Vannak váratlan dolgok, amelyekre - azok természeténél fogva - nem számítunk. És persze vannak még váratlanabbak. De olyanok is vannak, amikre legyintünk, és azt mondanánk, hogy ilyen úgyse fordul elő. Velünk legalábbis.
Node ne szaladjunk annyira előre.
Korábban talán már írtam arról, hogy Noel alapvetően jó alvó. Pici baba korában is az volt. Rendszerint. De persze olykor neki is vannak nyugtalan éjszakái, amikor sokszor felébred, és csak forgolódik. Ilyenkor mellette töltöm az éjszaka legnagyobb részét.
Így történt ez tegnap este is.
Noel a 168. ébredés után épp innivalót kért. A pohár gondosan oda volt készítve az ágy mellé, így nem kellett kimennem. Csak oldalra fordultam, és megragadtam a poharat. Ott akadhatott meg a folyamat, hogy Noel közben elaludt. Vagyis akkor, amikor mondtam neki, hogy üljön fel, hogy tudjon inni, ő félreérthette, és visszaaludt. Mivel két szólítgatás közben engem is elnyomott az álom, hajnalban arra ébredtem, hogy nyakon öntöttem magam 3 dl narancslével.
De nemám immel-ámmal...
Az utolsó cseppig a nyakamba zúdult az egész.
Az utolsó cseppig a nyakamba zúdult az egész.
De szerencsére gondos anya vagyok, a gyerek nem kapott belőle* Csak nem értette mit csinálok, és hogy miért szaladok ki a szobából...
*na jó, a kisebb csemetének jutott némi adrenalin. Némi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése