Noel, a teknőcorvos

Noel nagyon ügyel az egészségére. Például tegnap is előnyben részesítette a narancsot a sütivel!! szemben.* Ma pedig lázat mér, csak úgy elővigyázatosságból. Pár napja kicsit lebetegedtünk, így került elő a fülhőmérő, Noel nagy örömére. Szerencsére senki nem volt lázas**, de Noel úgy látszik nem hisz a szemének. Újra és újra megméri a lázát. Mindenkinek. Saját magának, 

a teknősbékának és nekem is. (Máté csak azért úszta meg eddig, mert a dolgozás szenvedélyének hódol. Pedig felvetettem (tegnap is), hogy jelentsen beteget. Felelősségről meg sok munkáról beszél, amikor itthon ilyen jó muri van). Szóval ott tartottam, hogy Noel lázat mér. Ha túl hamar csipog a kütyü, rosszallóan felmordul és rázza a fejét.

Pár hónapja megbeszéltük Mátéval (ok, én mondtam, ő meg elnézően mosolygott), hogy a gyereknek bizony orvosnak kell lennie... mert én mindig az akartam lenni, és biztos nagyon jó orvos lesz belőle.*** és láss csodát: máris kezdi a praktizálást.

*el is gondolkodtam azon, hogy valóban az én gyerekem-e!

**vagy mindenki hipochonder

***ezt olvasva egy pszichológus biztos előírna pár havi terápiát, de szerencsére nem gondolom komolyan. Annyira. Például kutatóorvos is lehetne...