Úgy gondoltuk Nadin már elég nagylány ahhoz, hogy megkapja élete első útlevelét. És ha már megkapta, gyorsan ki is kellett próbálnunk. Nehogy rosszul működjön, vagy ilyesmi =)
Így hát fogtuk magunkat, na meg a tesómékat, és 4 napra lementünk az Isztriára.
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen jól fog sikerülni.
És most az a rész következik, amikor ódákat, dalokat, hőskölteményeket zengek a szezon előtti-előtti nyaralás (ehh, tavaszolás) előnyeiről. A legjobban talán az fog meg ilyenkor, hogy még sokkal inkább az igazi, a nem turistáknak sminkelt oldalát mutatják a falvak, városok, emberek.
De a legeslegjobban a
tömeg hiányát élvezem. Nem tudom ki hogy van vele, de engem pillanatok alatt lefáraszt a tömeg. Nagyon koncentráltnak kell lennem pl. ha bemegyek egy plázába, hogy vegyek valamit, mert kb. 30-40 perc után szó szerint rosszul leszek. Talán mert olyan mintha mindenkinek ez lebegne a feje fölött
"akarom, akarom, akarom". De egy hipermarketről is ugyanezt el lehetne mondani. Egy szó mint száz, jó ilyenkor betérni egy-egy tengerparti kis faluba, és élvezni az igazi hétköznapi arculatát. Mindezt pedig nem egy kígyózó turistacsoport tagjaként, hanem
csendes magunkban.
Aztán ott vannak az árak. Nem vagyok luxusimádó, de két gyerekkel nem egészen mindegy milyen szállást választunk, ugyanakkor nem szeretek vagyonokat költeni rá, hiszen mégsem azon van a hangsúly. Általában sokat böngészek mielőtt kiválasztom a legmegfelelőbb helyet, most azonban idő hiányában kb. 10 perc alatt sikerült találni egy gyöngyszemet: Villa Brumnic. Ha valaki az Isztrián jár, és szeret kirándulni, bátran ajánlom Brsec falucskát. A tengerből kiemelkedő sziklán helyezkedik el, és meredek, de nagyon sok látnivalót ígérő ösvényeken lehet lejutni a partra. Még delfineket is láttunk!!! Maga a falu csupán 30-40 házból áll, de szinte kivétel nélkül érdemes őket szemügyre venni. Nagyon érdekes atmoszférája van a helynek. Talán mert karnyújtásnyira van a tenger, és mégsem, hiszen 150 méter magas sziklán épült a falu. Mégis ott van a levegőben a tenger illata, és a hegyek közelsége is biztos hozzátesz az érzethez. Így áprilisban még biztosak lehetünk benne, hogy nem kapkodták el a legjobb helyeket, és igen baráti, akár 75%-os kedvezményt is bezsebelhetünk!
A kellemes időről. Nem bírom a forróságot. Nem vagyok az a homokban fetrengős fajta. És a meleget sem szeretem, így igazán áldásos egy ilyen időszak, amikor - még ha gumicsizmában is, de tolongás nélkül, friss levegőn - nem pedig félig ájultan - lehet járni a hegyi ösvényeket, túraútvonalakat. És fagyis sincs minden sarkon, így nem cikkcakkban kell várost nézni, sétálhatunk akár a főutcán is.
És nem utolsó sorban az előszezonban nem kell attól tartani, hogy Noel ráugrik egy tökidegen hasonfekve napozó pasira - mint tavaly egy zsúfolt balatoni strandon - és kiabálja neki, "apa, apa!" =) =)
Persze a víz az hideg. De az igazán vagányoknak ez sem jelent akadályt =)
És habár a 3 évesek nem a legmegértőbb népség a világon, Noel nagyon türelmes volt a hazafelé vezető úton is, és csak néha kellett rászólni, hogy ne piszkálja Nadint. Mindig "átnyúl", és a baba pofiját simogatva gügyögi neki, hogy "te kis éédes Nadin". Azt hiszem Nadin már megszokta, és a hatalmas Noel"pusszancsok" világában meg se kottyan egy kis arcnyomogatás miközben alszik... Nadin amúgy tündérkirálylány volt végig. Igazán.
