utazósdi

Még arról sem számoltam be, hogy pár hete kirándultunk egyet Plitvicén, aztán lementünk Pag szigetére. 

Plitvicéről már korábban is írtam, és habár tartottam kicsit attól milyen lesz túrázni a keskeny vízparti ösvényeken a kétévesekkel, igazán nem kellett volna, mert remekül viselkedtek. OK, a kézfogás néha nem volt olyan kölcsönös, de annyira imádnivalóak voltak ahogy MINDENNEK örülnek!

Noel azóta folyton kérdezgeti: "mikor megyünk utazáásra?" Pedig nem panaszkodhat, Mátét azóta Lengyelországba is elkísértük.

Szóval Noel már egész rutinos utazó: hogy ha túl hosszan és sokat kell ülnie, akkor kitalál mindenféle kedves játékot: pl. előredobál dolgokat, és kacarászik a reakciónkon. Ha pedig nagyon unja a banánt, akkor szélvédő-hasító sikításba kezd, amit szintén hangos kacagással nyugtáz. Ekkor szoktunk szünetet tartani :D de csak mert félünk, nehogy félre rántsák a kormányt a szemből érkezők.

Visszatérve Plitvicére: Noelban az utazás alatt látszatra eluralkodott a családi "workoholic"-szellem, mert ha például letért az ösvényről, akkor azzal indokolta, hogy ő dolgozni megy. Szóval neki meglehetősen munkásra sikeredett a hétvége :D Ami mellesleg egybevág Máté terveivel, aki arra számít, hogy Noel 7 éves korára már el fog tartani minket. Úgyhogy valószínű csak a szülői elvárásoknak szeretne eleget tenni. XD

Amúgy Plitvice még ugyanolyan csodálatos, mint amilyen volt. Nem tudok más jelzőt találni, ami jobban leírná, mint az, hogy lenyűgöző. Gyönyörű tavai, pompás vízesései mellett tényleg nem lehet nem jól érezni magunkat. Azon gondolkodtam, hogy a gyerekek pluszba mindent mintha szivárványba burkolnának...Már alig várom, hogy benevezhessünk Noellal a 8 órás túrára is...