Nem érzem úgy, hogy tegnap volt a napja, hogy Noel megszületett. De mégis, annyira gyorsan elrepült ez a másfél év. Talán azért, mert eddigi életem legboldogabb másfél éve volt. Szeretek vele lenni, gondoskodni róla, játszani vele, és csodálni őt. Mindig szerettem csodálni a gyerekeket. Főleg az egészen piciket... még van valami a tekintetükben, amit talán messzebbről hoztak. Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor először néztem Noel szemébe. Valahogy meglepődtem, mert egy védtelen kis csomagra számítottam, aki hangosan fog sírni és kapálózni a kezemben. Ezzel szemben Noel alig sírt, épp csak egy pillanatra, és már abba is hagyta. De nem volt ijesztő, ne gondoljátok. Csak csendben figyelt minket. Tudom, hogy nem láthatott túl sokat, de az a tekintet leírhatatlan.
Szerelem volt első látásra - már ami engem illet :) Az első esetlen anyai mozdulatok után egészen hamar "összerázódtunk", és azóta is egészen jól kijövünk egymással. De minek is ragozzam tovább:
ISTEN ÉLTESSEN KICSI NOEL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése