Ha elképzelem a számomra ideális munkahelyet, semmiképpen nem az otthonom lebeg a szemem előtt. Egyrészt jó, ha a dolgoknak van egy ritmusa, másrészt pedig ha az ember összes teendője egy helyszínre koncentrálódik, akkor könnyen káoszba fullad az élete. És talán az egyhangúságot is érvként lehetne felhozni, bár ez a veszély egy majd' kétéves mellett nem igazán fenyeget.
Viszont a káoszt annál inkább érzékelem magam körül (és magamban). Mivel szeretem jól végezni a dolgomat, napi 48 órás munkát 24-be besűríteni, úgy hogy némi alvásra is szükségem van, nem mindig egyszerű feladat. Azzal, hogy elvállaltam ezt a napi +4 órás extra munkát, tudhattam előre, hogy ez lesz, számítottam is rá.
Noel az a fajta gyerek, aki egyedül is szeret játszani, de mostanában kifejezetten többet igényli a társaságomat. Talán mert érzi, hogy nem csak rá koncentrálok. Mindenesetre nem érzem, hogy elhanyagolnám őt, csak az az idegesítően maximalista fajta vagyok, aki szereti a legjobbat kihozni a dolgokból. Jelen esetben a legjobb sem mindig elég jó, vagyis előfordul, hogy lemaradok a munkámmal, hogy iszonyat káosz tör ki, és a nap végén mégis azt érzem, hogy Noellal sem foglalkoztam eleget.
Noel az a fajta gyerek, aki egyedül is szeret játszani, de mostanában kifejezetten többet igényli a társaságomat. Talán mert érzi, hogy nem csak rá koncentrálok. Mindenesetre nem érzem, hogy elhanyagolnám őt, csak az az idegesítően maximalista fajta vagyok, aki szereti a legjobbat kihozni a dolgokból. Jelen esetben a legjobb sem mindig elég jó, vagyis előfordul, hogy lemaradok a munkámmal, hogy iszonyat káosz tör ki, és a nap végén mégis azt érzem, hogy Noellal sem foglalkoztam eleget.
A látszat ellenére ez nem egy panaszkodós bejegyzés akar lenni, hanem csupán egy felismerést akarok leírni. Egyszerűen képtelenség tökéletesen csinálni mindent. Talán nem is az a lényeg. De próbálok valamiféle egyensúlyt teremteni, hogy elég jól végezzem a munkámat, elég rend legyen a lakásban, de egy valami biztos: a kisfiammal nem elég sokat szeretnék foglalkozni, hanem sokat.
Rájöttem, ha nem görcsölök rajta, hogy mindent tökéletesen csináljak, hanem csinálom a dolgokat a tőlem telhető legjobban, akkor minden szépen halad. Nem jelenti azt, hogy mindig végére érek az összes teendőmnek, de legalább értékelem magamban az igyekezetet (jó fej vagyok, mi??) :D És igen, úgy is jól tud esni egy mozizás, hogy közben tudom: ezer mást is kellene csinálnom.
Rájöttem, ha nem görcsölök rajta, hogy mindent tökéletesen csináljak, hanem csinálom a dolgokat a tőlem telhető legjobban, akkor minden szépen halad. Nem jelenti azt, hogy mindig végére érek az összes teendőmnek, de legalább értékelem magamban az igyekezetet (jó fej vagyok, mi??) :D És igen, úgy is jól tud esni egy mozizás, hogy közben tudom: ezer mást is kellene csinálnom.
Mert hogy arról nem is esett még szó, hogy azért némi szabadidőre is vágyom. Olykor.
Szóval lényeg, ami lényeg: még mindig jól tud esni az a bizonyos tabletta. Úgyhogy bele is vetem magam a játéktengerbe, hogy kievickéljek a könyvemhez.
Szóval lényeg, ami lényeg: még mindig jól tud esni az a bizonyos tabletta. Úgyhogy bele is vetem magam a játéktengerbe, hogy kievickéljek a könyvemhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése