. Vagymi. Aztán fokozatosan úgyis muszáj lesz valami rendféleséget bevezetni, hogy mindenki tudjon pihenni. Ez a néhány hét viszont a buliról szól. Aminek persze vannak szabályai. 
Például amikor este 10 körül "esünk" haza valahonnan, akkor a gyermeknek kötelessége, hogy csendben legyen a lépcsőházban. Ez szabály.
Nem is hiszitek milyen emberpróbáló feladat ez egy olyan helyen, ahol remek dolog sikkantani, rikoltozni, és huhogni, lévén visszhangzik. De ebben hajthatatlanok vagyunk, ugyanis félünk a gyerekvédelmisektől szomszédoktól. Mégis milyen szülő már az, aki este későn viszi haza a gyerekét. Aki egyértelműen bulizós hangulatban van.
Noel viszont együttműködő. Legtöbbször. Suttogva mondja "csak csendben, csak halkan..." miközben kuncog. Egészen az utolsó lépcsőfokokig, amikor kitör belőle a nevetés...
...az a lépcsöházüvegrezgető-fajta.


gyorsteszt

Neem, nem terhességi. Bár igaz, ami igaz, egyre erősödik bennem a gyanú, hogy esetleg terhes vagyok. De azért még nem szólok Máténak, tudjátok...nem akarom elsietni.
=)
Szóval gyorsteszt: néha tesztelem Noel nyelvtudását. Mert hogy német oviba jár, ahol igaz nem kizárólag, de elvi síkon egész sokat beszélnek a gyerekekhez/gyerekekkel németül.
Noel: megettem, anya.
én: Noel, möchtest du noch ein Brötchen?
Noel: anyaaaa!, én vagyok az, a Nojel!!! - mondja olyan "anya, beszéjjémárnormálisan"-hangsúllyal.

2011. december 12., hétfő

Karácsony- és babavárós

Általában vegyes érzésekkel várom/nem várom a Karácsonyt. Valahogy mindig az a vége, hogy besokallok. Persze jó dolog a nagy család, és jó egymásnak örülni, de mindig annyi a program, hogy valahogy nem marad elég időnk a meghitt kiscsaládos készülődésre, ünneplésre. El is határoztuk, hogy ezentúl ez más lesz. Persze eddig is rajtunk múlt.
Mindemellett imádom a karácsonyi hangulatot: a fahéj, a szegfűszeg és mandarin édes illatát, az ajándékvásárlást, Noelt ahogy rajong a karácsonyi fényekért, és persze a kis gombócról nem is beszélve a hasamban.
Idén  még izgalmasabb az előkészület, hehe szó szerint készülődés, hiszen egy csodaédes csomag is kilátásba van helyezve a fa alá. Persze még lehet dupla csomagolású lesz, ez esetben tekintsünk el a fa alá helyezéstől. =)

 "Hjajj.." - sóhajtsóhajt.
(ezúttal szimplán biológiai okokból. Hihetetlen ez a légszomj. Imádom a terhességet, de azért abban is van szépség, ha az ember szervei épp nincsenek összepasszírozva =).
Elérkezett amúgy a türelmetlenségi szakasz. Az utolsó hetek, amikor már tényleg terhes a terhesség. Persze nagyon vicces állapot, amikor egy kifejlett baba lakik odabent, és reagál a különböző ingerekre: pl. teljes extázisba esik a mézes tejtől, vagy amikor Máté és Noel bunyóznak ő is rugkapál belülről - mintha csak drukkolna, és alig várná, hogy ő is beállhasson. Annak ellenére, hogy ezek egyben a búcsúzkodós napok, pillanatok is (hiszen valószínű utoljára élem át ezt a csodát), azért már jó lesz a karjaimba fogni őt, és megismerkedni vele.
Nagyon várom már a nagy találkozást! Főleg azt a bizonyos első pillanatot. Noel születése körül sok részletet a homály fedi, de kristálytisztán emlékszem, amikor először néztem rá a csodás kis arcára, és a hihetetlen szemeire. Biztos hormonális alapja van az egésznek, de tény, hogy a kőtődésnek egy egészen más szintje alakul ki. Egyetlen pillanat alatt. 
Várom a megmérettetést is, és egyre nagyobb bennem az izgalom...
A legjobb talán úgy készülni, és arra készülni, hogy bár nem tudni hogyan zajlik az egész, mégis megélni és átélni minden pillanatát. Nem siettetni, hanem hagyni, hogy a természet megtegye a dolgát. Az biztos segítség, hogy ha a fájások közepette (amikor még tiszta az ember agya), arra gondolni, minden egyes fájás közelebb visz ahhoz a csodálatos pillanathoz. A másik pedig az a bizalmi kérdés, hogy képes vagyok a feladatra. A légzéstechnika és a többi filmes elem már csak apró praktikák.
Talán minden szülésnél van egy olyan pont, amit akár pánikpontnak is nevezhetünk. Ahogy az orvosom mondta: "fejben dől el a szülés legnagyobb része". Talán értitek mire gondolt. Én is tapasztaltam ezt Noel születésénél. A kimerültség és a fájdalom kettősének olyan támadása ez, amikor tényleg talpon kell legyen az ember lánya, hogy tovább tudja csinálni. Ilyenkor nagy segítség lehet, ha olyasvalaki van mellettünk, akiben teljesen megbízunk, és átsegít minket ezen a ponton. De nyilván ilyenkor leginkább magunkból kell a maradék erőt kicsikarni. Ezen a ponton döntő jelentőségű az önbizalom, a korábban említett értelmében.Vagyis bízni kell a természetben, hogy jól alkotta meg a dolgokat, és hogy képesek vagyunk rá.
Szóval, kedves olvasóim, köszönöm, hogy lelkesen követitek a bejegyzéseket. Drukkoljatok, hogy a nagy napon fejben, lélekben és testben egyaránt rendben menjenek a dolgok! Addig is: jó készülődést Karácsonyra. Bár akad jónéhány elkezdett bejegyzés, ha lesz időm, még jelentkezem ;)

2011. december 7., szerda

2011. december 2., péntek

Hírek, híresztelések

  • Voltam orvosnál, aki szerint Karácsonykor már valószínűleg babázni fogunk. Mármint nem ő meg én... hanem mi, Mátéval. Szóval értitek...
  • Nadin telikádas fürdőt eresztett. Szabadságpárti, és kreatív. Ha belenő a medencébe, néhány nap alatt tovább bővíti azt, heves rúgások kíséretében.
  • Nadin kedvenc lábtartója a jobb lengőbordám. Így szeret relaxálni.
  • Azt gondoltam, lesz egy aktív, minden lében kanál fiam, és egy nyugodt kislányom. Újraértelmeztem. Van egy néha nyugodt kisfiam, akinek nemsokára kistestvére születik, hogy megtanítsa bátyját erre-arra.
  • Noel beteg volt, már másodjára a hónapban. Eddig a gyógyszereket messze kerültük, most azonban fülgyulladás végett a második antibiotikumos kúrát gyűrjük. Azt hiszem a legszarabb érzés a világon, amikor Noel sír, és nem tudok neki segíteni. Ő pedig csak azt hajtogatja "bújjál hozzám anyukám!"
  • Noel nem szeret lábadozni. Nála van a betegség, ami úgy másfél napot vett igénybe, és van a gyógyult állapot. Köztes életérzést nem ismer. 
  • A relaxálós, nyugodt 3. trimeszter most sem jött be. Több munkám volt eddig, mint valaha. 
  • Még soha nem történt olyan, hogy november végére megvettem a karácsonyi ajándékok 90%-át. 
  • Jövő héttől NST-re járok. Sokkolt, hogy már itt tartunk. 
  • Noel egyik nap csalódhatott Juliban. Mert délután azt mondta inkább kisfiú legyen a kistestvér. Mire a kislány rúgott egyet. Szerintem jó barátok lesznek.
  • Totál nem vagyok felkészülve, hogy akár 2 hét múlva szülhetek. Vagy bármikor. 
  • Várom már a karácsony-érzést, és azt, hogy hármasban (vagy négyesben?) mézeskalácsot süthessünk, és fát díszíthessünk. 
  • Az úszást egy hétre felfüggesztettem, habár nagyon hiányzik. De Nadinnak egy hétig még legalább bent kell maradnia. Valószínűleg nem az úszástól fog beindulni a szülés, de nem akarok kockáztatni.
  • Máté el is ment Pécsre. Nem bírja ezt a spártai életmódot =)

2011. december 1., csütörtök

the beginning..

Noel legjobb barátja Juli. Julival egy oviba járnak - innen az ismertség. Mivel igen szűkszavúan nyilatkozik az óvodai eseményekről, rendszeresen faggatom a gyermeket - de sajnos így is meglehetősen hiányosak az ismereteim.
én: Noel, és mi volt ma az oviban?
Noel: hááát játszottam
én: és kivel játszottál?
Noel: hát...a Levivel nem. Meg a mérges fiúkkal.*
én: Noel, akkor kivel játszottál?
Noel: annyira de annnyira meg kell verni a Mijánt. Börtönbe kell zárni.
én: hűű, Noel, nem is tudtam, hogy te verekedős fiú lettél. Miért haragszol rá ennyire
Noel: hát mert bántani akarta a Jujit.

Ezen a ponton kifogytam a kérdésekből...

* ők egy bandát alkotnak. Közös tulajdonságuk, hogy szeretnek verekedni.Noel tagadja, hogy közéjük tartozna. 

2011. november 9., szerda

neszemeszem

- Anya, azt hitted kikentem az összeset? Ne butáskodj. Csak egy kicsit kentem.
Van még anya! De vaaaaan, nézd meg, nem vettem ki az összeset. Csak kicsit bekenem, hogy ne legyen száraz a bőröm. Akkor jóillatú leszek... Nagyon szép ajándékot kaptál.
én: Noel az igazából az úszós neszesszerem, nem ajándék van benne.
Noel: neszemeszed? (kis szünet) anyuszi, csodálatos ajándékokat kaptál. Ne félj, nem használom ki mindet.

2011. november 8., kedd

eszelős

Szóval levágattam a hajamat.
Jóóóóóóó, rövidre.
Hogy mikor jutottam e merész elhatározásra?
Úgy a megtörténte előtt 2 órával.
Ültem az autóban az uszoda felé tartva, ordított a zene, és arra gondoltam, hogy van egy csomó dolog, ami nyomaszt, és hogy olyanok is, amikkel sajnos nem tudok mit kezdeni. Mert ott vannak, és csak mardossák az embert. 
És rájöttem, hogy itt az idő valami jó kis változásra. Talán megittam volna két felest, ha épp nem növesztek egy kis gombolyagot a hasamban. Ja és ha épp nem vezetés közben kap el a harci láz...
Szóval bevillant a nővérem, hogy majd őőőőő megment...
Meg eszembe jutott egy régi kép, ahol rövid vörös hajam volt, és hogy mennyire szerettem.
Aztán elképzeltem Mátét ahogy tátva marad a szája..
Szóval: a megmentés megtörtént, az eredmény csatolva.
Máté szerint eszelős a tekintetem ezen a képen, úgyhogy mondhatni külön alkalomhoz illő!

2011. november 7., hétfő

Noel apokaliptikus hangulatban

Noel újra felfedezte a saját szappanbirondalmát (az elmúlt néhány hónapban ugyanis leginkább az enyémmel volt elfoglalva). Nővéremtől iziben el is kuncsorgott egy "kéket", mert hogy olyan árnyalatú még nincs. Hazafelé az autóban azonban - a gondos szorongatás ellenére - lepottyant a szappan a gyerekülés alá. Mivel én a vezetéssel foglalatoskodtam, és nem volt kedvem félrehúzódni a kicsit sem kivilágított 10-es út mentén, azt mertem javasolni, hogy majd ha hazaértünk megkapja. 
Először csak egész halkan, majd egyre kivehetőbben kezdett morogni. Vagy inkább panaszkodni?
- nincs szappanom... eltűnt...nincs semmi...se szülinap nem lesz, se játék, meg tűzoltó autó, se vijjám mcqueen...nem jön a télapó se. És karácsonyfa se lesz...

