Kertelüüüünk!!!!!!

Tudom, ebben a hónapban sem nyerem el a hónap blogírója címet, habár tényleg szerettem volna többet írni, hiszen mindig lenne miről. Csak hát hiába lobbizom a 36 órás napokért, még mindig csak 24-ből állnak.

Az elmúlt napokban azonban egészen izgalmas dolgok történtek.

A hosszú hétvége nagyon jól sikerült, sokat voltunk a szüleimnél, kirándultunk, szórakoztunk, moziztunk... 

....és vettünk egy telket.

No, de haladjunk sorrendben.

Habár nagyon szeretek itt élni ebben a kedves lakásban, azért olykor nagyon jó pár napot otthon tölteni a szüleimnél. Ott volt a család apraja nagyja, mindig is szerettem ezt a nyüzsgést. Ha jobban bírnám a tempót, azt hiszem  három-négy gyereket is szeretnék. Imádom az olaszos hangzavart, az újra és újra ismételt családi mítoszokat és  vicceket, de igazából az egésznek a hangulata az, ami annyira szeretnivaló és ami miatt gyakran haza vágyom. Persze ez nem jelenti azt, hogy szeretnék hazaköltözni, hogy valamiféle "nagy boldog családot" alkossunk (habár szoktunk ezzel viccelődni)... az úgy biztos nem működne =)

Aztán ellátogattunk "a tóhoz", amiről már többször is írtam ebben a blogban, és ami az egyik legvarázslatosabb helynek bizonyult az életemben.

Noel is nagyon felszabadult volt a friss tavaszias időben (meglepő, mi?), egy darab bottal is képes volt órákon át játszani.
A felszínre törő gyerekkori élmények, és az, hogy láttam a kisfiamat ott játszani, ahol én is annyit játszottam, és ahová annyi remek élmény fűz - egészen meghatott. Azért nem könnyekig, hanem csak amolyan érzelgős állapotba kerültem. Ez és talán a levelek alatt lapuló bimbózó tavasz vezethetett ahhoz a furcsa beszélgetéshez Mátéval, ahonnan már csak egy aprócska lépés választott el minket attól az elhatározástól, hogy vegyünk egy darabka földet, amit kertnek - a mi kertünknek -  hívhatunk, és ahová szívesen eljárunk.

Tulajdonképpen egy pici nyaralóról van szó a Dunánál, nagyobb telekkel, ami őrzi az én drága keresztszüleim szorgos keze munkáját. Majd fényképek is lesznek, egyelőre még a berendezkedős-gazolós-ásós fázisban vagyunk (látnátok a kezeimet!!!)

Egyszóval: szerelem van!  (jó, ez két szó)

Mivel kertes házban nőttem fel, és világ életemben természet-párti voltam, a kert hiánya bevallom mindig kicsit kényes pontja volt az életemnek. Amikor üde egyetemistaként egy panelházba költöztünk Mátéval, hónapokon át gyakran valami furcsa letargikus hangulat uralkodott el rajtam, ami azonnal elmúlt, amikor átköltöztünk a falatnyi kertes ám jóval szerényebb és kisebb Kun utcai albérletbe.

Most igazán szép környéken lakunk, ez a társasház is a csendesebb fajtából való, jó hangszigeteléssel (az alattunk lévő bácsi épp tegnap jegyezte meg, hogy milyen csöndesek vagyunk. Mire én: tényleg? Mire ő: tessék?)

Nem kell sokat sétálnunk ahhoz, hogy kijussunk az erdőbe, és annak is megvan a maga szépsége, hogy 20 perc autóval a belváros. Mindezt persze nagyon is értékelem, de attól még hiányzik a kert.. Ezt a hiányérzetet próbálja pótolni a lakásba zsúfolt 70 feletti darabszámú növény is.
Milyen jó lesz kiültetni a szobarózsáimat a kertbe!

De ami a legfontosabb érv volt a döntés meghozatalánál az talán Noel volt (ráfogtam az egészet). Mivel napközben dolgozom,  így az 1 órás sétáktól eltekintve nincs igazán időm, hogy Noelt játszótérre vagy máshová vigyem. Hogy igényelné, az egyértelmű. Persze mondhatnátok, hogy sokan nevelnek gyereket társasházban, vagy belvárosi panelban. Nyilván. Én csak arra gondolok, hogy egészen más élményeket szerez egy gyerek, aki nem hétvégi kuriózumként találkozik a természettel, hanem van egy kert ahová - barátnőm szófordulatával élve- "ki lehet őt csapni". 

Szóval a terv a következő: berendezni a kis nyári lakot úgy, hogy a jó idő beálltával akár huzamosabb időt is kint lehessen tölteni: onnan is tudok dolgozni, így ez a része is működőképes. Mivel 1 órányira van a fővárostól, Máté is meg tudja oldani a bejárást. És ha Noel gilisztákra vadászik napközben, nem pedig szekrényekből pakolászik ki, akkor talán több időm marad minden másra, amire most kevés.
Így hát kalandra fel! Hétvégén ha minden igaz, elkészül életem első veteményes kertje. Lesz benne borsó...borsó...borsó...répa, hagyma, karalábé, paradicsom, saláta... ja és borsó.

<3  <3 <3