fiúlányfiúlányfiúlány?

Nem így terveztem a "nagy napot", amikor megtudjuk a babánk nemét, de hát úgy szép az élet ha zajlik.
Történt ugyanis, hogy némi áramütés ért. Hogy mekkora volt, az vitatott. Én mindenesetre úgy vagyok vele, hogy nem szerettem. Mivel a karomban éreztem csak (de ott rendesen), Mátéval mindjárt  megállapítottuk, hogy a babának nem lehet baja. A karomban a (nem túl erős) fájdalom is hamar elmúlt, és ha nem egy babát növesztenék épp, valószínű annyiba hagytuk volna az egészet egy nevetéssel, és némi célozgatással a házasságon kívüli kapcsolatok helytelenségére.

Rájöttem, hogy fáradtan, némi aggodalommal tilos internetezni, mert 1. sok a hülye ember, 2. sokszor a rémsztorik nagyobb hangsúlyt kapna a normális leírásoknál. Ergo: ha valaki babára vágyik, kiderül, hogy a fél világ meddő, ezért a nagy hercehurca miatt nem is érdemes belevágni a gyerekvállalásba. Ha seb van a kezeden, jobb ha levágatod az egészet, az a biztos. Ha pedig valami történik veled míg várod a babádat, akkor biztos találsz olyan sztorikat, akik szerint azonnal el kell vetetni a babát, de legjobb, ha te is elmenekülsz a föld színéről.
Nem szoktam szűrő nélkül olvasni, de mivel éjjel 11-kor nem tudtam utolérni az orvosomat, úgy gondoltam a legjobb, ha minél több infót összegyűjtök, és aztán eldöntjük, hogy bemegyünk-e ügyeletre stb.

A kiinduló feltevésünk győzedelmeskedni látszott, nem engedtük magunkat meggyőzni az elrettentő, ráadásul mindenféle racionalitást mellőző feltevésektől. Hogy őszinte legyek, ennek ellenére nem volt nyugodt éjszakánk. A félelem tényleg olyan, mint valami élősködő, ami beeszi magát az emberbe, ha kellő táplálékot kap.

Mivel péntekre volt időpontunk babanézőre, gondoltam, hogy vasárnap ide-vasárnap oda, egy próbált megér, hátha el tudjuk cserélni az időpontot.

És ezzel inkább át is térnék a jó dolgokra. Ugyanis délelőtt egész határozottan babamozgás éreztem!!! :) Egészen a bal oldalra tornázta magát, ott kalimpált. Nem vagyok túlságosan elérzékenyülős típus, de annyira hálás voltam ennek a kicsi babának.

És ez itt most a reklám helye. A 4D Genesisben voltunk, ami mellesleg néhány utcányira van tőlünk, és már Noellal is jártunk ott. Tudom-tudom, magáncég, és persze hogy kedvesek. De a kedvesség, hozzáértés, törődés és kellemes légkör még a privát szektorban sem magától értetődő. Mifelénk.
Jól esett, hogy vártak minket, és hogy az volt a legelső, hogy kihangosítva meghallgattuk a baba szívverését. 

A legmegnyugtatóbb hang a világon azt hiszem ez az apró, szabályos és szapora szívverés. Máté mindig azt mondja, olyanok mint a madárkák.

Aztán máris ficánkolni kezdett. Hihetetlen élmény volt.
Egyrészt végig mutogatta magát és éber volt (Noel inkább elbújt mindig, nem szerette annyira az ultrahangot). Sokáig törökülésben ült, magasra tárt kezekkel, aztán kinyújtotta a pici lábait.

Majd megmutatta a talpát, ami kb. másfél centi :)))

Aztán felvette a családi pozíciót, vagyis felhúzva volt az egyik lába, és a térdére tette a másikat. Noel rendszerint így alszik! Majd láttuk, hogy pisilni fog, meg azt is, hogy mindene de mindene rendben van, és éppen a korának megfelelő. 

A szonográfus már a legelején mondta, hogy látja a nemét, de még bizonyítékokat keres, és csak ha 100%, akkor mondja meg. Aztán meglett a bizonyíték :) 3 vonal, ahogy ő mondta.

És nem, nem az, amire gondoltok, mert Noelnak kishúga lesz! :)))))

A végén a baba két ásítással jelezte, hogy inkább szundikálna egyet, úgyhogy a babamozi véget is ért. Mi pedig csak mosolyogtunk egymásra egész délután.

<3<3<3