2011. november 6., vasárnap

Szülinapos

Noel 3 éves nagyfiú lett. 
Elhatároztam, hogy kivételesen nem érzelgős bejegyzést írok ennek örömére, hanem csak annyit, hogy 
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSI NOEL!



<3<3<3

2011. november 2., szerda

Csitt-csett

 Noel hídon átkelőset játszik. A székről az ágyra helyezett lábam a híd. Persze próbálom lebeszélni róla, hogy ez nem az a lazulós pozíció, amit így a 3. trimeszterben ajánlanak a kismamáknak, de ő kitart álláspontja mellett, miszerint nekem:
1. ez nem fáj
2. a kistestvérre nagyon vigyáz. Ez utóbbi igaz is, és alapvetően is, de ettől függetlenül egy óvatlan pillanatban az amúgy nagyon is kéznél levő hasamba kapaszkodik. Persze nagyon sajnálja a dolgot:
- jajjj, anya bóócsánat... nem fáj, ugye? Ugye nem sír a kistestvér? - majd odabújik a hasamhoz:
- kistestvér, ugye nem fájt?
Noel vékony hangon: - nem fájt, nincs semmi baj...
Noel normális hangon: anya, mondtam, hogy nem fájt neki!


***
 Noel: anya, királyfi vagy?
én: Noel, lány vagyok, hidd el, maximum királylány lehetnék.
Noel: akkor királyfi lány vagy? 

Mit is mondhatnék erre? Néha igen, néha nem...
***

Noel pisilt, a szokásos teendők elvégzése után kicsit elakadtunk a wc-ben. A rutint ugyanis megzavarta, hogy Noel nem tudott kézmosás után csak úgy kislisszanni, mert beleütközött a hasamba. Erre elkezd nevetni:
- anyaaaaaaaa, beleütköztem a gömböc hasadba (és nevet, majd elszalad...)

***

Noel csúnyán beszél. Biztos az ovi miatt. Mert mi ugye nem. 
Szerencsére még csak egy-két frappáns kifejezésre korlátozódik a szókincse, de azokat előszeretettel használja, főként játék közben. Kedvence az "idimóták" és a "jojatt vadkány". 
Egyiket se tőlem tanulta. Eskü.

2011. október 25., kedd

Hírek röviden...

- elkészült a gyerekszoba (képek rövidesen)
- Noel egyedül alszik a gyerekszobában. Néha azért bemászik a kistestvér ágyába, a "baldahintó" alá. Mert véleménye szerint ő egy herceg.
- Nadin. Így hívjuk majd a kislányunkat.
- Nadin óriási uszodát alakított ki magának. Reggelente mindig meglepődöm, hogy nem tudok csak úgy kipattanni az ágyból.
- Noel azt mondja, odaadja kistesvérének a sárga autóját. De a narancs színűt nem.
- Noel összeveszett Föncivel (Francival, azaz Franciskával) az oviban. És levette a cipőjét. Mármint ő a Föncinek. Mert Fönci azt mondta, rátapos a nyelvére. Gondolom óvintézkedés volt, cipőstül biztos jobban fáj.
- + 8 kiló a mérleg szerint. Én kezdem ötvennek érezni.
-  Máté szereti az MBA-t. Én meg szeretem, hogy szereti.
- Rájöttem, hogy nem vagyok mintaanya, se mintafeleség, meg mintaháziasszony. És rájöttem, hogy nem is akarok az lenni! Azok olyanok mint a...
- Újra teljes munkaidőben dolgozom. Ja igen, mintaalkalmazott sem vagyok! De legalább a főnököm könnyen kiengesztelhető.
- rájöttem, hogy szeretek fordítani. 
- Nem értem miért nem találtak fel még kismama-írószatalt. Asztal mínusz félkörív
- Jó Mátéval együtt dolgozni.
- Szerintem velem is.
- Hiányzik a Noel.

-  72 nap van hátra- már fogadásokat kötnek az ismerősök, családtagok, hogy 2011-es vagy 2012-es baba lesz-e Nadin.
- Noel szereti a kétforma elefántokat. Mert hiszen ha ketten vannak, hogyan lehetnének egyformák? 
- Titkolom, hogy vettem-kimostam-kivasaltam és behajtogattam a szekrénybe 387 darab szebbnél szebb kislányruhát. Hiszen még túl korai lenne.

2011. október 15., szombat

Ébresztő - második jelenet

Vannak váratlan dolgok, amelyekre - azok természeténél fogva - nem számítunk. És persze vannak még váratlanabbak. De olyanok is vannak, amikre legyintünk, és azt mondanánk, hogy ilyen úgyse fordul elő. Velünk legalábbis.
Node ne szaladjunk annyira előre.
Korábban talán már írtam arról, hogy Noel alapvetően jó alvó. Pici baba korában is az volt. Rendszerint. De persze olykor neki is vannak nyugtalan éjszakái, amikor sokszor felébred, és csak forgolódik. Ilyenkor  mellette töltöm az éjszaka legnagyobb részét. 
Így történt ez tegnap este is. 
Noel a 168. ébredés után épp innivalót kért. A pohár gondosan oda volt készítve az ágy mellé, így nem kellett kimennem. Csak oldalra fordultam, és megragadtam a poharat. Ott akadhatott meg a folyamat, hogy Noel közben elaludt. Vagyis akkor, amikor mondtam neki, hogy üljön fel, hogy tudjon inni, ő félreérthette, és visszaaludt. Mivel két szólítgatás közben engem is elnyomott az álom, hajnalban arra ébredtem, hogy nyakon öntöttem magam 3 dl narancslével. 
De nemám immel-ámmal...
Az utolsó cseppig a nyakamba zúdult az egész.
De szerencsére gondos anya vagyok, a gyerek nem kapott belőle* Csak nem értette mit csinálok, és hogy miért szaladok ki a szobából...

*na jó, a kisebb csemetének jutott némi adrenalin. Némi.

2011. október 14., péntek

Ébresztőőőő...

Mióta Noel ovis, vagy nagyon korán azzal kelti a családot, hogy "ébresztőőő, már felkelt a naap!" vagy alig lehet kiszedni az ágyból. A mai reggelt inkább ez utóbbi jellemezte. Ilyenkor mindig odabújok mellé, és énekelni kezdem "good morning starshine, the earth says hellooooo", mire ő rendszerint csukott szemmel mosolyogni kezd, és megsimogatja az arcomat.
Aztán egy idő után felül, és kedves-boglyas hajjal, édescukor pofiján még az álom pírjával csak üldögél. Ma azonban rögtön egy kérdéssel nyitott:
- Anya, miért csípős?
- Mi, kicsim?
- Hát az alkobol...

Akkor most szomjas baba alkohollal álmodik, vagy hogy van ez? =)

Óda a spontaneitáshoz

Már többször említettem, hogy szeretünk rögtönözni. És hogy sok-sok "komoly" döntésünk született már felrepült gondolatszikra nyomán, helyben-melegében. A részletek embere ilyenkor összevonja a szemöldökét, és furán, rosszallóan néz. Részben talán érthető is..
Igen, van némi kamikáze hangulata az ilyen döntéseknek, de lévén tapasztaltabb öreg rókáknak (vagy rókafiknak? =) számítunk így együtt Mátéval, hamar tudunk mérlegelni. És ha valami nem igazán a mi kenyerünk, az az apró részletekbe merülés.
Így jött egy kósza gondolat nyomán vasárnap délután, hogy másnap hajnalban induljunk el kirándulni, Ausztriába. A csodás hegyek közé...
Külföldön mindig lényegesen nagyobb választékban találunk jó áron, szép szállásokat, az utazással kapcsolatos költségeket pedig nem nekünk kell állni. Így adódik, hogy adódjon alkalom
Szóval hétfő hajnalban elindultunk Ausztriába, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű őszi napfényben fürdőző Alpokat.
Meseszép volt.

Hallstattban talán már jártatok. Ha nem, hát nem érdemes kihagyni! Amolyan felejthetetlen hangulatú kisvárosok közé tartozik, ott a sajátjáról elnevezett tó partján. Az autókkal kint, az elővárosban le kell parkolni, ami nem csoda, hiszen még klasszikus utcák sincsenek a házak között, az autóút pedig csak néhány helyi szálloda parkolójáig vezet. No, de kicsit sem kár érte, autóból nem lehet olyan jól érezni a tó illatával keveredő friss hegyi levegőt.
Gyönyörű őszi nap volt, Noel az utazástól kicsit kómásan szinte végig Máté nyakában ült. És félpercenként fagyit kért, amit furcsa módon nem találtunk. Persze utószezon, meg minden, de azért elég furcsa... Igazából itt a sétáé volt a főszerep, a múzeumlátogatás nem tartozik a majdnem háromévesek kedvenc időtöltései közé. A helység másik nevezetessége az az aprócska temető volt, ahonnan minden 15 évben exhumálják a halottakat, és megtisztított koponyáiat egy kápolnában gyűjtik össze, feliratokkal és egyéb motívumokkal ellátva. No, ezt a látogatást meglehetősen bizarr családi programnak tartottuk volna, így koponyák helyett inkább hattyúkat, hajókat és kacsákat nézegettünk. =)
Szállást Schladmingban vettünk ki, egy nagyon szép és hangulatos hotelt találtunk "Ferienanlage Vital", teniszpályákkal, szép kilátással, a kert mellett zúgó hegyi patakkal. Olyannal, aminek csak a hangja is elég ahhoz, hogy egyszerre nyugtassa meg és töltse fel energiával az embert.
Noel imádta a helyet, A gokartokat, a teniszpályákat, a függőágyat és persze a gördeszkát. Mi meg őt imádtuk, és a finom esti vacsora kivételével nagyon örültünk, hogy velünk volt. A helyi étterem kecsegtetett néhány ínyenc ajánlattal vegetáriánusoknak is, de a tökmaglevesen kívül a többi fogást a szálláson kellett elfogyasztanunk, mert Noel kicsit kicsit sem bizonyult együttműködőnek. Értsd: rohangálni akart, és sikongatni. Persze nem csoda, hiszen egész nap kómásan az autóban ült, vagy Máté nyakában, így nem volt meg a szükséges kilométerszám. De mint mindig, a rögtönzés itt is segített, a szobához tartozó kis konyhasarokban is nagyon finom volt a vacsora.
Ezt leszámítva Noel édesbogár volt, és még a dachstein-i jégbarlang túrát is jól viselte, annak ellenére, hogy talán kicsit nagyobb gyerekeknek való egy túra a jéghideg és sötét barlangba. Szerencsére egy beszökött mókus megmentése lekötötte a figyelmét, így ott sem volt semmi gond. Gyönyörű kilátás nyílt a hegy tetejéről, a felvonózást imádta Noel. Azóta is a kabinról beszél, és arról, hogy fentről milyen pici minden...
Összegezve: egy igazi üdítő őszi kirándulás volt a csodás, nem-hófödte-Alpokba!

2011. szeptember 20., kedd

miért...

Noel naaagy, szomorú és könnyes szemekkel fogja az egyik esküvői fényképünket. Anyuszi királyfi volt szerinte, mert nagyon szép. Majd némi váddal a hangjában kérdőre von, hogy őt hol hagytuk. Nem lehetett kielégítő számára a válasz, miszerint még nem született meg.
- anyaaa, a pocakodban voltam?
- nem Noel, még nem voltál a pocakomban.
- de anya, miért nem? Miért? - kérdezi már-már sírva

2011. szeptember 18., vasárnap

Míg Noel ebédel...

ülök az óvoda előterében, várom, hogy befejezze.  Hallom a hangját a többi csicsergő gyerek  között:
"én is kérek még diót. Nagyon-nagyon finom ez a tészta! Itt a pojaram, igen kérek még teát"

Aztán nézegetem a csodaszép festményét a falon, rajta a jelével. És miközben mosolygok, édesen kalimpálni kezd a kicsi a hasamban. 
És már megint kapar a torkom.  Nem, nem, most nem olyan volt, mint hét elején, amikor bevittem a Noelt az óvodába, hánytam egyet, aztán eljöttem.* Ez most szimpla torokkaparós-meghatódós volt.
Az első hét után elmondhatom, hogy Noel egyszer sem sírt az oviban, kivéve, amikor haza indultunk.** Mindenből eszik, szól ha pisilnie kell, nem verekszik, és mindennek örül.
Hazafelé végig csacsog, és többször is elmondja, hogy mennyire jó óvodásnak lenni.

Én meg arra gondolok, hogy anyának lenni ennél is sokkal-sokkal jobb...

* hogy miért történt, fogalmam sincs... ok, lehet a leánygyermek az oka. De annyira hirtelen jött, hogy nagyon nagy szerencse, hogy épp a felnőtt wc ajtaja előtt beszélgettem az óvónővel.
**szerintem az óvónők már fontolgatják, hogy bevonják a családvédelmiseket is =) 

U.I.: aztán, hogy ne legyen túl idilli a kép,  délután Noel összetörte egy laza mozdulattal a legjobb parfümömet, az egyetlent, aminek elviseltem az illatát a terhesség alatt. De mióta üvegnyi töménységében lengedezi körbe a lakást, rájöttem, hogy talán mégsem fog annyira hiányozni...

2011. szeptember 17., szombat

Hétvége Belgiumban

Hétvégén céges összejövetel volt Belgiumban, így Noel átélhette első repülős utazását. Persze nagyon izgatott volt, és "Bálgium" mellett leginkább a repülés keltette fel az érdeklődését. Előző nap kapott egy óriási lufi-helikoptert a nagyszüleitől, és persze közölte, hogy ő azzal jön. Annyira tántoríthatatlan volt az elhatározásában, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült lebeszélnünk a tervéről.

 
Az egész utazás éppen olyan volt, amilyenre számítottam. Kicsit fárasztó, hiszen egy gyerekkel nyilván minden kicsit fárasztóbb, de a szokásos fáradságon kívül minden nagyon szuper volt. Noel nagy izgalmában a felszállást követően azonnal elaludt, és édesen végigszunyókálta az egész utat. Utána az autóbérlés is zökkenőmentesen ment, és ahhoz képest, hogy szinte egész nap az autóban kellett ülnie, Noel jól viselte az utat.
Gyönyörű helyen voltunk, Vielsalm-ban egy tóparti hotelt bérelt ki a cég. Azt viszont megállapítottam nem sokkal az érkezés után, hogy amolyan hétvégi együtt örülünk-együtt dőzsölünk típusú találkáról van szó, ami nem minden tekintetben kismamabarát.
Az alkohol nyilván nem kérdés, amúgy sem iszom. De első nap az  érkezésünkkor óriási sajttálakkal vártak minket, a legjobb falatokkal rajta. Egy pillanatra meg is lepődtem a "furcsa" illategyüttesre, amikor beléptem a közös terembe. De szerencsére hamar megnyugtattak, hogy itt is szoktak fürdeni, és csak a sok-sok finomabbnál finomabb sajtfalat eregeti sajátos illatát. Próbáltam a lágysajtokat mellőzni, azért így is jutott finom falat bőven. A terhesség során nem ajánlják amúgy a kismamáknak a lágy sajtokat, a liszteriózis veszélye miatt.
Noel az első pillanatban összebarátkozott Noá-val, aki néhány hónappal idősebb , és Máté szavaival élve, már egy kartörésnyivel tapasztaltabb volt nála.
Kergetőztek, játszottak, "elkaplak, te kis rosszcsont" - ez lehetett Noel hétvégi jelmondata.
Másnap kirándulással egybekötött játék volt, a gyerekek kincset kerestek, mi pedig örültünk a kincsünknek, aki a szokásos "gyerünk, csináljuk, ez a legjobb dolog a világon"-temperamentumával vetette bele magát minden játékba. A kirándulás is jó volt, habár sikerült az egyetlen napos és egyben legmelegebb hétvégét kifognunk Belgiumban, így a végére kicsit elfáradtunk. Na jó, csak én. A fiúk hősök.
Az estét barbecue-partyval ünnepeltük, azért itt is akadt rengeteg finom falat, volt néhány igazán remek fogás. Sajnos nem készült túl sok és túl jó kép, de ami van, azt közre adom - elraktározom =)

