méghozzá Nadiné! Ma reggel ugyanis hasról hátra fordult! Egy olyan mozdulattal, mintha mindig is ezt csinálta volna. Ráadásul Máté is itthon volt, így ő is láthatta annak ékes bizonyítékát, hogy a kicsi nézelődő leteszem-ottmarad babánkból kis izgőmozgó lett, aki játszik és sikongat.
És aki rövidesen kinövi a bölcsőjét.*
Hogy ki a kedvence? Hát a fiúk. Nagy a szerelem! Nadin tényleg úgy néz Mátéra, amikor fogja őt, mintha egy hősszerelmes lenne, aki épp kimentette őt a sárkány fogai közül. És dorombol neki. Mosolyog, és hozzá tényleg olyasféle kerregő hangot ad ki, mint egy kismacska. Imádnivaló.
Noelnek meg persze minden mozdulatát lesi, mintha csak azt mondaná "bárcsak én is ilyen nagy lennék már, és együtt csintalankodhatnánk". Sőt, rosszalkodni is tud már! =) Autóban ültünk, és épp (úgy fél órája) fűztük Noelt, hogy tegye el a sípját, mert "kicsit" hangos, de amikor elhallgatott (mármint a síp), Nadin sikkantott egyet, és mosolyogva követelte a móka folytatását =) és így ment ez egészen hazáig...
* jajj, nem is tudom hogy fogok megválni ettől a bölcsőtől. Annyira szép, és annyira szép volt az a nap, amikor Máté meghozta, és beletettük a csöpp kis babánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése