2011. február 18., péntek

Makancs világ...

Noel új szokást vett fel: veszekszik. Ami az ő kedves babahangjával persze nagyon viccesen hangzik. Különböző szerepjátékokat talál ki, amikor cseppet sem kíméli a résztvevőket, legyen az elképzelt vagy jelenlévő.
***
Noel csendben játszik egy pörgetős játékkal. Egyedül. (Az illusztráció megtévesztő: nem búgócsiga a (szóban)forgó játék, hanem egy jópofa kindertojásos pörgő).
- Derci, ez pörgönc. figyelj Derci. Nem tiéd, Uzsi babáé. Derci, ne legyél makancs, add vissza!
 ***
De olykor a plüss állataival is cudarul bánik:
Maci teee!!! (dobálni kezdi a macit) Maci, ne arra menj, hallod? Erre-erre! Makancs vagy! Ide gyere! Azonnal!
***
Altatáskor:
- Anya, bújjunk el! 
én: Noel, alvásidő van, nem bújócskázunk.
Noel a fejére teszi a párnát, és morog:
- ghmrrmr... anya te makancs! menjél ki!


2011. február 15., kedd

tíz...

Hihetetlen, hogy már 10 éve együtt. 
Még mindig emlékszem milyen illata volt a kabátjának, és hogy mennyire fáztunk ott a Margitszigeten. És hogy a legelső randevún kapott ajándékról (egy ölelkező sünpár) Ő azt hitte. hogy az egy szexelő sünpár. 
Igaz, ezt csak évekkel később mondta meg.
És arra is emlékszem, hogy aztán a Művész moziból a film vége előtt negyed órával leléptünk, hogy elérjük a vonatot. Persze nem értük el. És a következőt se, pedig ott voltunk az állomáson. Így hazastoppoltunk, és a világ legfurább emberei vettek fel minket. 
Már akkor sejthető volt, hogy nem lesz unalmas a kettőnk kapcsolata.
Ahogy teltek az évek, valahogy teljesen magától értetődő volt, hogy együtt csináljuk. Ami egészen hihetetlen volt számomra is, hogy nem voltak surlódási felületek, se fel-felcsapó viszályok. Fogalmam sem volt róla, hogy így is lehet szeretni, és őrülten hálás vagyok érte a sorsomnak.
Sokan kérdezgették, hogy nem unalmas-e leragadni az első nagy szerelemnél. És persze értem miről beszélnek, de mindig mosolyognom kell, ha erre a kérdésre gondolok.
Mert nem...cseppet sem unalmas.
Soha, de soha nem cserélném el, ezernyi izgalmas kalandra se ezt a szerelmet és szeretetet, amit iránta érzek. Töretlenül...már 10 éve.


2011. február 11., péntek

Varázsszavak

Néhány héttel ezelőtt arra az elhatározásra jutottam, hogy megtanítok néhány varázsszót a csemeténknek. Hátha még hasznát veszi az életben. 
Korábban, ha egy kérdésre igennel felelt, akkor annyit mondott, "jó", valamiért ezt szokta meg. Mivel azonban az ő babanyelvén ez inkább ahhoz hasonlított: "ja", a lelkes rokonok és barátok elkezdték kijavítgatni.
Nekem tulajdonképpen semmi problémám nem volt az egésszel, tényleg édesen mondta, hogy "jaa".
Mivel Noel a sört is nagyon kedveli*  már kutakodni kezdtek a családfánkban megbúvó sváb gyökerek után. (persze szigorúan a szó elsődleges értelmében). =) Lényeg ami lényeg: 3 szóval próbáltam bevezetni Noelt az udvariasság világába, ezek:
- igen
- kérem
- köszönöm

Noel: anya, kell inni.
én: Noel, nem kell, hanem kérek.
Noel: kérek, anya, kérek.

én: narancslét kérsz, Noel?
Noel: jaaa
én: Noel, nem ja, hanem?
Noel: iggen

picit később
én: Noel, szeretnél joghurtot vagy müzlit?
Noel: iggen
én: na de mit, joghurtot vagy müzlit?
Noel: kérek, anya kérek.
én: Noel, jó-jó, de joghurtot vagy müzlit?
Noel: jaa. 
én: Noel??!
Noel: IGGEN

***

*neeem, csak alkoholmenteset iszik.  Többnyire. Na jó, csak viccelek. Két éves korára már leszokott az alkoholról.

2011. február 8., kedd

Tapsvihar a wc-ben

Szám szerint kettő.
Az első Noelt illeti, aki már negyedjére pisilt ma a wc-be!!! Azért nem kiabálom el, a szobatisztaság valószínűleg  még odébb van, de nagyon-nagyon büszke vagyok rá. 
Bevallom nem túl sokat foglalkoztam eddig a szobatisztaság kérdéssel. Valahogy úgy voltam vele, hogy Noel majd jelzi, ha elkezdi érdekelni a téma, és készen áll  rá, addig meg nem akarom ezzel nyüstölni. De az, hogy szól, hogy kell pisilni, majd belepisil, mutat némi érdeklődést. Azt hiszem =)
No, de térjünk át a második tapsviharra. Elöljáróban annyit, hogy mióta Noel megszületett, a wc - az amúgy abszolút intimszféra - némi átalakuláson ment keresztül privát minősítése tekintetében.
Amikor egészen pici baba volt, akkor azért nyitogattam ki egy pisilés alatt 10x az ajtót, hogy biztos nem sír-e (mert hogy a bent zúgó ventilátortól nem hallanám - gondoltam én). Aztán elkezdett kúszni-mászni, gyakorlatilag folyamatosan a nyomomban volt, így ha meglátta, hogy beosonok e csöndes zugba, előbb kúszva majd mászva, de már kezdetektől hihetetlen gyorsasággal ott termett. A közöttünk emelkedő zárt ajtó pedig mindig is valamiféle börtönképzetet ébreszthetett benne, így kizárt volt, hogy kizárjam. Szóval értitek. Őrt állt a nyitott ajtó előtt míg végeztem.
Ez volt a romantikus együtt-pisilések időszaka.

Aztán a szeparációs szorongás hamar oldódni kezdett, így csak némi taktikázásra volt szükségem, hogy egyedül tölthessem azokat a bizonyos pillanatokat. Mára nem különösebben foglalkozik azzal, ha eltűnök egy kis időre. De olykor azért még megjelenik - egészen váratlan pillanatban* - de legtöbbször csak bepillant, hogy megvagyok-e, biztos ne tekerjen-e nekem wc-papírt**, majd amikor kedvesen visszautasítom, még rámkacsint egy üres wc-papír guriga mögül, és sietve odébb áll.
A minap a motorján jelent meg az ajtóban. 
Igen, nagyon meglepődtem. Mert gyerek ide-gyerek oda, azért meglepő, ha az emberre rányitják a wc-ajtót. Noel azonban csak ennyit mondott a csobogás hallatán:
"Amaa!! Sikrüüüült! De ügyes vaaaagy! - Majd tapsolt néhányat és kigurult.

XD 

*bár fura lenne, ha lenne nem váratlan pillanat az ilyen jellegű találkozásokkor
**ami mellesleg az egyik legcsodálotosabb találmány a világon Noel szerint.

2011. február 3., csütörtök

Beszélgetünk

Noel imád a konyhában, a fürdőszobában, de igazából a lakás összes pontján tevékenykedni. Főz, mos, takarít, régi jó szokásához híven. Mivel a búza-busz dilemmával még mindig nem sikerült 100%-ban megküzdenünk, gondoltam segíthetne magot csíráztatni. Persze a hívás után lelkesen meg is jelent (kb. 5 másodperc múlva) egy székkel, amire azon lendületében fel is pattant. Mivel ő készíti a kávémat is (jó sorom van, mi??) =), az, hogy tegyen két kanálnyi csírát a tálba, semmi gondot nem okozott. Jól meg is öntözte, majd kitettük az ablakba. 
Noel: nyami-nyami  (majd pici ujjaival elkezdi kihalászni a magokat, hogy megegye.
én: Noel, de a mag nem finom, meg kell várni, míg kibújik a csíra. Várunk egy napot, és aztán átöntjük a másik edénybe, majd  még néhány napot és blabla..
Noel néz kifelé az ablakon, néz erre, néz arra,  majd némi várakozás után így szól: anya, hol van nap? 
...hát,  nem egy türelmes fajta =)