...mint mindig.
Ezúttal a nagytakarításban, amiről ugye azt mondtam, hogy sose csinálom, mert hogy hülyeség. Mert akkor kell takarítani, amikor valami rendetlen vagy koszos. Vagy valami ilyesmit mondtam/gondoltam. És akkor jól egyetértettem magammal.
Aztán valahogy elkezdődött, és magával ragadott az érzés, hogy mindent a legapróbb részletekig kitörlök, kimosok, rendbe teszek. Ja és, nem, ez nem fészekrakó láz, még mielőtt meggyanúsítanátok :))) csupán szimpla perverzió. Mert az annyira jó, ha jó hangulata van egy lakásnak...
Noel természetesen lelkes támogatója a nagytakarításnak. Mert felfordulás van. És a felfordulás az jó.
Naphosszat ismételgeti, hogy "baba segít anyának", és valóban: segít behordani növényeket a fürdőkádba, együtt mossuk le őket, és Noel mind az 59 alkalommal megállapítja, hogy "nöény szereti vizet".
Míg épp egy nagyobb darabbal bírkóztam, Noel izgatottan kiabált a fürdőből, hogy "ama, ez miii? ama, ez miiii?" Merthogy egy poloskát talált. (blááhh, utálatos jószágok). Aztán undoromat legyőzve kitelepítettem a fent említett bűzbogarat az erkélyre (jó, enyhén szépítem a helyzetet, mert az igazság az, hogy "kicsit " ledobtam a másodikról.
De azért van szárnya, hogy repüljön, nem én tehetek arról, hogy nem használta).
Noel mindenesetre nyugtázta a helyzetet: "eltűnt szegéény".
=)
Amikor végeztünk a virágápoló hadművelettel, kezét elégedetten összecsapva Noel megállapította: "KÉÉÉSZ".
Hogy mikor jött el az újraértelmezés pillanata, magam sem tudom. Csak azt, hogy épp fürdéshez készülődtem, és a fürdőszobába lépve egészen meglepődtem a fürdőkádban burjánzó dzsungelhangulattól. (Mikor, hol és hogy vitte vissza? És én miért nem vettem észre?)
Azt hiszem csak meg akart győződni arról, hogy elég alaposak voltunk-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése