Ovis élmények

Hát itt vagyunk, felvértezve egy csomó tapasztalattal óvoda keresés témakörben.

Először is: Noel megérzései mindig helytállók. Másodszor: olyan jó, ha az embernek olyan társa van, akinek egy pillantásáról egész könyvet lehetne írni. A döntés végül megszületett, Noel ide fog járni.

Sok-sok weboldalt, leírást böngésztem, rengeteg az elmélet azzal kapcsolatban, milyen is egy jó óvoda. Majd a hosszas keresgélés után rájöttem, hogy nagyon röviden összefoglalva a lényeg annyiban áll, hogy  kell egy tehetséges és kreatív óvodavezető, aki szereti a gyerekeket, és néhány jó óvónő, akik szintén.

A belinkelt óvodával együtt 4 helyre látogattunk el.

Sajnos a mi környékünkön is katasztrofális a helyzet óvodai férőhely szempontjából. Mivel Noelt elutasították a körzeti ovis beiratkozáskor (lévén év vesztes, és sok nála egy évvel idősebb kezd majd a csoportban), erősen gondolkodóba estünk, mi is lenne a következő helyes lépés. 

Noel egyértelműen óvoda érett. 

Nekem még talán éretté kell válnom ahhoz, hogy elviseljem a gondolatot, hogy nem hallom egész nap a csacsogását, de egészen biztos vagyok abban, hogy szüksége van a szocializációra, és nem lenne jó  közel 4 éves koráig itthon a marasztalni. Szerettük volna olyan helyre íratni, ahol tudatosan figyelnek, hogy a kicsikben rejlő energia a megfelelő módon legyen levezetve. Legyen némi környezeti nevelés, sok-sok mozgás, készségfejlesztés. Emellett az is szempont volt, hogy kulturálisan sokszínű legyen a környezet, ahová jár. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a környéken rengeteg diplomata él, így jó esélyünk volt, hogy olyan helyet találunk, ahol más nemzetiségű gyerekekkel is találkozhat. 

A magánóvoda kérdés már nem volt olyan egyszerű. Nem szeretnénk, ha bármiféle fals-elitista életérzésbe csöppenne a gyermek. Vagyis családias, barátságos légkörű helyet kerestünk megfelelő pedagógiai/nevelési programokkal. 

Az általam (internetes közelségből) favorizált helyről az első pillanat után kiderült, hogy a szép elvek és zengzetes programok mögött inkább egy erőteljes személyiség és nem pedig igazi gyermekbarátság áll.  Valahogy úgy tudnám leírni a helyet, hogy míg az óvónéni arról beszélt hozzánk, hogy mennyire fontos náluk a rend de ugyanakkor az is, hogy teret hagyjanak egy csoporthierarchia kialakulásának, a gyerekek sárral dobálták egymást a kertben. Innen gyorsan el is menekültünk. A második próbálkozás sem jött be: az egész ötlet és annak megvalósítása még igen gyermekcipőben jár, és hát óvoda ide-óvoda oda, a gyerekcipők maradjanak inkább a gyerekeken. 

Maradt az első hely. Mindhárman erre szavaztunk. Ez volt az a hely, ahol Noel azonnal feloldódott, mindjárt játszani kezdett az óvónénikkel, akik csodálkoztak, hogy mennyire nyitott és barátságos fiú a Noel.

Vagyis szeptembertől indulhat a móka. 2 hétig tart majd a beszoktatás, aztán igazi ovis kisfiam lesz! Szip-szip.

 Say "cheeeeeesetoooaaast"