Néhány intő jel, hogy ideje lenne lazítani...

- kétszer főzök kávét egymásután (kávé nélkül)

- sampont öntök a felmosóvízbe

- Máté telefonját használva felhívom "anyut", és csak kb. 1 perc után esik le, hogy nem a sajátommal társalgok

- "vasalás" közben naaagyon későn tűnik fel, hogy nincs bedugva a vasaló

- Noelt Monának (ő a szüleim kutyája), Monát Noelnek hívom (és fel se tűnik)

- félig kipakolom a mosogatógépet, majd elkezdem bepakolni a koszos poharakat. Majd felismerve a helyzetet, további fél órán át "megoldást" keresek.

éés............... a munkaidőmet kávészünettel kezdem...azt is valahogy így:

Nyári fáradtság, vagy tavaszi csak megkésve? Vagy ez már az őszi lenne? Mindegy is, nyaralni akaroooooooooook!!! Hozzátok ide a tengert, követelem!!!

Level Up: Noel, 2. szintű porszívó-felhasználó

Noel szokásai

Emlékszem mindig némi irigységgel vegyes ámulattal hallgattam az anyukák beszámolóját, akik a "napi rutin" témához csecsemőjük óramű pontosságú szokásairól beszéltek. Noel nem volt ennyire kiszámítható baba, az egyetlen fix pont a napjában hónapokon át az volt, hogy hajnal fél ötkor (pontban) felkelt, enni kért, majd durmolt tovább. De hogy épp napközben mikor álmosodott, majd aludt el, az egészen változó volt.

A változatosságban valami azért nagyon jó: nem unalmas. Mindig így gondoltam rá, és ezt is mondtam mindenkinek. Pedig nem teljesen mondtam igazat.

Naaaaaaagyon jó, ha egy gyereknek vannak szokásai. Például nagyjából fix időben alszik el. Este és napközben egyaránt, és ha lehet az esti kicsit távolabb essen az éjféltől (lehetőleg nem hajnal irányába). 

Egész napom Noelé, de este 9 után (óramű pontossággal) elfogy a türelmem. Egész egyszerűen elfáradok. Kell az a 2-3 óra naponta, hogy csak úgy ellegyek (ellegyünk, elegyünk, elegyedjünk :D

Szóval megtanultam tisztelni a szokásokat, és tényleg kiegyensúlyozottabb egy gyerek, (legalábbis az enyémre igaz), ha a dolgok - persze csak bizonyos mértékben - megszokott rendben zajlanak. De az anyukára még inkább igaz a fenti megállapítás.

Vegyünk egy átlagos napot példának:

- reggel 8 körül felébredünk, és megállapítjuk, hogy APA!! már elment dolgozni. Kicsit szomorkodunk, aztán kikászálódunk az ágyból. OK, Noel inkább kiugrik...

- 5 másodpercen belül inni kér. Csak és kizárólag a szűretlen almalét fogadja el, persze vízzel hígítva. Az arányokon nem mindig értünk egyet...szerinte a vízzel hígított almalé persze víz nélkül a legfinomabb.

- miután szinte fuldokolva megitta az almalevét, ENNI-ENNI felkiáltással a hűtőhöz vonul, majd reggelizik.

- a délelőtt viszonylag nyugisan telik, én takarítok, Noel pedig játszik, többnyire egyedül. Persze ő is besegít a takarításba.

- aztán 11 körül elalszik, én pedig dolgozom. Délután leginkább itthon vagyunk, játszunk, főzünk stb. Majd 5 óra körül Noel elkezd a bejárati ajtónál toporogni. 

Várja apát. 

Ha autó megy a ház előtt, azonnal kiszalad az erkélyre, és kiabálja, hogy apaaa! Majd rendszerint valóban megérkezik a fent említett, rajongásig imádott személy, és Noel már veszi is a cipőjét. Mert indulunk. Hogy hova, az változó*, lényeg, hogy indulunk. Ebből nem enged. Ha apa megpróbál átöltözni, esetleg vacsorázna, Noel türelmetlen lesz: dobbant a lábával, esetleg sír, vagy tüntetésül lefekszik a földre. Vagy egyszerre teszi mindhármat. 

Azt hiszem ebben rám hasonlít**, vagy csak átlagos gyerek tulajdonság, és én hasonlítok a gyerekekre. Nézőpont kérdése, de én sem bírok egy napnál tovább itthon lenni. Mert menni jóóóóóóóóóóóó.

Úgyhogy induljunk is! 

*OK, vannak kiemelten preferált helyeink ;-))

**jó, én már nem toppantok, és csak ritkán sírok. A földre fekvésről is leszoktam. Az pedig de nehéz volt!!! :D

Beszélgetünk (ismét)

 Jelenet I.
Noel: fapa!
én: Noel, még mindig fogalmam sincs mi az a fapa, hiába mondod már napok óta.
Noel: fapa!
....
Jelenet II. (vacsora)
Noel: fapa!
én: Noel???!!!
Noel gondterhelten összehúzza a szemöldökét.
Noel: enni, hamm!
én: Noel, ott van előtted, én is ugyanazt eszem (zöldséges-tojásos rizs)
Noel: fapa!!!!!! és mutatja a tányéromat.
Mivel egyik alap tulajdonságom a konfliktuskerülés, gyorsan kicseréltem a tányérjainkat.


Noel mélyről feltörő morgás kíséretében, mosolyogva: FAPAAAAAAA
... és kieszi a rizsből a RÉPÁT.

Noel, az érzelmes

Noel mostanában egész színes érzelem kifejező repertoárral bír. Nem csak arra gondolok, hogy fejlődőben a humorérzéke, vagy hogy akaratát skorpiói temperamentumával kívánja mindig beteljesíteni...Hanem arra is, hogy naaaaagyon tud szeretni olykor. Puszil, ölel és simogat, igazán imádnivaló. Hogy leginkább mikor tör fel benne az anyaaa iránti szeretet? 

(1) este, vagy ha álmos

(2) ha haragszom rá, és leszidom

Vegyük kicsit részletesebben ez utóbbit. Elöljáróban annyit, hogy nagyon, de tényleg nagyon engedékeny anya vagyok. Az az elvem, hogy ez az időszak most csak róla szól, így sose szoktam leszidni, hogy mindent kipakol, kidobál, szétszór. Mert mindennel ismerkedik, folyton játszani akar. Azért hogy nekem kényelmesebb legyen valamelyest, pedig nem akarom korlátozni. Persze megvan az ára... az alsó két polcon a könyvek enyhén szólva viseltesek lettek, sok növényem is bánja az engedékenységemett (és még sorolhatnám) viszont így Noellal egész jól kijövünk. Már-már azt is ki merem jelenteni, hogy tudja, ha valamire azt mondom - nem szabad - azt okkal mondom. Pl. mert veszélyes. Persze vannak határterületi vitáink, mert szerinte az is belefér a játékba, hogy szétszórja a kivasalt, összehajtogatott ruháit ...
én azértezt kicsit másképp gondolom.
De egy-két dolgot leszámítva egész jól kijövünk.

Mostanában azonban egészen új oldalát is mutatja: sértődékeny. Sértődékenysége pedig bármikor rátörhet. Egészen váratlanul is. Például miközben játszik.
Egyedül.
Megsértődik, mert nem tudja úgy összerakni a kockákat, ahogy elképzelte, vagy mert leborul a magas torony, amit épített. Ilyenkor pedig a következőt teszi: berohan a hálószobába, magára csukja az ajtót* majd bebújik az ágyba, és olykor sír, olykor csak csöndben duzzog.
Én pedig csak kapkodom a fejem. Nem korai ez még? Ha jól emlékszem én 12 éves korom körül imádtam magamra csapkodni az ajtót.
De lehet csak a hosszútávú memóriámmal akad némi probléma.



**csukásnál sokkal vehemensebben adja elő mindezt, de csúnya szavakat mégsem illik egy ilyen blogban használni

Dolgos hétköznapok

Igen, megállapítható, hogy egyre kevesebb a szabadidőm. De az is, hogy egyre hatékonyabb vagyok. Például a lakásban való körbe-körbe rohangálást redukáltam napi átlagos 750 körről 300-ra. Hogy hogyan? Egyszerű a válasz, naponta csak ötször pakolok össze minden játékot, a korábban megszokott tizenöt helyett. Időt spórolok.

Jó, azt hiszem nem szeretném, ha váratlanul betoppanna valaki hozzánk a nap közepén. Mert olykor durva állapot uralkodik* De délutánra azért legtöbbször helyreáll a rend. Legtöbbször.

Node. Noel sem lustálkodik, amíg én dolgozom/takarítok/főzök stb. Továbbra is ott serénykedik folyton körülöttem. 

Néha azonban saját ötlettől vezérelve áll neki bizonyos dolgoknak...

...így például a vízvezeték-szerelésnek (a sztereotípia miszerint a vízszerelők jó pasik, ezúttal helytálló)

 ...a főzésnek...

 ...a virágöntözésnek

...a ruhapakolásnak

...vagy éppen az erkély felmosásának

 Szóval panaszra nincs okom...

*mellesleg mindenkit szeretettel várunk. egy pizzaevéssel egybekötött takarítópartira :-)

 

A nap kérdése...

... amelyet a férjemhez intéznék.

Miért mondja Noel egész nap azt, hogy:

APA..NÉNI!!!!

Van valami, amiről én nem tudok? Vagy ez amolyan apa-fia dolog lenne, amit én úgysem érthetek? 

kertelek

a kertelés egy olyan művelet, amikor az ember úgy ültet növényeket, virágokat, hogy közben kertnek képzeli az erkélyét. Nagyon szeretek kertelni - de tényleg - , már többször is mondtam, hogy szinte mániákus növényimádó vagyok.

Úgy látszik túl jól sikerült ez az absztrakció, mert a minap egy KULLANCS mászott a kezemen, miközben az íróasztalomnál olvastam....Az egy dolog, hogy virágokat ültetve azt képzelem, hogy a hatalmas rét terül el előttem, de mit keres egy kullancs a lakásban???!!! Róla egyáltalán! nem álmodoztam. Főleg, hogy idén már belém mászott egy, és - a többséghez tartozva - baromira utálom ezeket a dögöket.

Szóval rusnya vérszívók, egyezzünk meg valamiben: tartsátok magatokat távol tőlem, - de főleg a Noeltől - mert ha még egyszer találkozom bármely ocsmány példányotokkal, akkor nem csupán rituális elégetésben lesz részetek (mint jelen esetben), hanem emlegetni fogja még a dédunokátok is* az ellenetek intézett bosszúhadjáratomat.

Ezt vegyétek fenyegetésnek!!!

*ja bocs, az nem lesz, mert KINYIFFANTOK MIND.

...ez munkás világ belé

Jelentem ma munkába álltam.

Na nem mintha eddig lazsáltam volna, de úgy alakult, hogy visszahívtak dolgozni.

Mert annyira hiányzom.

A főnökömnek.

És ki a főnököm?

Hát a férjem.

Vagyis ő dolgozik túl sokat... azért hiányzom neki. Direkt így keverte a lapokat.*

De lényeg, ami lényeg: itthonról fogok dolgozni, úgy és akkor, amikor kedvem tartja. És még pénzt is kapok érte, ami tudom-tudom, megvetendő, mert ingyen dolgozni sokkal nemesebb. De hát gyarló vagyok, nnna.

Viszont akadnak problémák is bőven. (és most nem csak arra gondolok, hogy a főnököm folyton olyan szemmel néz rám... :D:D  ) ...hanem a dolgos légkörhöz bizony szükséges volt elővenni néhány extra "irodai" eszközt, többek között tollakat és ceruzákat.

Amire Noel vehemensen rá is vetette magát.

Azt hiszem valamiféle alkotói láz lett úrrá rajta.

Alkotásai nyomán pedig szivárványszínbe borult az egész lakás.
Az íróasztalom...

Az erkély... (amit igazából bénán fényképeztem, és ennél soookkkal élesebb és rikítóbb)

Továbbá a parketta, a fal, a kanapé és néhány polc.
...és az egész Noel... a nyaka, a keze, az arca és természetesen a ruhája. (erről is készült fotó, de nem tudom levarázsolni a fényképezőről vmi miatt)

De hogy őszinte legyek, nagyon is ösztönző ez a munkahelyi légkör :))
...pl. arra is ösztönöz, hogy naaaagyon gyorsan kész legyek - különben rommá válik az egész lakás.

*Tulajdonképpen a főnököm főnöke hívott vissza, de ez lényegtelen. Szerintem neki is hiányzom.

  ezek mind ilyenek

Noel, a (r)evolucionalista

Még régebben olvastam valahol, hogy a gyerekek bizonyos szempontból végigjárják az evolúció lépcsőfokait. Úsznak az anyaméhben, majd a szárazra evickélve megismétlik a törzsfejlődés bizonyos szakaszait. Felegyenesednek, mászásból két lábra állnak, közben egyre tökéletesítik az eszközhasználatukat. 

Noel (szerencsére) nem képez kivételt a fentiekben.

Csakhogy.

Valamiért szeret bizonyos evolúciós lépcsőfokokra visszatérni. Újra és újra. Talán nosztalgiázik...talán csak rosszalkodik? (izééé, tudom-tudom megint témánál vagyunk, meg hogy rossz gyerek nincs, csak eleven, de az hogy elevenkedik olyan hülyén hangzik).

Kezdjük a "szárazra evickéléssel": miért akar Noel folyton kimászni a kádból??? Félreértés ne essék, imád fürdeni, akár két órán át is! Ha a kezünkben  meglátja a törölközőjét, amint kifelé invitáljuk, hangosan kiabálni kezd, hogy NEM-NEM!!!, és rázza a fejét. De akkor miért akar kimászni folyton? Lehet egy kiúszó-pályát kéne csináltatnunk, ahol csúszásmentesített kiszállópálya fogadná :D

A másik: a felmászás-lemászás is kedvelt elfoglaltságai közé tartozik. Mostanában - kihívás híján - a díszpárnákból magas tornyot építve, felmászik rá, hogy aztán leugorhasson. Néha DIREKT fejest ugrik. Már nézni se merem. Vajon gumiból van? 

...és a négykézlábazást nem is említettem. Ugyebár már egy ideje (úgy fél éve) tud járni a gyermek. Viszont ez  nem akadályozza meg őt abban, hogy kedvtelésből másszon, ha épp eszébe jut. Mondjuk nagybevásárlás közben. Ami elég vicces, mert szinte gyorsabban mászik, mint ahogy mi közlekedünk, így - egy óvatlan pillanatban - olyasmi is előfordulhat hogy Noel beszambázik a naaaaaagy-hatalmas zöldségespult alá ahol kiválóan lehet mászni, és mire mi megkerüljük a zöldségrakást, már a gyümölcsök alatt sikítozik. Merthogy nagyon izgalmas elszökdösni a szülők elől. 

Így futkározunk egy ideig, majd csak sikerül kicsalogatni őt. Persze szép szóval, mert nem illik csúnyán beszélni annyi ember közt.  Pedig fel-felbukkan egy-két keresetlen szó*  amikor meglátom, hogy csupa kosz lett (a pultok alatt ugyanis  nem igen szoktak takarítani).

De jól nevelt lány vagyok én, és különben sem akarom, hogy csúnyán beszéljen. Ha már egyszer így is a fakk az egyik kedvenc szava, és gyakran használja a kaka szót jelzőként is. 

*persze csakis a tudatalattim alattijából (mert használni ugye egyet sem használok sohasem 8))