Már többször említettem, hogy szeretünk rögtönözni. És hogy sok-sok "komoly" döntésünk született már felrepült gondolatszikra nyomán, helyben-melegében. A részletek embere ilyenkor összevonja a szemöldökét, és furán, rosszallóan néz. Részben talán érthető is..
Igen, van némi kamikáze hangulata az ilyen döntéseknek, de lévén tapasztaltabb öreg rókáknak (vagy rókafiknak? =) számítunk így együtt Mátéval, hamar tudunk mérlegelni. És ha valami nem igazán a mi kenyerünk, az az apró részletekbe merülés.
Így jött egy kósza gondolat nyomán vasárnap délután, hogy másnap hajnalban induljunk el kirándulni, Ausztriába. A csodás hegyek közé...
Külföldön mindig lényegesen nagyobb választékban találunk jó áron, szép szállásokat, az utazással kapcsolatos költségeket pedig nem nekünk kell állni. Így adódik, hogy adódjon alkalom
Szóval hétfő hajnalban elindultunk Ausztriába, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű őszi napfényben fürdőző Alpokat.
Meseszép volt.
Hallstattban talán már jártatok. Ha nem, hát nem érdemes kihagyni! Amolyan felejthetetlen hangulatú kisvárosok közé tartozik, ott a sajátjáról elnevezett tó partján. Az autókkal kint, az elővárosban le kell parkolni, ami nem csoda, hiszen még klasszikus utcák sincsenek a házak között, az autóút pedig csak néhány helyi szálloda parkolójáig vezet. No, de kicsit sem kár érte, autóból nem lehet olyan jól érezni a tó illatával keveredő friss hegyi levegőt.
Gyönyörű őszi nap volt, Noel az utazástól kicsit kómásan szinte végig Máté nyakában ült. És félpercenként fagyit kért, amit furcsa módon nem találtunk. Persze utószezon, meg minden, de azért elég furcsa... Igazából itt a sétáé volt a főszerep, a múzeumlátogatás nem tartozik a majdnem háromévesek kedvenc időtöltései közé. A helység másik nevezetessége az az aprócska temető volt, ahonnan minden 15 évben exhumálják a halottakat, és megtisztított koponyáiat egy kápolnában gyűjtik össze, feliratokkal és egyéb motívumokkal ellátva. No, ezt a látogatást meglehetősen bizarr családi programnak tartottuk volna, így koponyák helyett inkább hattyúkat, hajókat és kacsákat nézegettünk. =)
Szállást Schladmingban vettünk ki, egy nagyon szép és hangulatos hotelt találtunk "Ferienanlage Vital", teniszpályákkal, szép kilátással, a kert mellett zúgó hegyi patakkal. Olyannal, aminek csak a hangja is elég ahhoz, hogy egyszerre nyugtassa meg és töltse fel energiával az embert.
Noel imádta a helyet, A gokartokat, a teniszpályákat, a függőágyat és persze a gördeszkát. Mi meg őt imádtuk, és a finom esti vacsora kivételével nagyon örültünk, hogy velünk volt. A helyi étterem kecsegtetett néhány ínyenc ajánlattal vegetáriánusoknak is, de a tökmaglevesen kívül a többi fogást a szálláson kellett elfogyasztanunk, mert Noel kicsit kicsit sem bizonyult együttműködőnek. Értsd: rohangálni akart, és sikongatni. Persze nem csoda, hiszen egész nap kómásan az autóban ült, vagy Máté nyakában, így nem volt meg a szükséges kilométerszám. De mint mindig, a rögtönzés itt is segített, a szobához tartozó kis konyhasarokban is nagyon finom volt a vacsora.
Ezt leszámítva Noel édesbogár volt, és még a dachstein-i jégbarlang túrát is jól viselte, annak ellenére, hogy talán kicsit nagyobb gyerekeknek való egy túra a jéghideg és sötét barlangba. Szerencsére egy beszökött mókus megmentése lekötötte a figyelmét, így ott sem volt semmi gond. Gyönyörű kilátás nyílt a hegy tetejéről, a felvonózást imádta Noel. Azóta is a kabinról beszél, és arról, hogy fentről milyen pici minden...
Összegezve: egy igazi üdítő őszi kirándulás volt a csodás, nem-hófödte-Alpokba!
