Hát elment...
Ha keresgélek a legszebb emlékeim között, amik hozzá fűződnek, akkor legelőször a tó jut eszembe, ahol közös nyaralónk volt. Horgászstégnek indult, amit az évek során csinos kis házikókká alakultak. Nagyon sok időt töltöttünk ott, gyerekkorom talán legmeghatározóbb élményeinek helyszíne. Eszembe jutnak azok a hajnalok, amikor még a pára nem szállt fel a vízről, és hihetetlenül friss volt a levegő. Merthogy gyakran náluk talált a hajnal (valamilyen rejtélyes oknál fogva azt gondoltam, hogy a mi házunkkal szemben náluk nincsenek olyan nagy pókok. :)) Sokszor láttam ahogy kint ült merengve...
Eszembe jut a zöld fotel, ott a tévé előtt. Valahogy mindig a Csip-csup csodákra, vagy a Niels Horgelson-ra értem hozzájuk.
A nővérem remekül megfogalmazta: nem volt bájolgó, negédes típus, de mégis arany szíve volt. Aki nem a felszínen, hanem legbelül szeretett.
Ő volt a keresztapám.
Hiányozni fog.
Oooh, ha ez az a to, ahol egyszer voltunk, hat az egy fantasztikus hely. Csak egyszer voltunk ott egyutt, de azota is sokszor eszembe jut.
VálaszTörlésigen, az! Ahol eltűntél a repcésben, majd fél óra múlva kijöttél az erdőből :D Olyan jó, hogy mégis haza tudsz jönni aug.-ban! Elmehetnénk majd újra, és még sokfelé! Majd írok bővebben, csak most rám szakadt egy csomó munka...
VálaszTörlés