Telekjelentés

Rájöttem, hogy a spontán döntésekből születnek a legremekebb dolgok. Meg kell hagyni, Mátéval mindig mindent igen hamar el szoktunk tudni dönteni, ismerve a kondíciókat, egymást és a lehetőségeinket. Nem mondom, van ennek a tulajdonságnak egy olyan ismérve is, amit "vakrepülésnek" lehetne nevezni, mert nyilván a néhány perces-órás-napos mérlegelés nem helyettesíti azt, amikor valaki fél éven át beleássa magát a részletekbe egy komolyabb döntés meghozatala előtt.

De azt figyeltem meg, hogy minél többet rágódik az ember egy-egy lépés előtt, annál nehezebb lesz meglépni. Mert az ördög tényleg a részletekben van. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy sor elhamarkodott rossz döntést kell hozni, kikerülve a nemkívánatos morfondírozást. Hanem csak arról, hogy minél gyorsabban összegyűjteni a szükséges infókat és érveket egy-egy döntés előtt, és még a lelkesedés hevében dönteni. Tényleg be szokott válni.

Szóval telekjelentés: túl vagyok életem első tapétázásán, festésén. Tök jó buli mindkettő. Persze kell egy jó csapat hozzá, de abból sem volt hiány ; ). Így ha minden igaz, Máté születésnapját nagy telek-avató bulival egybekötve fogjuk megünnepelni. Egyelőre még csak kevés kép van, majd hétvégén tényleg csinálok már többet. A lelkes családnak köszönhetően az ablakokat is felújítottuk, a konyhabútort sem kellett kidobni, a veteményeskertben pedig már kikandikáltak az első hajtások.

Ez az egész annyira kedves-romantikus, és tényleg valami olyasmi, aminek nagyon lehet örülni. Szerintem már az összes barkácsáruházban ismernek "a csaj, aki időről-időre megjelenik, hülyeségeket kérdez, kóvályog egy órán át, majd vesz 30 csomag virágmagot".