Emlékszem mindig némi irigységgel vegyes ámulattal hallgattam az anyukák beszámolóját, akik a "napi rutin" témához csecsemőjük óramű pontosságú szokásairól beszéltek. Noel nem volt ennyire kiszámítható baba, az egyetlen fix pont a napjában hónapokon át az volt, hogy hajnal fél ötkor (pontban) felkelt, enni kért, majd durmolt tovább. De hogy épp napközben mikor álmosodott, majd aludt el, az egészen változó volt.
A változatosságban valami azért nagyon jó: nem unalmas. Mindig így gondoltam rá, és ezt is mondtam mindenkinek. Pedig nem teljesen mondtam igazat.
Naaaaaaagyon jó, ha egy gyereknek vannak szokásai. Például nagyjából fix időben alszik el. Este és napközben egyaránt, és ha lehet az esti kicsit távolabb essen az éjféltől (lehetőleg nem hajnal irányába).
Egész napom Noelé, de este 9 után (óramű pontossággal) elfogy a türelmem. Egész egyszerűen elfáradok. Kell az a 2-3 óra naponta, hogy csak úgy ellegyek (ellegyünk, elegyünk, elegyedjünk :D
Szóval megtanultam tisztelni a szokásokat, és tényleg kiegyensúlyozottabb egy gyerek, (legalábbis az enyémre igaz), ha a dolgok - persze csak bizonyos mértékben - megszokott rendben zajlanak. De az anyukára még inkább igaz a fenti megállapítás.
Vegyünk egy átlagos napot példának:
- reggel 8 körül felébredünk, és megállapítjuk, hogy APA!! már elment dolgozni. Kicsit szomorkodunk, aztán kikászálódunk az ágyból. OK, Noel inkább kiugrik...
- 5 másodpercen belül inni kér. Csak és kizárólag a szűretlen almalét fogadja el, persze vízzel hígítva. Az arányokon nem mindig értünk egyet...szerinte a vízzel hígított almalé persze víz nélkül a legfinomabb.
- miután szinte fuldokolva megitta az almalevét, ENNI-ENNI felkiáltással a hűtőhöz vonul, majd reggelizik.
- a délelőtt viszonylag nyugisan telik, én takarítok, Noel pedig játszik, többnyire egyedül. Persze ő is besegít a takarításba.
- aztán 11 körül elalszik, én pedig dolgozom. Délután leginkább itthon vagyunk, játszunk, főzünk stb. Majd 5 óra körül Noel elkezd a bejárati ajtónál toporogni.
Várja apát.
Ha autó megy a ház előtt, azonnal kiszalad az erkélyre, és kiabálja, hogy apaaa! Majd rendszerint valóban megérkezik a fent említett, rajongásig imádott személy, és Noel már veszi is a cipőjét. Mert indulunk. Hogy hova, az változó*, lényeg, hogy indulunk. Ebből nem enged. Ha apa megpróbál átöltözni, esetleg vacsorázna, Noel türelmetlen lesz: dobbant a lábával, esetleg sír, vagy tüntetésül lefekszik a földre. Vagy egyszerre teszi mindhármat.
Azt hiszem ebben rám hasonlít**, vagy csak átlagos gyerek tulajdonság, és én hasonlítok a gyerekekre. Nézőpont kérdése, de én sem bírok egy napnál tovább itthon lenni. Mert menni jóóóóóóóóóóóó.
Úgyhogy induljunk is!
Úgyhogy induljunk is!
*OK, vannak kiemelten preferált helyeink ;-))
**jó, én már nem toppantok, és csak ritkán sírok. A földre fekvésről is leszoktam. Az pedig de nehéz volt!!! :D
:D
VálaszTörlésÉn még dobbantok. :)))
Amúgy a rutin abban segít a gyerekeknek, hogy beálljon a biológiai órájuk. Érdemes támogatni, tényleg, mert jót tesz, nekik is. Najó, az anyukának is, de szegény általában mellékes az ilyen kérdésekben. :( ... :)
persze, könyv szerint így van, de nyilván vannak nyugodtabb és "rázosabb" szakaszok a baba életében. Noel nem volt nyugtalan pici babaként, de látszott, hogy teljesen lenyűgözi őt a sok impulzus, így hát támogattam volna én, hogy legyen egy megszokott napi rendünk, de ő máshogy akarta. És hát tényleg mellékes vagyok ebben a kérdésben :))
VálaszTörlésa dobbantás amúgy tök jó dolog, vissza kéne szoknom :D Máté hogy örülne :D:D Bár azt hogy "ajjjmááá", lehet olyan hangsúllyal mondani, hogy két dobbantással is felérjen :))
VálaszTörlésA "kiemelten preferált" helyeken mindig szeretettel várnak Benneteket! :)
VálaszTörlés:)) furcsa is volt ma nélkületek :D csak tengtem-lengtem :)))
VálaszTörlés