2011. december 28., szerda

Várakozós hangulatban

Panaszra nincs okom, igazán rendes gyerekeim vannak. Szépen kivárják a 9 hónapot, amíg nagyjából lecsendesednek körülöttünk  a dolgok, és akkor indulnak el nagy útjukra. Arra gondoltam, hogy terhelt terhesség ide vagy oda, inkább kiélvezem az utolsó napokat/órákat? így 2in1. 
Néha persze elfog az izgalom, hogy annyira megismerkednék már ezzel az édes kis csomaggal, de nyilván tudja mikor jön el az ő napja. Vicces, hogy bármikor telefonálok bárkinek, azt hiszi szülni megyünk. 
Igen, persze aludni nem nagyon tudok. Minden egyes moccanásnál felébredek, néha egészen zombi módban vagyok napközben. A folyamatos pisilhetnékről nem is beszélve....
De tudjátok mit? Tök jó éjjelente többször is felkelni arra, hogy odabent két icipici kéz matat, és kezd ismerkedni a még igencsak szűkös környezetével. És azt sem bánom, hogy folyton azt érzem nem kapok elég levegőt, mert minden szervem - így a tüdőm is - össze van préselve. Máté még mindig minden egyes sóhajtásnál azt hiszi valami bánatom van, pedig csak levegőt veszek... Akár hogy is nézem, valószínű utoljára tapasztalom a babavárás varázsát, és habár nagyon várom már, hogy a karjaimban tarthassam a kislányomat, hiányozni fog ez a kiteljesedett, misztikus érzés, amit a botor köznyelv terhességnek hív.
Noel minden nap kérdezgeti, hogy mikor bújik már ki a kistestvére. Hát...már nagyon várjuk, az biztos!

2011. december 19., hétfő

Mi történik??!!

Noel az ágy alatt.
Az ágya alatt. 
Valahogy elfelejtettünk ágyneműtartót rendelni az ágyához, így az autói és egyéb játékai rendszerint az ágy alatt landolnak. De leleményes, és kihalássza őket. Vagy bemászik értük. 
Most viszont valami hiba csúszott a rendszerbe.
Noel:
"Hát megvan a legó, itt van. Csak én meg nagy vagyok. A kistestvér meg kicsi, de nem tud mászni. Meg anya pocakjában van." -szünet.
"Hát nem megy." - nyög egyet. 
" Most mi történik?" - néhány másodperces csönd. 
"Öhhhh..." - újabb nyögés. 
"Nagy vagyok én már. Ovis." - újabb szünet.
"Most mi történik?"
És ekkor közbeavatkoztam volna, hogy kimentsem a gyermeket az ágy alól, de épp sikerült megküzdenie a feladattal.

2011. december 16., péntek

Lopakodunk...

Este van, 10 óra körül. 
Mint már korábban is említettem, nem vagyunk a szabályok megszállottjai. Mivel Noel decemberben nem jár oviba, a korai fekvés sem indokolt. Szerinte.
Mert hogy az este a legeslegjobb része a napnak, amikor együtt a család, és mindenféle jót csinálunk. Ebből kiindulva a délutáni alvását is úgy intézi a gyermek, hogy minél később ébred, annál jobb. Hiszen annál kipihentebb lesz az éjszakai bulihoz. Persze ilyenkor a keménykezű szülő közbeavatkozik, és csendre inti a gyermekét. 
Mi inkább örülünk a 11 órai buliknak, és élvezzük még néhány hétig (napig), hogy Noel körül forog minden. Mégiscsak éves szabadságát tölti. Vagymi. Aztán fokozatosan úgyis muszáj lesz valami rendféleséget bevezetni, hogy mindenki tudjon pihenni. Ez a néhány hét viszont a buliról szól. Aminek persze vannak szabályai. 
Például amikor este 10 körül "esünk" haza valahonnan, akkor a gyermeknek kötelessége, hogy csendben legyen a lépcsőházban. Ez szabály.
Nem is hiszitek milyen emberpróbáló feladat ez egy olyan helyen, ahol remek dolog sikkantani, rikoltozni, és huhogni, lévén visszhangzik. De ebben hajthatatlanok vagyunk, ugyanis félünk a gyerekvédelmisektől szomszédoktól. Mégis milyen szülő már az, aki este későn viszi haza a gyerekét. Aki egyértelműen bulizós hangulatban van.
Noel viszont együttműködő. Legtöbbször. Suttogva mondja "csak csendben, csak halkan..." miközben kuncog. Egészen az utolsó lépcsőfokokig, amikor kitör belőle a nevetés...
...az a lépcsöházüvegrezgető-fajta.


gyorsteszt

Neem, nem terhességi. Bár igaz, ami igaz, egyre erősödik bennem a gyanú, hogy esetleg terhes vagyok. De azért még nem szólok Máténak, tudjátok...nem akarom elsietni.
=)
Szóval gyorsteszt: néha tesztelem Noel nyelvtudását. Mert hogy német oviba jár, ahol igaz nem kizárólag, de elvi síkon egész sokat beszélnek a gyerekekhez/gyerekekkel németül.
Noel: megettem, anya.
én: Noel, möchtest du noch ein Brötchen?
Noel: anyaaaa!, én vagyok az, a Nojel!!! - mondja olyan "anya, beszéjjémárnormálisan"-hangsúllyal.

2011. december 12., hétfő

Karácsony- és babavárós

Általában vegyes érzésekkel várom/nem várom a Karácsonyt. Valahogy mindig az a vége, hogy besokallok. Persze jó dolog a nagy család, és jó egymásnak örülni, de mindig annyi a program, hogy valahogy nem marad elég időnk a meghitt kiscsaládos készülődésre, ünneplésre. El is határoztuk, hogy ezentúl ez más lesz. Persze eddig is rajtunk múlt.
Mindemellett imádom a karácsonyi hangulatot: a fahéj, a szegfűszeg és mandarin édes illatát, az ajándékvásárlást, Noelt ahogy rajong a karácsonyi fényekért, és persze a kis gombócról nem is beszélve a hasamban.
Idén  még izgalmasabb az előkészület, hehe szó szerint készülődés, hiszen egy csodaédes csomag is kilátásba van helyezve a fa alá. Persze még lehet dupla csomagolású lesz, ez esetben tekintsünk el a fa alá helyezéstől. =)

 "Hjajj.." - sóhajtsóhajt.
(ezúttal szimplán biológiai okokból. Hihetetlen ez a légszomj. Imádom a terhességet, de azért abban is van szépség, ha az ember szervei épp nincsenek összepasszírozva =).
Elérkezett amúgy a türelmetlenségi szakasz. Az utolsó hetek, amikor már tényleg terhes a terhesség. Persze nagyon vicces állapot, amikor egy kifejlett baba lakik odabent, és reagál a különböző ingerekre: pl. teljes extázisba esik a mézes tejtől, vagy amikor Máté és Noel bunyóznak ő is rugkapál belülről - mintha csak drukkolna, és alig várná, hogy ő is beállhasson. Annak ellenére, hogy ezek egyben a búcsúzkodós napok, pillanatok is (hiszen valószínű utoljára élem át ezt a csodát), azért már jó lesz a karjaimba fogni őt, és megismerkedni vele.
Nagyon várom már a nagy találkozást! Főleg azt a bizonyos első pillanatot. Noel születése körül sok részletet a homály fedi, de kristálytisztán emlékszem, amikor először néztem rá a csodás kis arcára, és a hihetetlen szemeire. Biztos hormonális alapja van az egésznek, de tény, hogy a kőtődésnek egy egészen más szintje alakul ki. Egyetlen pillanat alatt. 
Várom a megmérettetést is, és egyre nagyobb bennem az izgalom...
A legjobb talán úgy készülni, és arra készülni, hogy bár nem tudni hogyan zajlik az egész, mégis megélni és átélni minden pillanatát. Nem siettetni, hanem hagyni, hogy a természet megtegye a dolgát. Az biztos segítség, hogy ha a fájások közepette (amikor még tiszta az ember agya), arra gondolni, minden egyes fájás közelebb visz ahhoz a csodálatos pillanathoz. A másik pedig az a bizalmi kérdés, hogy képes vagyok a feladatra. A légzéstechnika és a többi filmes elem már csak apró praktikák.
Talán minden szülésnél van egy olyan pont, amit akár pánikpontnak is nevezhetünk. Ahogy az orvosom mondta: "fejben dől el a szülés legnagyobb része". Talán értitek mire gondolt. Én is tapasztaltam ezt Noel születésénél. A kimerültség és a fájdalom kettősének olyan támadása ez, amikor tényleg talpon kell legyen az ember lánya, hogy tovább tudja csinálni. Ilyenkor nagy segítség lehet, ha olyasvalaki van mellettünk, akiben teljesen megbízunk, és átsegít minket ezen a ponton. De nyilván ilyenkor leginkább magunkból kell a maradék erőt kicsikarni. Ezen a ponton döntő jelentőségű az önbizalom, a korábban említett értelmében.Vagyis bízni kell a természetben, hogy jól alkotta meg a dolgokat, és hogy képesek vagyunk rá.
Szóval, kedves olvasóim, köszönöm, hogy lelkesen követitek a bejegyzéseket. Drukkoljatok, hogy a nagy napon fejben, lélekben és testben egyaránt rendben menjenek a dolgok! Addig is: jó készülődést Karácsonyra. Bár akad jónéhány elkezdett bejegyzés, ha lesz időm, még jelentkezem ;)

2011. december 7., szerda

2011. december 2., péntek

Hírek, híresztelések

  • Voltam orvosnál, aki szerint Karácsonykor már valószínűleg babázni fogunk. Mármint nem ő meg én... hanem mi, Mátéval. Szóval értitek...
  • Nadin telikádas fürdőt eresztett. Szabadságpárti, és kreatív. Ha belenő a medencébe, néhány nap alatt tovább bővíti azt, heves rúgások kíséretében.
  • Nadin kedvenc lábtartója a jobb lengőbordám. Így szeret relaxálni.
  • Azt gondoltam, lesz egy aktív, minden lében kanál fiam, és egy nyugodt kislányom. Újraértelmeztem. Van egy néha nyugodt kisfiam, akinek nemsokára kistestvére születik, hogy megtanítsa bátyját erre-arra.
  • Noel beteg volt, már másodjára a hónapban. Eddig a gyógyszereket messze kerültük, most azonban fülgyulladás végett a második antibiotikumos kúrát gyűrjük. Azt hiszem a legszarabb érzés a világon, amikor Noel sír, és nem tudok neki segíteni. Ő pedig csak azt hajtogatja "bújjál hozzám anyukám!"
  • Noel nem szeret lábadozni. Nála van a betegség, ami úgy másfél napot vett igénybe, és van a gyógyult állapot. Köztes életérzést nem ismer. 
  • A relaxálós, nyugodt 3. trimeszter most sem jött be. Több munkám volt eddig, mint valaha. 
  • Még soha nem történt olyan, hogy november végére megvettem a karácsonyi ajándékok 90%-át. 
  • Jövő héttől NST-re járok. Sokkolt, hogy már itt tartunk. 
  • Noel egyik nap csalódhatott Juliban. Mert délután azt mondta inkább kisfiú legyen a kistestvér. Mire a kislány rúgott egyet. Szerintem jó barátok lesznek.
  • Totál nem vagyok felkészülve, hogy akár 2 hét múlva szülhetek. Vagy bármikor. 
  • Várom már a karácsony-érzést, és azt, hogy hármasban (vagy négyesben?) mézeskalácsot süthessünk, és fát díszíthessünk. 
  • Az úszást egy hétre felfüggesztettem, habár nagyon hiányzik. De Nadinnak egy hétig még legalább bent kell maradnia. Valószínűleg nem az úszástól fog beindulni a szülés, de nem akarok kockáztatni.
  • Máté el is ment Pécsre. Nem bírja ezt a spártai életmódot =)

2011. december 1., csütörtök

the beginning..

Noel legjobb barátja Juli. Julival egy oviba járnak - innen az ismertség. Mivel igen szűkszavúan nyilatkozik az óvodai eseményekről, rendszeresen faggatom a gyermeket - de sajnos így is meglehetősen hiányosak az ismereteim.
én: Noel, és mi volt ma az oviban?
Noel: hááát játszottam
én: és kivel játszottál?
Noel: hát...a Levivel nem. Meg a mérges fiúkkal.*
én: Noel, akkor kivel játszottál?
Noel: annyira de annnyira meg kell verni a Mijánt. Börtönbe kell zárni.
én: hűű, Noel, nem is tudtam, hogy te verekedős fiú lettél. Miért haragszol rá ennyire
Noel: hát mert bántani akarta a Jujit.

Ezen a ponton kifogytam a kérdésekből...

* ők egy bandát alkotnak. Közös tulajdonságuk, hogy szeretnek verekedni.Noel tagadja, hogy közéjük tartozna.