
Szóval igen, a rendmániámról akartam írni.
Mert nekem ilyen is van.
Igazi kihívás egy 15 hónapos 29 napossal együttélve hódolni ennek a... hát nevezzük titkolandó hobbinak. Ugyanis: habár a fent említett 15 hónapos 29 napos leszokott arról, hogy naponta 5-10x kidobálja az alsó 3 könyvespolcon található könyveket (ami barátok közt szólva is napi legalább 500 db könyv visszapakolását eredményezte), nem átallott átszokni a legószétszórásra, a ruhakidobálásra,és minden egyéb mozdítható bútor illetve tereptárgy mozgatására. Tehát reggelente röpke 10 perc alatt csatatérré alakul a lakás.
Ugyan én sem vagyok rest, eddig lépést is tartottam vele, de időközben némi előnyre tett szert. Megtanult FUTNI. Nem kocogni, vagy gyorsan lépdelni, hanem rohanni. Annyira gyorsan, hogy kezdem elveszíteni a kezdeti előnyömet. Ha például valami olyasmi kerül a kezébe, amivel nem szabad játszania, sikongatva elrohan vele, és míg szalad magával ránt ezt-azt, így hiába érem utol, már előnyben van!!!
Ami mind semmi, de oda a család, otthon-sarok nyugalma is: Noel a facicát** jobbnak látta megfürdetni a felmosóvízben. Titkon.
Így került a szegény facica a budapesti csatornahálózat nem túl chi-barát világába.
*ok, kinek milyen, de valami csúnyával lehet csak helyettesíteni
** illik tudni: a facica a feng shui-s elefánt legjobb barátja
hajjaj... és a butortologatas hogy megy? vagy kozben azt vegul feladta?
VálaszTörlésha az íróasztal fiókokra gondolsz, akkor igen! Van, hogy egészen elbarikádozza magát velük :D
VálaszTörlés