eszelős

Szóval levágattam a hajamat.

Jóóóóóóó, rövidre.

Hogy mikor jutottam e merész elhatározásra?

Úgy a megtörténte előtt 2 órával.

Ültem az autóban az uszoda felé tartva, ordított a zene, és arra gondoltam, hogy van egy csomó dolog, ami nyomaszt, és hogy olyanok is, amikkel sajnos nem tudok mit kezdeni. Mert ott vannak, és csak mardossák az embert. 

És rájöttem, hogy itt az idő valami jó kis változásra. Talán megittam volna két felest, ha épp nem növesztek egy kis gombolyagot a hasamban. Ja és ha épp nem vezetés közben kap el a harci láz...

Szóval bevillant a nővérem, hogy majd őőőőő megment...

Meg eszembe jutott egy régi kép, ahol rövid vörös hajam volt, és hogy mennyire szerettem.

Aztán elképzeltem Mátét ahogy tátva marad a szája..

Szóval: a megmentés megtörtént, az eredmény csatolva.

Máté szerint eszelős a tekintetem ezen a képen, úgyhogy mondhatni külön alkalomhoz illő!