a vacsora.
Merthogy főztem, mert olyat is tudok. LEGALÁBBIS EDDIG AZT HITTEM.
És azt is gondoltam, hogy Noel azért rossz evő, mert:
- nincs ideje enni
- túlságosan intenzív impulzusok érik a többi érzékszervét
- vagy mittomén, csak nem szeret enni és kész.
De az, hogy AZÉRT nem szeret enni, mert nem szereti a főztömet, az eddig meg sem fordult a fejemben.
És aztán elgondolkodtam: valójában nekem is sok évembe telt, mire megszerettem a saját katyvalékaimat, korábban meg se kóstoltam. Merthogy az úgyse olyan. Úgyhogy mit várok tőle, amikor csak másfél múlt?
Talán 4-5 éves korára megszokja...
Vagy?
Na jó, igazából az otthon, család, gyerekek témakörbe nekem az is beletartozik, hogy anyuci süt-főz. És hogy anyuci igazi konyhatündér. Szoktam főzni, olykor sütni is, és Noel mindig lelkesen dörömböl az erkélyen, ha kiteszem a sütit hűlni.
Valahogy mégsem lelkesít annyira a téma. Talán azért, mert sokszor próbálok neki igazán ízletes ebédet főzni, de gyakran meg se kóstolja. És az nagyon kiábrándító tud lenni. De most rájöttem, hogy ezen csak úgy lehet segíteni, ha az ember küzd: nem akarok olyan anya lenni, aki cukrászdába viszi a kisfiát, ha az a kedvenc sütijét kéri. És nem is a nővéreimhez.*
Szóval rá kell gyúrnom. A gyúrásra. Csak most kánikula van, ezért még egy kicsit várok...
Az olyan jó, ha valaki finomakat tud sütni-főzni. Jó, nem mondom van néhány dolog, amit finoman csinálok, de többet szeretnék. És fogok is. Negyed év múlva majd jelentést teszek, mit haladtam az ügy érdekében. Most egyelőre dinnyét eszünk süti helyett, mert kánikula van. Meg mert az milyenegésségesmá.
*óó,pedig az a túrótorta, meg az a képviselőfánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése