Ahogy elkezdtem ezt a bejegyzést önkéntelenül is sóhajtottam egyet. Azzal a visszavágyós-féle sóhajtással.
Azt hiszem kevés olyan dolog van, amiért ennyire rajonganék, mint a síelésért. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy profi síelő, és annak dacára is, hogy Máté kétszer leszáguld a fekete pályáról míg én az alig hosszabb kék pálya végére érek. De Máté már csak ilyen, született tehetsége van általában mindenhez. Magamat ilyenkor azzal nyugtatom, hogy a feleségválasztásban is nyilván felhasználta ezt az ősi tehetségét, úgyhogy nincs mitől félnem =) ..és ilyenkor megnyugszom. XD
Szóval a síelés mint szenvedély.
Az olyan dolog, amikor egy átsíelt hegylánc és nap után az ember elalváskor tovább síel, és mosolyogva alszik el. És álmában látja a csodálatos hegyeket... és a szikrázó napsütésben csillámló hóóriásokat és a felvonók után kúszó romantikus árnyékokat a havon... meg a sok kipirult és a mozgástól, friss levegőtől felszabadult embert... a vicces hóba fúródásokat, és Mátét ahogy óriás lábaival elszáguld mellettem....
Az olyan dolog, amikor egy átsíelt hegylánc és nap után az ember elalváskor tovább síel, és mosolyogva alszik el. És álmában látja a csodálatos hegyeket... és a szikrázó napsütésben csillámló hóóriásokat és a felvonók után kúszó romantikus árnyékokat a havon... meg a sok kipirult és a mozgástól, friss levegőtől felszabadult embert... a vicces hóba fúródásokat, és Mátét ahogy óriás lábaival elszáguld mellettem....
És most kicsit Noelről.
Eddig ha "kimenőn" voltam, az többnyire egy-egy fél napos távollétet jelentett. Hogy a síelős napokon ő "otthon" várt minket, így végülis egy szűk hetet külön töltöttünk, azzal kapcsolatban egész széles skálán mozogtak az érzéseim. Először is: szuper volt.
Bármennyire is imádom, néha nagyon jól tud esni néhány óra nélküle úgy, hogy tudom jó helyen van. Mivel "Katával és Kajesszal" nagyon jó barátságban vannak, ettől a részétől nem kellett tartanom. A nap közepe felé aztán rendszerint elkezdett hiányozni a csacsogása, valamiről mindig eszembe jutott... (tudjátok, egy idő után a hóbuckák elkezdtek Noel-alakot ölteni) XD Az autóban ülve pedig sokszor automatikusan hátrafordultam, hogy alszik-e, amiért ilyen csendben van. Aztán a nap vége felé már őrülten hiányzott, alig vártam, hogy betoppanjunk, és a nyakunkba ugorjon.
Annyira jó szeretni őt.
Eddig ha "kimenőn" voltam, az többnyire egy-egy fél napos távollétet jelentett. Hogy a síelős napokon ő "otthon" várt minket, így végülis egy szűk hetet külön töltöttünk, azzal kapcsolatban egész széles skálán mozogtak az érzéseim. Először is: szuper volt.
Bármennyire is imádom, néha nagyon jól tud esni néhány óra nélküle úgy, hogy tudom jó helyen van. Mivel "Katával és Kajesszal" nagyon jó barátságban vannak, ettől a részétől nem kellett tartanom. A nap közepe felé aztán rendszerint elkezdett hiányozni a csacsogása, valamiről mindig eszembe jutott... (tudjátok, egy idő után a hóbuckák elkezdtek Noel-alakot ölteni) XD Az autóban ülve pedig sokszor automatikusan hátrafordultam, hogy alszik-e, amiért ilyen csendben van. Aztán a nap vége felé már őrülten hiányzott, alig vártam, hogy betoppanjunk, és a nyakunkba ugorjon.
Annyira jó szeretni őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése