Noel

Bevallom, volt bennem némi félsz, hogy milyenek lesznek az első napok így "nagycsaládosan". Hogy tudunk berendezkedni az új közös életünkbe négyesben, milyenek lesznek az éjszakáink stb. 

Először is: Noel hihetetlenül édesen és jól kezelte/kezeli az új helyzetet.

A legelső nap azért megcsillant valami kétségbeesés-féle a szemében, amikor összeállt a kép a fejében.

Hogy itt most eggyel többen lettünk. 

De azóta nagyon figyelmesen és szeretnivalóan viselkedik Nadinnal. Nem mondom, hogy mindig könnyű a kétgyerekes anyukák és a nagytestvérek élete, de nem is gondoltam soha, hogy az lenne.

Még a terhesség elején fel akartak vértezni mindenféle könyvekkel és irányelvekkel a testvérféltékenységgel kapcsolatban, mert hogy "húúú, az aztán nehéz helyzet lesz". És nem mondom, tényleg nem egyszerű, de két kulcsa van a dolognak tapasztalataim szerint: türelem és türelem. 

Alapvetően szerintem pozitív eseményként élik meg a "nagyok" egy kisebb csalágtag érkezését. Noel is sokszor odaszalad a bölcsőhöz, hogy megsimogassa a kistestvért, és megfogni is szereti őt. Persze ha sír, akkor legtöbbször menekül. Amit őszintén szólva meg is értek, mivel amilyen pici ez a lányka, olyan erős a hangja. =)

 Mindjárt a második itthoni napon történt, hogy Nadin ébredezett (nyöszörgött), és Noel előbb ért oda hozzá az ágyikóhoz, így hallgatózni kezdtem. Simogatta, és nyugtatta a kicsit..

"Naaaaa....nem kell sírni, naaaaa hát itt vagyok...."

 Több se kellett és

... szívem az anyai szeretettel, a szemeim meg a könnyektől már túl is csordultak...

 

Így egy hónap távlatában is elmondhatom, hogy Noel nagyon ragaszkodik a kishúgához, és jártában-keltében sokszor odaszalad hozzá, megsimogatja (a fülét szereti a legjobban simogatni, mert aaaaaannyira puha). Beszélgetni is szokott Nadinnal. Persze.

És hát 3 éves energikus temperamentumával mindent kommentál: "anya, a Nadin még nem ehet répát, mert nincs fogacskája, igaz? Van fogacskája? (ezt kb. minden étkezésnél, minden étellel eljátszuk :D)

Mivel a születés előtt próbáltam felkészíteni, hogy majd nagyon kell vigyázni a kistestvérre, mert nagyon pici lesz, úgy látszik megszívlelte a jótanácsot, mert többször is kérdezte már:

- Anya, a Nadint még ugye nem lehet bántani?

=) hát...még nem.