2011. szeptember 12., hétfő

kényeztetés kismama módra

Biztos a legtöbb kismama egyet ért azzal, hogy a terhesség egy nagyon érzékeny periódus minden nő életében. Részben a tomboló hormonok, részben az esemény grandiózus (hehe szó szerint) jellege miatt szerintem nincs emberlánya, aki ne válna érzékenyebbé. Mégis csak egy kis élet növekszik a szívünk alatt.
A terhesség elején jelentkező hányós-émelygős indulatok csillapodtával némileg ijedten állapítottam meg, hogy őrülten fáj a derekam. Annyira fájt, hogy az egyik kertészkedős -egész nap rohangálós-nap után nem bírtam lábra állni. Iszonyat ijesztő érzés.
Utánaolvasva kiderült, hogy nagyon gyakori jelenségről van szó, hiszen a kismamáknál a szövetek mellett az ízületek mindenféle szalagok is felkészülnek a szülésre.  Ez a nyúlási folyamat okozhat fájdalmat, nem is enyhét. Mivel ilyen erős fájdalommal azt hiszem még soha nem kellett megküzdenem (jó, a szülés óráit kivéve), tényleg megijedtem. A következő napok és azutáni 2-3 hét során próbáltam többet pihenni. Ez azt hiszem a lehető legrosszabb volt, amit csak kitalálhattam. Nyilván nem tudhattam, csak azt tapasztaltam a hetek múlásával, hogy egyre rosszabb a kedvem, és iszonyatosan érzem magam a bőrömben. Tudjátok, terhességi bálna-effektus.
Mivel nem vagyok egy túl depresszív alkat, ezért nem hagytam magam sokáig legyűrni a hormonok és egyéb testi jelenségek által, úgyhogy feltápászkodva (képletesen értve), kitaláltam egy tervet. Ami főleg a kellemes közérzetről szól. Ehhez nálam hozzátartozik, hogy mozgás is legyen benne. Gimiben éveken át fél ötkor keltem, és úszni jártam az órák előtt. 
Imádtam, de tényleg.
Arra gondoltam újra kezdem, és lányok, kismamák figyelem: ez a legeslegjobb sport, amit csak egy kismama csinálhat! Egyrészt ha valaki szereti a vizet, az az egyik legmegnyugtatóbb közeg. A hullámaival valahogy mintha elcsitítaná az érzelmi hullámokat, és helyette valami hihetetlen nyugalmat érez az ember. Egy órát úszom heti háromszor, de azt komolyan véve, nem lubickolással töltve. 
Egy uszoda amúgy sem az a lubickolós hely. 
Mielőtt belefogtam, persze kikértem az orvosom véleményét a dologgal kapcsolatban, amit így lehetne összegezni:
Ha problémamentes a terhesség (zárt méhszáj, nincs vérzés, nincs görcsölés), és ha valaki nem hajlamos a fertőzésekre, akkor egy tiszta! uszoda a lehető legjobb választás! Nyilván mindenki maga érzi, hogy hol vannak a határai, és mi tölti el jó érzéssel. Ez a bejegyzés leginkább arról kívánt szólni, hogy ha valaki derékfájást tapasztal, akkor nem kell rögtön megijedni, és ágyba bújni, hanem épp egyfajta jelzést küld a szervezet, hogy több mozgásra, (nyilván kímélő fajtára), erősítésre van szüksége. Legalábbis ez az én tapasztalatom.
De térjünk át a kényeztetés többi részére.
 - illatok
Amúgy is nagyon érzékeny vagyok az illatokra, de így a terhesség során néha már kutyának érzem magam. Szó szerint rosszul leszek a legtöbb tucatparfümtől. Ami viszont igazán jól tud esni, azok a természetes illatok és kozmetikumok. 
Amúgy  is szeretem ezeket a termékeket, de most igazi kincset ér egy-egy lush tömb, vagy egy L'occitane parfüm. Az illóolajokkal csak csínján bánok, a túl erős illatok - bármilyen kellemesek is legyenek - szintén nagyon zavaróak tudnak lenni. 
Terhességi csíkok ellen nagyon jó a Therapy testápoló tömb. organikus sheavajjal, kakaóvajjal) Igaz, ennél vannak sokkal jobb illatú testápolóik is, de ezt a terméket kifejezetten kismamáknak ajánlják. Ami nekem mindig "bejön", az a "The Olive Branch" tusfürdő. Azt hiszem, hogy ez az egyik legmegnyugtatóbb illat a világon.
 - 18+
Nyilván erről is problémamentes terhesség esetén lehet beszélni, de akkor meg nagyon is kell. Na nem beszélni =) Szóval igen, az egyre növekvő "has" is jelen van a dolgoknál, ami olykor vicces helyzeteket teremt, de itt is elmondható, hogy mivel ilyenkor sokkal érzékenyebb egy nő, a szex is hasznot láthat belőle. Meg a férj. Meg a feleség. Arról nem is beszélve, hogy ami jó a mamának... Ehh, mondjuk nem erre szoktam gondolni, mert azért mégiscsak fura, hogy egy harmadik fél is jelen van =)
- eeeennivalóóóóóó
Enni jó, nagyon is. Eddig igaz, csak 4,5 kilót szedtem fel, de nem akarom elbízni magam, még hol van a vége...Szóval étkezések. Nem kell kettő helyett, az baromság, bár a mai nők már nem is így gondolkodnak(talán). Viszont kettő nevében kell. Vagyis értékes tápanyagokra, az elegendő mennyiségű folyadék bevitelére figyelni kell.
Persze azért néha bűnözni is jó. Ha megkívánok egy doboz kólát, nem szoktam eltörni utána a kezemet, és még a Máté sem. 
Csak ha nem adok neki. 
De azért persze igaz az valamelyest, hogy amit eszel, azzá leszel, vagyis a táplálék egy része a részeddé válik, és ha folyamatosan egészségtelenül eszik valaki, akkor egy idő után egész valószínű, hogy rosszul kezdi magát érezni. Testileg vagy lelkileg vagy egyaránt.
Az alkoholról annyit, hogy találtunk egy gyöngyszemet: light live - cabernet sauvignon. Ez az első olyan alkoholmentes bor, aminek valóban íze is, sőt mi több bor íze van. Erőteljes, finom száraz vörösbor. ..a legjobb egy kis lazításhoz. Tényleg érdemes kipróbálni!

És ha már ennyi szó esett a terhességi  érzékenységről, akkor le kell írnom azt a vicces-furcsa élményt is, ami a zenéket illeti. Még a terhesség első harmadában történt, hogy egy többórás autóúton voltunk külföldön. Nagyon nehezen viseltem a kanyargós utakat, bármilyen szépek is voltak, végig küzdöttem az émelygéssel. Máté csinált egy zeneválogatást, rajta a kedvenc zenéimmel, és az út során 2-3x biztosan meghallgattuk. Úgy látszik annyira összefonódott bennem az utazás, a zene és az émelygés élménye, hogy a napokban, amikor a kezem ügyébe került a CD, és betettem a lejátszóba, felkavarodott a gyomrom. Annyira, hogy le kellett húzni az ablakot, és meg kellett állnom néhány percre =)

Szóval kedves kismami olvasóim, szerintem érdemes extra energiát szánni ebben az életszakaszban is, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb módját annak, hogyan érezhetjük jól magunkat. Biztos vagyok benne, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog mama a legjobb a babának ;)


2011. szeptember 8., csütörtök

Első nap az oviban

Íme az óvodás Noel:



Noel sírt, amikor haza kellett jönni. Az óvónéni csak annyit mondott: hihetetlen, hogy mindig mosolyog. Én pedig bemutattam a hormonoknak, hogy már megint sírok...

2011. szeptember 7., szerda

28

Jó kis(?) páros. 
Szépek így egymás mellett...
Szeretek szemforgatva telefoncsörgésre kelni ezen a napon rendszerint hajnalok hajnalán, amikor a szüleim  még mindig elsőnek akarnak köszönteni. És olyan jó, hogy megelőzi őket Máté reggeli rekedtes-álmos-mosolygós hangja, hogy Boldog Szülinapoot!, aztán átölel, de csak félig, mert Noel a színen van, és mosolyogva hozzám bújik, és megkezdi szokásos reggeli arcsimogatását. 
Már jó ideje rászokott, hogy úgy 20 percen át simogatja reggelente az arcomat az édes kezeivel. Szóval a ráncoktól nem kell tartanom...
Megnéztem a tavalyi bejegyzést a születésnapom körül, és örömmel nyugtáztam, hogy a vágyaim - a gyertyafújósat is beleértve - mind teljesültek. Ok, a diplomamunkák még átgondolás alatt vannak. De jó munkához idő kell, nem igaz? Nagyon jó munkához pedig még több.
Íme az idei kívánságlista:
- egy gyönyörű, egészséges baba, aki szép és harmonikus úton jön a világra a maga idejében.
- sok-sok alvás januárig
- aztán rengeteg energia a kétgyermekes időszámításon túl (is)
- romantikus hétvége ősszel (két személy részére ;) jó ehhez nem ragaszkodom
- egy boldog óvodás gyerek
- egy boldog-édes férj
Az utóbbiakhoz viszont nagyon is! Node most keltkalácsra fel!
Egészségetekre!

UI.: épp most telefonáltak, hogy elkészültek a gyerekbútorok. Juhéééé!

2011. augusztus 31., szerda

megnyugtató...

Noel megjelenik a körömvágó ollóval. A lábamnál sertepertél. 
én: Noel, tedd le inkább...
Noel: anyaa! Nem vágom le a lábadat, nem kell félni!

2011. augusztus 29., hétfő

Ovis élmények

Hát itt vagyunk, felvértezve egy csomó tapasztalattal óvoda keresés témakörben.
Először is: Noel megérzései mindig helytállók. Másodszor: olyan jó, ha az embernek olyan társa van, akinek egy pillantásáról egész könyvet lehetne írni. A döntés végül megszületett, Noel ide fog járni.
Sok-sok weboldalt, leírást böngésztem, rengeteg az elmélet azzal kapcsolatban, milyen is egy jó óvoda. Majd a hosszas keresgélés után rájöttem, hogy nagyon röviden összefoglalva a lényeg annyiban áll, hogy  kell egy tehetséges és kreatív óvodavezető, aki szereti a gyerekeket, és néhány jó óvónő, akik szintén.
A belinkelt óvodával együtt 4 helyre látogattunk el.
Sajnos a mi környékünkön is katasztrofális a helyzet óvodai férőhely szempontjából. Mivel Noelt elutasították a körzeti ovis beiratkozáskor (lévén év vesztes, és sok nála egy évvel idősebb kezd majd a csoportban), erősen gondolkodóba estünk, mi is lenne a következő helyes lépés. 
Noel egyértelműen óvoda érett. 
Nekem még talán éretté kell válnom ahhoz, hogy elviseljem a gondolatot, hogy nem hallom egész nap a csacsogását, de egészen biztos vagyok abban, hogy szüksége van a szocializációra, és nem lenne jó  közel 4 éves koráig itthon a marasztalni. Szerettük volna olyan helyre íratni, ahol tudatosan figyelnek, hogy a kicsikben rejlő energia a megfelelő módon legyen levezetve. Legyen némi környezeti nevelés, sok-sok mozgás, készségfejlesztés. Emellett az is szempont volt, hogy kulturálisan sokszínű legyen a környezet, ahová jár. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a környéken rengeteg diplomata él, így jó esélyünk volt, hogy olyan helyet találunk, ahol más nemzetiségű gyerekekkel is találkozhat. 
A magánóvoda kérdés már nem volt olyan egyszerű. Nem szeretnénk, ha bármiféle fals-elitista életérzésbe csöppenne a gyermek. Vagyis családias, barátságos légkörű helyet kerestünk megfelelő pedagógiai/nevelési programokkal. 
Az általam (internetes közelségből) favorizált helyről az első pillanat után kiderült, hogy a szép elvek és zengzetes programok mögött inkább egy erőteljes személyiség és nem pedig igazi gyermekbarátság áll.  Valahogy úgy tudnám leírni a helyet, hogy míg az óvónéni arról beszélt hozzánk, hogy mennyire fontos náluk a rend de ugyanakkor az is, hogy teret hagyjanak egy csoporthierarchia kialakulásának, a gyerekek sárral dobálták egymást a kertben. Innen gyorsan el is menekültünk. A második próbálkozás sem jött be: az egész ötlet és annak megvalósítása még igen gyermekcipőben jár, és hát óvoda ide-óvoda oda, a gyerekcipők maradjanak inkább a gyerekeken. 
Maradt az első hely. Mindhárman erre szavaztunk. Ez volt az a hely, ahol Noel azonnal feloldódott, mindjárt játszani kezdett az óvónénikkel, akik csodálkoztak, hogy mennyire nyitott és barátságos fiú a Noel.
Vagyis szeptembertől indulhat a móka. 2 hétig tart majd a beszoktatás, aztán igazi ovis kisfiam lesz! Szip-szip.
 Say "cheeeeeesetoooaaast"


2011. augusztus 23., kedd

Félidőben

Betöltöttük a 20. hetet!
Van némi mosolyognivaló ezen a 40 hetes számítási rendszeren, mert ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy szűz lány is kéthetes terhesnek számít a nagy napon, ha épp termékeny időszakban van, és úgy esik, hogy megesik... =)
Szeretem az egyre gömbölyödő hasamat. Minden reggel amikor felébredek az az első, hogy megsimogatom, tényleg ott van-e, és nem csak álmodtam. Azt hittem a 2. terhesség nem lesz olyan varázslatos, de persze tévedtem: ugyanolyan megható, és szívmelengető érzés az egész. Amikor először kezd rugdosni a baba, az első ultrahang...és éppúgy idegeskedek minden orvoslátogatás előtt. Kicsit későn értünk meg az elhatározásra (bár ez inkább rám vonatkozik), hogy belefogjunk a második babaprojektbe. Valahogy azt éreztem korábban, hogy nem lenne rá energiám, és hogy annyi csodálatos élménytől fosztanám meg magunkat és Noelt is, ha túl korán jönne a kistesó. De ahogy egyre nagyobb lett, egyértelmű lett mindkettőnknek, hogy kell neki egy testvér. Annyi szeretet van benne, ahogy puszilja a kis unokaöccsét...és ahogy beszél a még meg sem született kistestvéréről. Én pedig várom, hogy milyen lesz belenőni a feladatba, és kétgyermekes anyaként folytatni a szeretett és óvott kis családi életünket.
Most annyira boldoggá tesz ez a terhesség, hogy akár egy 3. babát is bevállalnék. Persze ahhoz nagyobb lakás kéne, és mégtöbb-mégtöbb szabadidő. Szóval nem vagyok telhetetlen, megelégszem két kis bogárkával is. És persze tudom, hogy szülés után jó ideig eszembe sem fog jutni ilyesmi. Úgy látszik ebből a szempontból későn érő típus vagyok, ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam a szülés traumáját és csodáját. De mostanra ez annyira sikerült, hogy minden félelem nélkül gondolok a szülésre. Úgyhogy összességében ismét beigazolódni látszik az az alapvetésem, hogy jó dolog, ha az ember a megérzéseire hagyatkozik.
Újabb kontrollvizsgálaton vagyunk túl, a kicsi lány szopizta az ujját, és édesen icergett-mocorgott. Az orvos szerint minden rendben van, a vérképem tökéletes lett. Meg is kaptam az igazolást, hogy járhatok kismamatornára. Ha valaki tud a II. kerület közelében jó helyet, írja meg legyen szíves! És uszodát is keresek, ahová kismamák is mehetnek...
Annyi minden történik most, hogy felkeltem fél ötkor, és nem bírtam visszaaludni, mert mindenfelé jártak a gondolataim. Ma megyünk óvodát keresni Noelnak, aki - úgy tűnik  - mégis óvodás lesz már szeptembertől. Ezenkívül Máté munkájában is változások lesznek, emellett újra tanulni fog szeptembertől. Szerintem ez a terhesség mintha valami pavlovi reflexet váltott volna ki belőle: lehet nem tudja elképzelni, hogy úgy fogjon meg egy csecsemőt, hogy közben nincs tankönyv a másik kezében :)) Olyan jó látni, mennyire lelkesíti a dolog! Néha még én is kedvet kapok, hogy gyors befejezzem a két diplomamunkámat (végre) és valami értelmeset is tanuljak. De azért ettől még óvom magam =) Ami viszont engem illet: szeptembertől teljes munkaidőben dolgozni fogok, és már most könnybe lábad olykor a szemem ha arra gondolok Noel nem velem lesz egész nap. Annyira szép volt ez az időszak! De azt hiszem minden okom megvan arra, hogy bízzak abban: az előttünk álló hónapok és évek hasonló csodákat rejtegetnek.

2011. augusztus 18., csütörtök

Chilling out...

Ez a nyár sem a tétlenkedésről szólt... A fiúk kedvenc szabadidős -kikapcsolódós tevékenységeiről néhány kép: 
torony-és alagútrendszer építés, kardozás, bunyózás, ugrálás (ok, ebben Noel kicsit lelkesebb ;D, futkározás, kirándulás és futás-futás-futás...de emellett még említhetném a pocsolyázást, az úszást és a focizást is, de ezekről majd később.
Míg a lányok pihenőre fogták, a fiúk katonai színtérré alakították a lakást: 
(bocs, hogy nincs elfordítva, de macerásnak tűnt, és energiatakarékos üzemmódban vagyok):


2011. augusztus 15., hétfő

AFP és ultrahang

Túl vagyunk a 2. genetikai ultrahangon, ahol mindent rendben találtak! :) A kicsi lány épp akkora, amekkorának lennie kell, a céldátum továbbra is 2012.01.05. Nagy örömömben fel is hívtam az orvosomat (ezt a vizsgálatot ugyanis nem ő csinálta), hogy elújságoljam neki a híreket, és érdeklődjek az AFP felől.
Mire ő: hát, kicsit alacsony.
És itt kitérnék erre a baromi pontatlan, ámde kötelező vizsgálatra. Nyugaton nem is alkalmazzák, lévén pontatlan. Itthon ez nem számít. Kötelező és kész.
Azt lehet tudni az eredményéről, ha túl alacsony Down-kórra, ha magasra nyitott gerincre utalhat. Mivel igen szenzitív ez az anyai vérben megjelenő hormon (alfa-föto protein), ezért a 16. héten kell elvégezni a vizsgálatot. A teherbeesés időpontja mellett még ezernyi dolog befolyásolja a koncentrációját az anyai vérben.
De persze mindjárt megörültünk, hogy megcsináltattuk a korántsem olcsó kombinált tesztet a 12. héten, ahol tizenötödére csökkent az amúgy sem túl nagy valószínűségű betegség jelenléte. Mivel mind az orvosom, mind pedig az istenhegyi úton azt mondták, ne foglalkozzak ezzel a pontatlan eredménnyel (mármint ami az AFP-t illeti), hanem örüljek a remek korábbi és jóóóóval pontosabb eredménynek, el is határoztam, hogy egy pillanatig sem aggódok. (vagyis csak titkon, de el nem mondanám senkinek..)
Csak belegondolok, hogy mi történik, ha pl. nincs 30.000 forintunk a korábbi vizsgálatra.  És mi történik azokkal, akiknél szóba sem jön, hogy megengedjenek maguknak ekkora kiadást. Akkor elküldenek amniocentézisre? És az amúgy minden valószínűség szerint makkegészséges kislányomat ezért veszélyeztessem? Ugyanis ennek a vizsgálatnak van egy kockázati mutatója, 1%, hogy elmegy a baba a beavatkozás következtében!
Iszonyat dühítő az egész.
No, de inkább nem dühöngök, és elújságolom: készül a babaszoba!!! Hétvégén festés volt a program, csodaszép színe lett. A segítségért pedig ezer hála és köszönet a lelkes csapatnak! Hihetetlen mennyire ügyesek voltunk :)) A bútorokat már megrendeltük, de még 4 hét, mire megérkeznek. Addig nem mutogatok képeket ;) Még nem mertem baldachint venni a kiságy fölé, de már az is ki van nézve... Már csak 3 nap és félidőben vagyunk, el se hiszem :) Noel reggelente ébredés után beszalad a szobába, majd kikiabál: 
"jajjj de szép lett ez a gyerekszoba. Anya hol fog aludni a kistestvér?"
Jajj, annyira várom már ezt a kis csöppséget  :)