megnyugtató...

Noel megjelenik a körömvágó ollóval. A lábamnál sertepertél. 

én: Noel, tedd le inkább...

Noel: anyaa! Nem vágom le a lábadat, nem kell félni!

Ovis élmények

Hát itt vagyunk, felvértezve egy csomó tapasztalattal óvoda keresés témakörben.

Először is: Noel megérzései mindig helytállók. Másodszor: olyan jó, ha az embernek olyan társa van, akinek egy pillantásáról egész könyvet lehetne írni. A döntés végül megszületett, Noel ide fog járni.

Sok-sok weboldalt, leírást böngésztem, rengeteg az elmélet azzal kapcsolatban, milyen is egy jó óvoda. Majd a hosszas keresgélés után rájöttem, hogy nagyon röviden összefoglalva a lényeg annyiban áll, hogy  kell egy tehetséges és kreatív óvodavezető, aki szereti a gyerekeket, és néhány jó óvónő, akik szintén.

A belinkelt óvodával együtt 4 helyre látogattunk el.

Sajnos a mi környékünkön is katasztrofális a helyzet óvodai férőhely szempontjából. Mivel Noelt elutasították a körzeti ovis beiratkozáskor (lévén év vesztes, és sok nála egy évvel idősebb kezd majd a csoportban), erősen gondolkodóba estünk, mi is lenne a következő helyes lépés. 

Noel egyértelműen óvoda érett. 

Nekem még talán éretté kell válnom ahhoz, hogy elviseljem a gondolatot, hogy nem hallom egész nap a csacsogását, de egészen biztos vagyok abban, hogy szüksége van a szocializációra, és nem lenne jó  közel 4 éves koráig itthon a marasztalni. Szerettük volna olyan helyre íratni, ahol tudatosan figyelnek, hogy a kicsikben rejlő energia a megfelelő módon legyen levezetve. Legyen némi környezeti nevelés, sok-sok mozgás, készségfejlesztés. Emellett az is szempont volt, hogy kulturálisan sokszínű legyen a környezet, ahová jár. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a környéken rengeteg diplomata él, így jó esélyünk volt, hogy olyan helyet találunk, ahol más nemzetiségű gyerekekkel is találkozhat. 

A magánóvoda kérdés már nem volt olyan egyszerű. Nem szeretnénk, ha bármiféle fals-elitista életérzésbe csöppenne a gyermek. Vagyis családias, barátságos légkörű helyet kerestünk megfelelő pedagógiai/nevelési programokkal. 

Az általam (internetes közelségből) favorizált helyről az első pillanat után kiderült, hogy a szép elvek és zengzetes programok mögött inkább egy erőteljes személyiség és nem pedig igazi gyermekbarátság áll.  Valahogy úgy tudnám leírni a helyet, hogy míg az óvónéni arról beszélt hozzánk, hogy mennyire fontos náluk a rend de ugyanakkor az is, hogy teret hagyjanak egy csoporthierarchia kialakulásának, a gyerekek sárral dobálták egymást a kertben. Innen gyorsan el is menekültünk. A második próbálkozás sem jött be: az egész ötlet és annak megvalósítása még igen gyermekcipőben jár, és hát óvoda ide-óvoda oda, a gyerekcipők maradjanak inkább a gyerekeken. 

Maradt az első hely. Mindhárman erre szavaztunk. Ez volt az a hely, ahol Noel azonnal feloldódott, mindjárt játszani kezdett az óvónénikkel, akik csodálkoztak, hogy mennyire nyitott és barátságos fiú a Noel.

Vagyis szeptembertől indulhat a móka. 2 hétig tart majd a beszoktatás, aztán igazi ovis kisfiam lesz! Szip-szip.

 Say "cheeeeeesetoooaaast"

Félidőben

Betöltöttük a 20. hetet!

Van némi mosolyognivaló ezen a 40 hetes számítási rendszeren, mert ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy szűz lány is kéthetes terhesnek számít a nagy napon, ha épp termékeny időszakban van, és úgy esik, hogy megesik... =)

Szeretem az egyre gömbölyödő hasamat. Minden reggel amikor felébredek az az első, hogy megsimogatom, tényleg ott van-e, és nem csak álmodtam. Azt hittem a 2. terhesség nem lesz olyan varázslatos, de persze tévedtem: ugyanolyan megható, és szívmelengető érzés az egész. Amikor először kezd rugdosni a baba, az első ultrahang...és éppúgy idegeskedek minden orvoslátogatás előtt. Kicsit későn értünk meg az elhatározásra (bár ez inkább rám vonatkozik), hogy belefogjunk a második babaprojektbe. Valahogy azt éreztem korábban, hogy nem lenne rá energiám, és hogy annyi csodálatos élménytől fosztanám meg magunkat és Noelt is, ha túl korán jönne a kistesó. De ahogy egyre nagyobb lett, egyértelmű lett mindkettőnknek, hogy kell neki egy testvér. Annyi szeretet van benne, ahogy puszilja a kis unokaöccsét...és ahogy beszél a még meg sem született kistestvéréről. Én pedig várom, hogy milyen lesz belenőni a feladatba, és kétgyermekes anyaként folytatni a szeretett és óvott kis családi életünket.

Most annyira boldoggá tesz ez a terhesség, hogy akár egy 3. babát is bevállalnék. Persze ahhoz nagyobb lakás kéne, és mégtöbb-mégtöbb szabadidő. Szóval nem vagyok telhetetlen, megelégszem két kis bogárkával is. És persze tudom, hogy szülés után jó ideig eszembe sem fog jutni ilyesmi. Úgy látszik ebből a szempontból későn érő típus vagyok, ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam a szülés traumáját és csodáját. De mostanra ez annyira sikerült, hogy minden félelem nélkül gondolok a szülésre. Úgyhogy összességében ismét beigazolódni látszik az az alapvetésem, hogy jó dolog, ha az ember a megérzéseire hagyatkozik.

Újabb kontrollvizsgálaton vagyunk túl, a kicsi lány szopizta az ujját, és édesen icergett-mocorgott. Az orvos szerint minden rendben van, a vérképem tökéletes lett. Meg is kaptam az igazolást, hogy járhatok kismamatornára. Ha valaki tud a II. kerület közelében jó helyet, írja meg legyen szíves! És uszodát is keresek, ahová kismamák is mehetnek...

Annyi minden történik most, hogy felkeltem fél ötkor, és nem bírtam visszaaludni, mert mindenfelé jártak a gondolataim. Ma megyünk óvodát keresni Noelnak, aki - úgy tűnik  - mégis óvodás lesz már szeptembertől. Ezenkívül Máté munkájában is változások lesznek, emellett újra tanulni fog szeptembertől. Szerintem ez a terhesség mintha valami pavlovi reflexet váltott volna ki belőle: lehet nem tudja elképzelni, hogy úgy fogjon meg egy csecsemőt, hogy közben nincs tankönyv a másik kezében :)) Olyan jó látni, mennyire lelkesíti a dolog! Néha még én is kedvet kapok, hogy gyors befejezzem a két diplomamunkámat (végre) és valami értelmeset is tanuljak. De azért ettől még óvom magam =) Ami viszont engem illet: szeptembertől teljes munkaidőben dolgozni fogok, és már most könnybe lábad olykor a szemem ha arra gondolok Noel nem velem lesz egész nap. Annyira szép volt ez az időszak! De azt hiszem minden okom megvan arra, hogy bízzak abban: az előttünk álló hónapok és évek hasonló csodákat rejtegetnek.

Chilling out...

Ez a nyár sem a tétlenkedésről szólt... A fiúk kedvenc szabadidős -kikapcsolódós tevékenységeiről néhány kép: 

torony-és alagútrendszer építés, kardozás, bunyózás, ugrálás (ok, ebben Noel kicsit lelkesebb ;D, futkározás, kirándulás és futás-futás-futás...de emellett még említhetném a pocsolyázást, az úszást és a focizást is, de ezekről majd később.

Míg a lányok pihenőre fogták, a fiúk katonai színtérré alakították a lakást: 

(bocs, hogy nincs elfordítva, de macerásnak tűnt, és energiatakarékos üzemmódban vagyok):

AFP és ultrahang

Túl vagyunk a 2. genetikai ultrahangon, ahol mindent rendben találtak! :) A kicsi lány épp akkora, amekkorának lennie kell, a céldátum továbbra is 2012.01.05. Nagy örömömben fel is hívtam az orvosomat (ezt a vizsgálatot ugyanis nem ő csinálta), hogy elújságoljam neki a híreket, és érdeklődjek az AFP felől.

Mire ő: hát, kicsit alacsony.

És itt kitérnék erre a baromi pontatlan, ámde kötelező vizsgálatra. Nyugaton nem is alkalmazzák, lévén pontatlan. Itthon ez nem számít. Kötelező és kész.

Azt lehet tudni az eredményéről, ha túl alacsony Down-kórra, ha magasra nyitott gerincre utalhat. Mivel igen szenzitív ez az anyai vérben megjelenő hormon (alfa-föto protein), ezért a 16. héten kell elvégezni a vizsgálatot. A teherbeesés időpontja mellett még ezernyi dolog befolyásolja a koncentrációját az anyai vérben.

De persze mindjárt megörültünk, hogy megcsináltattuk a korántsem olcsó kombinált tesztet a 12. héten, ahol tizenötödére csökkent az amúgy sem túl nagy valószínűségű betegség jelenléte. Mivel mind az orvosom, mind pedig az istenhegyi úton azt mondták, ne foglalkozzak ezzel a pontatlan eredménnyel (mármint ami az AFP-t illeti), hanem örüljek a remek korábbi és jóóóóval pontosabb eredménynek, el is határoztam, hogy egy pillanatig sem aggódok. (vagyis csak titkon, de el nem mondanám senkinek..)

Csak belegondolok, hogy mi történik, ha pl. nincs 30.000 forintunk a korábbi vizsgálatra.  És mi történik azokkal, akiknél szóba sem jön, hogy megengedjenek maguknak ekkora kiadást. Akkor elküldenek amniocentézisre? És az amúgy minden valószínűség szerint makkegészséges kislányomat ezért veszélyeztessem? Ugyanis ennek a vizsgálatnak van egy kockázati mutatója, 1%, hogy elmegy a baba a beavatkozás következtében!

Iszonyat dühítő az egész.

No, de inkább nem dühöngök, és elújságolom: készül a babaszoba!!! Hétvégén festés volt a program, csodaszép színe lett. A segítségért pedig ezer hála és köszönet a lelkes csapatnak! Hihetetlen mennyire ügyesek voltunk :)) A bútorokat már megrendeltük, de még 4 hét, mire megérkeznek. Addig nem mutogatok képeket ;) Még nem mertem baldachint venni a kiságy fölé, de már az is ki van nézve... Már csak 3 nap és félidőben vagyunk, el se hiszem :) Noel reggelente ébredés után beszalad a szobába, majd kikiabál: 

"jajjj de szép lett ez a gyerekszoba. Anya hol fog aludni a kistestvér?"

Jajj, annyira várom már ezt a kis csöppséget  :)

Isuram

Noel isuramozik.

Hogy hol hallotta, fogalmam sincs!

Lehet egy óvatlan pillanatban "viccelődve" azt mondtam neki: "köszönöm, uram?"

Lövésem,sejtésem,gőzöm sincs.

Mindenesetre hónapok óta isuramozik. Ha kérek valamit, azt válaszolja: "tessékisuram" (szünet nélkül).

Mivel mostanában a horgászat az egyik kedvenc hobbija, szeret mindent de mindent hálóval kifogni, befogni és elfogni. Ezért történhetett, hogy egyszercsak megjelent az íróasztalomnál a kis halfogó hálójában egy xilofonnal.

Noel: tessék isuram, itt egy zenélő!

én: köszönöm, Noel. De figyelj már, ne uramozz, mert lány vagyok. A lányok hölgyek lehetnek, mert hogy lányok.

Noel: óóó, értem, hölgyem! Te kis lányka. Te aranyos kislányka vagy!

=D

...és ha belegondolok, hogy januárban még alig beszélt...mi lesz fél év múlva? :))

Noel katasztrófaterve

Noel már egy órája katasztrófatervet léptetett életbe. Már ami az ikeás fagolyó tologatós játékát és annak szereplőit illeti. Ugyanis egyesével viszi át a hoooosszú-hosszú pályán az "embereket", és felváltva kiabálja vékony és mélyebb de hasonlóan élénk dörmögős hangon, hogy "gyerünkgyerünk, siessetek, erre mindenkiiiii, futáás". 

Nem is tudom, hogy ez legyen-e a kedvencem az elfoglaltságai közül, vagy az, amikor kiáll az erkélyre, és óvatosan - olykor hátrasandítva, hogy nem figyelem-e őt - csipked egy-egy kis levelet a növényeimből, amit aztán ledob, és ijesztgeti az arra járó, szerencsére nem túl népes közönséget, hogy "hééé, bácsi vigyáázz! Te micsináálsz??!!" 

Egyre élénkebb a fantáziája, ahhoz nem fér kétség. És tényleg lenyűgöző játékokat talál ki. Ha egy-egy környezetre vagy magára ártalmas játékot eszel ki, és kérdőre vonnám, mindig van megfelelő válasz a tarsolyában. Az előbb például ez a párbeszéd zajlott le közöttünk.

Noel a nappaliból: jagasztok

én (lóhalálában sietve a tett színhelyére): ó Noel, miért ragasztgatod össze apró matricával apa íróasztalát? (itt némi kitérőt kell tennem az íróasztalra vagyis annak fiókjára nézvést. Ami akárhogy is nézem eredeti megszokott helyéről úgy 3-4 méterre vándorolt. 

Vagyis gurult. 

Természetesen magától.

Noel: anyaa! Meg kell jamítani ezt a szekrényt, mert elromlott! Ezért jagasztom! Tudod?

Persze, hogy tudom.