Így alszunk mi

Most arról fogok írni, hogyan mennek a dolgok mifelénk alvás téren.

Mielőtt Noel megszületett, azt gondoltam, hogy annyira helyes kiságya van, biztosan szeretni fogja. Tulajdonképpen szereti is, hiszen izgalmas belemászni*, ott van a maci, meg a bébiőr, a csacsikról nem is beszélve. Ha alvásra kerül a sor, azonban KIZÁRT, hogy csak úgy szépen lefeküdjön, és elaludjon. Még a kiságy környékét is messze elkerüli. Inkább valami társas összejövetelnek tekinti az alvást. Anyához bújik, és hangosan kiabál, hogy Apa!Apa!, ha észreveszi, hogy Máté épp szökni próbál.

Idővel aztán persze elalszik, és ekkor következik a manőver.

Lépésekben:

- anya reménykedik, hogy gyermeke a bal oldalára fordulva aludt el. Ha jobbra fordul, netalántán hanyatt fekszik, reménytelen a kiságyba helyezés, ugyanis csak két másodpercig tart, amíg NEM kel fel, ha ezt akár egy századmásodperccel is túllépem... na hagyjuk...

- sikertelen behelyezés esetén a fent említett gyermek felkel: felugrik! az ágyban, és az altatási folyamat előlről kezdődik...

Egy idő után azonban eljutunk oda, hogy elalszik. A kiságyában alszik egészen hajnalig, (jó, túlzok, kb. 2-ig). Ez után valamilyen rejtélyes úton-módon Noel a nagyágyba fészkeli magát. Innen már egyenes út vezet a  Ezt  H-formáció felvételéhez. Vagyis: 

- gyermek középen, keresztbe fekve alszik

- egyik szülő az egyik oldalon, másik a másikon.

A szülőknek fejenként 20 cm széles hely jut, így a (feleslegesnek tűnő) különböző testrészeket ágyról lelógatva illetve az éjjeliszekrényen javasolt pihentetni.

Reggelente olyan is előfordult már, hogy egy gyerek volt a fejemen...

Hogy miért nem érnek a szemem alatti táskák a térdemig? 

a válasz egy csodálatos természeti lelemény: KÁVÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ

...ami ezáltal családunk tiszteletbeli tagja lett.

*van két kivehető rácseleme, így be- és ki is tud mászni.