...a második felvonás... aminek voltak előzményei. Ugye.
Azt hiszem be kell szereznem néhány falipolcot virágtartó gyanánt. Úgy ötvenet. És el kell búcsúznom a (néhány) megmaradt törékeny dísztárgyamtól (hiába is teszem magasra, egyszer úgyis a gyerek kezében landol. Valahogy.) Aztán fel kell hozni az etetőszéket, hogy újra üdvözölhessük a nagy pofáraesések korszakát. Mert hogy kifelé görbülő lábaival ez a szék egy átok. De mi így neveljük a gyerekeinket az életre. Magunkat meg a néma káromkodásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése