A hűtőnkről akarok írni, illetve a mi kettőnk kusza, hullámhegyekkel- és völgyekkel tarkított kapcsolatáról. Már második hűtőnket fogyasztjuk az elmúlt 3,5 év alatt, mióta itt lakunk. Az előző darab csúfos végéről nem szeretnék írni, még azok a sebek mindig nem gyógyultak be... na nem az én szívemen, hanem szerencsétlen hűtő oldalán, mert sikerült róla a jeget hogyismondjam a kelleténél kicsit "nagyobb beleéléssel" lekaparni. Aminek következtében szegény pára elhalálozott. Nem hiába tanítjuk Noelt, hogy a kés veszélyes szerszám. Hogy melyikünkkel történt a baleset, az lényegtelen*, egyikünk sem ismerte a hűtő pontos anatómiáját.
Szóval ezzel a kis előjátékkal el is érkeztünk második hűtőnk történetéhez. Habár anno mindketten ragaszkodtunk ahhoz, hogy ha már egyszer hűtőt veszünk, vegyünk valami jót, rövidesen kiderült, hogy a vevőcsalogató MICROBE STOP gyakorlatilag vajmi kevés önmagában ahhoz, hogy tiszta maradjon a hűtőnk. Legnagyobb és legmélyebb csalódásomra.** Hiába teszek mindent tányérkára, dobozkába, egy idő után valahogy mindig ragacsosak lesznek az üveglapok. Itt kezdődnek a fent említett hullámvölgyek. És hogy hol végződnek? Ott, hogy azt veszem észre magamon, hogy NEM HASZNÁLOM A HŰTŐT. Amíg ketten voltunk, nem is figyeltem fel erre a dologra, (csak mindig úgy alakult, hogy máshol ettem), most azonban itt van Noel, aki nem szereti, ha korog a hasa. És nem túl megértő, a "Noel már csak 40 perc, és megérkezik a rendelés" típusú kijelentésekkel szemben sem. Meglepő módon. Szóval minden undoromat és félelmemet legyőzve, eljutottunk a napokban odáig, hogy egyedül!!! megbirkóztam a hűtőtakarítás dilemmájával. Mit dilemmájával? Legyőzhetetlennek tűnő kihívásával. Szóval most jópár hétig megint béke, tisztaság és rend honol majd benne.
Hogy utána mi lesz?
Csak remélni merem, hogy az erő velem marad!
Vagy Mátéval...
Vagy Mátéval...
*de nem én voltam
**tervezem is, hogy panaszt teszek
Hu, hat bizony roppant kivancsi lettem, h ki is kaparta le akkor a jeget :D
VálaszTörlés:-)))
VálaszTörlés